Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

84 64. országos ülés 1906 ő, mert gazdasági tekintetben meglehet, hogy szegényebb és politikai tekintetben mindenesetre jogfosztott, Azt akarjuk, hogy ez a parlament legyen a népakarat valódi kifejezése, nem pedig, a mint azt bebizonyították annak idején igen t. mai minisztereink: Kossuth Ferencz, gr. Apponyi Albert és Polónyi Géza és az összes koalizált jwtok korifeusai mindenki előtt, hogy a mai parlamentarizmus nem egyéb, mint a népakarat és a népképviselet paródiája. Azt akarjuk, hogy a nép tényleg maga határozzon sorsa felett a saját kiküldöttei által. Ha azonban a jövőben is fentartják a régi elvek alapján a régi rendszert és erőszakkal fogják megakadályozni abban a mi választóinkat, hogy azokat kiüdhessék a házba, a kiket ők vélnek az ő képviselőiknek, akkor nem fog olyan nagy baj származni abból, ha újból passzivistákká is leszünk, mert voltunk mi már passzivisták és ugyan Istenem, olyan sokat vesztettünk-e az által ? Hiszen gazdaságilag nagyon gyengécskén fejlődtünk, de gyengén fejlődtek az összes népek a hazában, nemzetiségi különbség nélkül. Kulturális tekintetben mi is fejlődtünk valamicskét, a hogy fejlődtek a többiek. Politikai tekintetben meglehet, hogy vesztettünk, de mégsem vesztettünk annyit, a mennyit vesztett a magyarság. Meglehet, hogy ismét arra az álláspontra fogunk helyezkedni a vis majorral szemben, hogy ismét passzivisták leszünk. Mi fog történni ? Az, hogy egyik vagy másik nemzetiségi képviselő nem lesz annak kitéve, hogy minduntalan malicziózus közbeszólásokkal zavarják, hanem otthon fogja kifejteni az ő akcziója körében és az ő tehetségéhez képest az ő politikai akaratát. Mert a passzivitás még nem teszi azt, hogy renyheség; a passzivitásban is lehet nagyon sokat dolgozni és munkálni, sőt sokszor több és jobb haszonnal, mint egy eredménytelen parlamenti harcz által, mint a hogy pl. látjuk, hogy az utolsó három-négy év parlamenti harczai ma teljes eredménytelenséggel fejeződtek be a magyarság szempontjából is. A mikor tehát épen ezeket a példákat tekintjük és látjuk, hova jutott a magyarság harczaival, akkor nem vagyunk olyan nagy gondokkal eltelve, mikor arra gondolunk, hogy ismét passzivitásba lépünk. De, t. ház, migaz az idő eljön, addig sok viz fog lefolyni a Dunán és mi reménykedünk abban, hogy van valami erősebb, mint az egyesek és a pártok akarata és ez a haladó kor szelleme. A demokratikus radikalizmus, a korszellem szülte a mai helyzetet és ugyanez volt az erő, mely a koaleált pártokat arra kényszeritette, hogy vallják és hirdessék az általános és titkos választói jog igéjét azért, mert belátták, még az igen t. Kossuthpárt is és annak vezérlőférflai, hogy a 48-as jelszó egymagában bármennyire népszerű is, mégsem elégíti ki teljesen a magyar nép politikai hangulatát és épen azért adták ki parallel az 1848-iki jelszóval a demokratikus liberalizmus jelszavát is. A többi november 26-án, hétfőn. párt, az alkotmány- és a néppárt az általános választásoknál, rákényszerítve épen a kor szeUeme, a vis major által, szintén elfogadták ezeket az elveket és ők a Kossuth-párt védszárnyai alatt lettek megválasztva. Mert nagyon kétlem, hogy egykettő csak hírmondónak is bekerült volna, ha nem lett volna benne a koaliczióban és a Kossuth-párt egyedül intézte volna a választásokat. De, t. ház, hogy ha ilyen nagy pártok, ilyen erős faktor, oly férfiak, mint a koaliczió vezérférfiai, kellett, hogy számot vessenek és lépést tartsanak a kor szellemével, akkor kérdem : vájjon lehetséges lesz-e, hogy ezen dologból a konzekvencziákat le ne vonjuk? Mert, t. ház, nézzük meg, hogy milyen a kormány helyzete és vessünk számot e helyzettel. Felfelé a t. kormány a paktum miatt, hogy igen t. képviselőtársam, gróf Batthyány Tivadar szavaival éljek, vagy bizonyos megállapodások miatt, a hogy Kossuth Ferencz igen t. kereskedelemügyi miniszter ur magát kifejezte, sok minden oly konczessziót kénytelen tenni, mely a demokratikus liberalizmussal, de a magyar nép közakaratával ós a nemzetiségek közakaratával is ellentétben áll. Mert igenis van sok olyan pont, a hol a legradikálisabb magyar Kossuth-párti találkozik a legradikálisabb nemzetiségivel vagy szocziálistával. így tehát mégis csak illúzió marad az, hogy ez a kormány annyit fog adhatni és tehetni felfelé, hogy többet és mindig többet ne kívánjanak tőle. Ennek következtében el fogja veszíteni politikai hitelét. Erre tanit bennünket az egész politikai múlt és jelen tapasztalata. Ha pedig lefelé veszszük tekintetbe a kormány helyzetét, milyen színben tűnik az fel ? Lefelé már is megmozdult a közvélemény és mindinkább jobban meg fog mozdulni és követeim fogja, hogy azokat a radikális elveket, a melyeket a kormány a múltban és a választások előtt vallott, keresztül is vigye. És a történelem tanúsága szerint az összes népeknél és minden korszakokban olyan radikális párt, a mely radikális jelszavak hangoztatása és vallása alapján választatott meg, nem tarthatta soha meg népszerűségét, hogyha ezeket az Ígéreteket be nem váltotta. Nem fog tehát legelőször nálunk sem előfordulni az a történelmi lehetetlenség, épen a mi jelenlegi kormányunknál, hogy habár nem is váltja be korábban tett radikális Ígéreteit, mégis a hatalom és a közszeretet birtokában maradhasson továbbra is. Hanem lassankint, de biztosan elveszti politikai hitelét, elveszti talaját. De hogyha vízszintes irányban, azon szocziális rétegek szempontjából, a melyekből a jelenlegi kormány kikerült, fogjuk fel a kormány helyzetét, akkor is biztosak lehetünk, hogy ezeknek a rétegeknek sem fog eleget tehetni, mert ezek, a legradikálisabb magyar néprétegek, sohasem fognak abba beleegyezhetni, hogy a jelenlegi kormány, a mely 48-as színezettel vette kezébe a kormányzatot, mind közelebb kerüljön a 67-es alaphoz, mig csak teljesen hatvanhetessé nem válik.