Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-64
92 64. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. hatalmas hullámok és porfellegek bennünket soha el nem temettek. Mi elérkeztünk mindig a mi oázisunkhoz, és meg vagyok győződve, hogy, ha azt a helyes rendszert követjük, hogy dolgozunk, mert a munkában rejlik tulajdonképen a munka eredményének a biztositéka, akkor el fogjuk érni azt a nemzetiségi kérdésben is, hogy eljutunk a mi magunk oázisához és a magyar nemzet a maga nemzeti politikai eszméjével diadalmasan fog kikerülni abból a harczból, a melyet a t. képviselő urak itt provokáltak. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Zajos helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző : Moskovitz Iván ! Moskovitz Iván : T. képviselőház ! A nemzeti kormány még sokkal rövidebb ideje intézi az ország ügyeit és különösen belügyi téren sokkal ziláltabb, sokkal desperátusabb állapotokat talált akkor, mikor a kormányzatot átvette, mintsem hogy eddigi működését máris szigorú, érdemleges birálat alá lehetne vonni. Nem is bírálni akarom tehát e kormány működését, hanem a költségvetési törvényadta alkalmat csupán felhasználni akarcm arra, hogy egynémely intézkedéseknek valósitását megsürgessem, oly intézkedéseknek valósitását, a melyeknek létesitése tudomásom szerint magának a kormánynak és különösen a belügyminiszter urnak szándékával megegyezik, de a melyek mindez ideig nem láttak még napvilágot. (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) A belügyi politikának két főirányzatát látom magam előtt: a közjóléti és a közjogi irányzatot. Mentől fejletteb egy állam, mentől biztosabbak és szilárdabbak valamely államnak exisztencziális feltételei, annál kisebb szerepet fog belügyi politikája terén a közjog vinni és annál tágabb, annál nagyobb tere van a közjóléti politikának. Nálunk, sajnos, még nem igy állanak a dolgok. Magyarország ma még azon államok közé tartozik, a melyeknek közjoguk, alkotmányosságuk fejlesztésével és megerősítésével kell mindenekelőtt törődniük. Azért is most. a mikor tulaj donképen ennek a kormánynak első költségvetési évéről van szó, én is elsősorban a belügyi kormányzatnak nem közjóléti, hanem csupán közjogi oldalával akarok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) A lefolyt szomorú emlékű esztendő története, az események súlya nemzeti aspiráczióink legnagyobb részét leszorította, konczentrálta magára a belügyi térre. Az aspiráczióknak e térkört meghaladó részét nem tudtuk megvalósítani, s tudjuk és érezzük, hogy még évek kellenek ahhoz, a mig eme nagyobb szabású, nagyobb arányú óhajtások megvalósításához csak komolyan hozzá is foghatunk. Az egyetlen tér, a mely előttünk ma nyitva áll, ép a belső, a szorosan vett alkotmányreformok tere. Nemcsak leszorultunk erre a térre, de be is láttuk, tapasztalataink alapján át is éreztük, hogy a belügyi kérdések erős, kemény kézzel való elintézése és alkotmányos beléletünknek megszilárdítása : előfeltétele, legfőbb fegyvere minden más téren való nemzeti küzdelmeinknek, (ügy van ! a jobboldalon.) Ép ezért, mielőtt bármivel is foglalkoznánk, foglalkoznunk kell azzal, hogy alkotmányos életünket Magyarország belpolitikája terén megfelelőképen megszilárdítsuk. (Helyeslés a baloldalon.) Az alkotmányos biztosítékok voltaképen kétneműek. Ideálisak, pusztán erkölcsi természetűek és reálisak. Reális biztosíték általában nagyon kevés van, mert valóban reális, valóban igaz mindig csak az erő : az anyagi, s bizonyos vonatkozásokban a fegyveres erő. Ez utóbbi biztosíték dolgában a sors keze eléggé mostohán bánt el hazánkkal. Anyagi erőnk zsenge, fegyveres erőnk felett pedig — épen különös államjogi helyzetünknél fogva — csak nagyon kis mértékben rendelkezünk, (Felkiáltások a baloldalon : A fegyveres erő ellenségünk! A felett nem rendelkezünk !) avagy talán helyesebben szólva : nem is rendelkezünk, úgyannyira, hogy fegyveres erőnket alkotmánybiztosítéknak egyáltalában nem tekinthetjük. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) De még ha rendelkeznénk is ezzel a fegyveres erővel, jól tudjuk, hogy a mai viszonyok mellett ez a rendelkezés mindig csak ultiina ratio lenne, a melyre monarchikus országban voltaképen gondolni sem lehet. Az ideális biztosítékok értékét nem akarom lekeveselni. Elismerem azoknak -jelentőségét és érzem mintegy, hogy mi most ebben a parlamentben voltaképen csak egy ilyen ideális biztosíték, a királyi eskü kényszerítő súlya alatt oldottuk meg a tavalyi válságot. Mindamellett elégtelennek tartom azt, hogy csak erkölcsi, csak ideális természetű biztosítékokkal garantáljuk állami életünknek, nemzeti önállóságunknak biztosságát. (Helyeslés a baloldalon.) Az ideális és reális biztosítékok között mintegy középhelyet foglalnak el a jogi biztosítékok. Jogi biztosítékokon itt nem a puszta elvi deklarácziókat, nem a puszta ígéreteket értem, hanem közjogi törvényalkotásunknak hézagtalanságát. Ertem azt, hogy jogi eszközökkel zárjuk ki a rosszhiszemű, a nemzet- és alkotmányellenes tendencziáju törvénymagyarázatok lehetőségét. (Helyeslés.) Ha tehát most munkához lát ez a parlament, melynek egyik legfőbb feladata épen az alkotmánybiztositékoknak részben megteremtése; részben megerősítése : tűzzük ki czélul magunk elé a meglévő rések és hézagok befoldozását, betömését, a mely hézagokon és réseken át a lefolyt törvénytelen régime alkotmányunkat leginkább és legerősebben támadhatta.