Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

82 (54. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. Fenyvesi Soma: Segített igazságot szolgáltatni. (Halljuk! HalljuM/J Vajda Sándor : tMi nem vettük sohasem rossz néven az esküdteknek Ítéletét, akkor sem, ha az marasztaló volt, mert nagyon jól tudtuk és tudjuk, hogy ők naivitásukban tényleg meg vannak győződve arról, hogy a hazát mentik. (Mozgás.) Hanem igenis rossz néven veszszük, zokon veszszük ezt azoktól, a kik fentartják és támogatják ezt a politikát. (Mozgás.) S vájjon mit érhetnek el ezzel, t. uraim ? Azt, hogy például nálunk az összes nem magyar ajkunemzetiségeknél, a tótoknál Svetozár Hurbánt, Vajanskyt, vagy pedig Mudronyt, vagy Jurigát és a szerbeknél Mileticset, nálunk románoknál dr. Ratiut, Lukácsiut, illésfalvi Pap Györgyöt és a többi memorandistákat — a kik azelőtt is a mi jeles embereink voltak és a kiket nagyon tiszteltünk s a kikben mégis sem mi, sem népünk nem látta az eszme mártírjait — a közvádló nyomban mártírokká avatta, homlokukra tűzte a mártiromság koszorúját, ugy hogy annak glóriájával mentek a vádlottak padjára. (Zaj.) Elérték ezzel a, politikával azt, t. uraim., hogy Popoviciu Aurél, a kit négy évre ítéltek el, kiment Romániába s azt hiszem, nem kell bizonyítgatnom, hogy ott nem magyar nemzeti politikával foglalkozott. Közismert legutóbb megirt hires könyve : »Die Vereinigten Staaten von Gross-österreich«. A felfogások különbözők lehetnek, az azonban kétségtelen és köztudomású, hogy ez a politika nem a magyar nemzeti állam megszilárdítására és konszolidácziójára vezet. T. ház! Ha keresztülvitték és ha végrehajtották volna a nemzetiségi törvényt mindjárt kezdettől fogva, vájjon miiyen viszonyok lennének akkor ma hazánkban ? A mi a nemzetiségeket illeti, azt hiszem, mi nem állanánk sem sokkal rosszabbul, sem sokkal jobban, mint ma. Mert nagyon sok indok van pro és sok, a mi kontra, ha a nemzetiségi agitáezió szempontjából ítéljük meg a dolgot. Például nyelvi és kulturális tekintetben csak ott volnánk, a hol vagyunk, mert az által, hogy az iskolában üldöztettünk, az által, hogy a közéletből kiszorittattunk, hogy a családi életre voltunk utalva és ott fejlesztettük és ápoltuk nyelvünket tovább, a hol azt nem volt képes egy rendőri intézkedés vagy belügyminiszteri rendelet sem megakadályozni, ép oly kevéssé, mint nem akadályozhatja meg, hogy a romániai kulturális fejlődést átvegyük és kulturális tekintetben egyformán haladjunk mi is a romániai kultúrával, más tekintetben az által, hogy üldöztettünk, el lettünk szigetelve és kifejlődött a mi speczifikus társadalmunk. Most tessék tekintetbe venni, hogyan fejlődtek volna a viszonyok, ha a nemzetiségi törvény végre lett volna hajtva. Akkor mindenekelőtt látnók, hogy a tisztviselők között is számottevő mértékben lenne képviselve a nemzetiségi és köztük a román elem is. Nem ugy, a hogy ma van, hogy alig maradt magnak néhány kúriai bíró és az alantas bíróságoknál szintén magja szakadt a nemzetiségi bírónak s az egész országban nem lehet találni egj^etlenegy nemzetiségi főispánt vagy alispánt, főszolgabírót vagy szolgabírót, vagy csak elvétve egyetegyet, sőt a községi jegyzőségektől is ki vagyunk zárva, bár ez közös sérelem, mert tudom, hogy a magyaroknál is ugy van, hogy ha kandidálj főszolgabíró a jegyzőt, ezer pengőt le kell hogy szúrjon előbb, másképen nem kandidálja. (Zaj és mozgás.) Návay Lajos : Nem áll! (Zaj.) Elnök : A képviselő ur Magyarország szolgabiráit meggyanúsította azzal, hogy pénzért kandidálnak. Ezért őt rendreutasítom, (Helyeslés.) és ha tovább is ilyen irányban fog beszélni, ilyen gyanúsításokkal fog élni, kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Élénk helyeslés.) Vajda Sándor: T. ház ! Meglehet, hogy az uj érában ez nem fordult elő, én a régi érában tapasztaltakat érintettem. Elnök,: Nem engedhetem meg semmi körülmények között azt, hogy itt az elnökkel feleselésbe méltóztassék bocsátkozni. A régi érára sem mondhatja általánosságban a képviselő ur, hogy minden szolgabíró csak azt kandidálta, a ki őt megvesztegette. Ha vannak adatai, tessék azokkal előállni, (Helyeslés.) tessék megnevezni az illetőket; de azt meg nem engedhetem, hogy akár a jelenben, akár a múltban általánosságban méltóztassék megrágalmazni Magyarország tisztviselői karát. (Helyeslés.) Vajda Sándor: T. ház ! Csak azt akarom konstatálni, hogy nekünk, nemzetiségeknek alig van ma emberünk ugy a közigazgatásnál, mint a bíróságnál. Ha volna, akkor hogyan állnánk ? Természetes volna, hogy az a függő helyzetben lévő ember nem hogy radikális nemzetiségi politikát csinálna, hanem ellenkezőleg, minden alkalomkor be akarná bizonyítani az ő jó hazafiságát és mindig a felettes hatóságának rendelkezésére állna,- bármiféle nemzetiségi akczióban is. Posgay Miklós: Volnának hivatalnokaik, de inkább agitátoroknak mennek ! Elnök : Csendet kérek. Vajda Sándor : Tapasztaltuk ezt a választásoknál is, hogy mindenütt, a hol nemzetiségi jegyző volt, a nemzetiségi jegyző a legradikálisabban a nemzetiségi jelölt ellen foglalt állást. Elment a választókhoz 'és kérve-kérte őket, menjenek vele, ő épen olyan nemzetiségi ember, mint ők. A választók persze hallgattak szavára, vele mentek már csak azért is, mert azt mondta : ha nem mennek vele, elveszti kenyerét, pedig családos ember. Ebből láthatja a t. ház, hogy az úgynevezett nem megbízható elemek épen azok, a kik a legmegbizhatóbbaknak tüntetik fel magukat. Azt nem veheti tagadásba egy tagja sem a a háznak, hogy ha a nemzetiségi törvény az egész vonalon becsületesen és annak intencziója szerint kezdettől fogva végrehajtatott volna, akkor a mi hazánkban nem léteznék akut nemzetiségi kérdés,