Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

november 26-án, hétfőn, 81 6k. országos ülés Í906 Méltóztatnak hozzájárulni, hogy e kérvények tárgyalás és jelentéstétel YÓgett kiadassanak a kérvényi bizottságnak % (Igen !) Akkor ezt határozatként kimondom. Szalay László, az igazolási állandó bizottság előadója kivan előterjesztést tenni. Szalay László előadó; T. képviselőház: Az igazolási állandó bizottság ez évi november hó 24-én tartott ülésében vizsgálat alá vette a borsodmegyei mezőcsáti választókerületben 1906 november hó 8-án megválasztott Kubik Gyula, a Csongrádmegye tápéi kerületében 1906 november hó 15-én megválasztott Eeök Iván és a Torontál vármegye párdányi kerületében 1906. november hó 20-án megválasztott ifj. Dániel Pál képviselő urak megbízóleveleit. A bizottság ezen megbízóleveleket külalak és tartalom tekintetében teljesen kifogástalanoknak találta és ehhez képest a házszabályok 12. §-ának a) pontja szerinti megbízólevelek közé sorozta. Ennélfogva javasolja a bizottság a t. háznak, hogy ezen képviselő urakat a kérvényezésre megszabott 30 napi határidő fentartásával az igazolt képviselők sorába iktatni méltóztassék. A választási jegyzőkönyveket és a bizottságnak tárgyalási jegyzőkönyveit van szerencsém beterjeszteni. Elnök: Az igazoló állandó bizottság jelentése alapján Kubik Gyula, Reök Iván és ifj. Dániel Pál képviselők a 30 nap fentartásával igazoltatnak s az ideiglenesen igazolt képviselők jegyzékébe iktattatnak. Szüksége merült fel már most házszabályaink szerint annak, hogy a nevezett képviselők osztályokba soroztassanak. Minthogy a II., III. és VI. osztályokban vannak legkevesebben a tagok, ennélfogva ezen három osztályba fogjuk a három képviselő urat besorozni, és pedig (kihúzza a neveket) a II. osztályba Reök Iván, a III-ba ifj. Dániel Pál és a VT-ba Kubik Gyula képviselő urak soroztatnak be. Napirend szerint következik az 1907. évi állami költségvetés (írom. 244—252) tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor: T. képviselőház ! Szándékomban volt, ugy mint a múlt évben, a belügyi költségvetés keretén belül csakis közegészségügyi szempontból szólni a tárczához. De a múlt hét utolsó napjaiban felmerült nemzetiségi vita rákényszerít, hogy általánosságban feglalkozzam belügyi szempontból, politikai szempontból ezen tárczával. Köztudomású, hogy mi, a nem magyar ajkú nemzetiségek évtizedeken át rá voltunk kényszerítve és kárhoztatva a passzivitás politikáját űzni. Tettük ezt jobb belátásunk és meggyőződésünk ellenére azért, mert a vis majorral, az erőszakkal szemben, a mely különösen a választások alkalmával nyilatkozott meg, tehetetlenek voltunk. És mit tapasztaltunk ? Tapasztaltuk azt, hogy vezérférfiainkat elnevezték pánszlávoknak, dákorománoknak, irredentistáknak és kollektive hazaárulóknak azon KÉPTH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. megindokolással, hogy ők passzív politikát csakis azért űznek, hogy ne ismerjék el a magyar alkotmányosságot. Fiatal generácziónkból kikerült vezérembereink közül többen képviseltük azt a nézetet, hogy jó volna felhagyni a passzív politikával és az aktiv érvényesülés terére lépni, már csak azért is, hogy a soviniszta polgároknak és politikusoknak azt az érvét elvegyük, hogy t. i. rni nem ismernők el hazánk alkotmányosságát. Ezt sikerült nekünk nagy aktivitási akcziónkkal keresztülvinni és az egész nép lelkesedéssel vett részt a választásokban és beküldött bennünket egynéhányunkat nagynehezen az erőszak daczára is. És mit látunk és mit tapasztalunk itt ? Azt, hogy uj kiadásban megismétlődött a régi rendszer és szokás, hogy ép ugy, mint a mikor passzivitásban voltunk, most is elneveznek bennünket hazaárulóknak és azzal a jelszóval fogadtak t. képviselőtársaink, a közhangulat és a magyar soviniszta közvélemény, hogy mi hazaárulók vagyunk, hogy kifelé gravitálunk, hogy pánszlávok, dákorománok, meg tudja Isten mik vagyunk, (Somogyi Aladár közbeszól.) és épen Somogyi Aladár t. kéjDviselőtársam volt az, a ki kitüntetett bennünket azzal, hogy felhivott bennünket mindannyiszor, valahányszor népünk sérelmeit itt felhoztuk, hogy menjünk Romániába. Ugy látszik tehát, hogy folytatódik a régi rendszer az uj érában is. Vizsgáljuk most meg, t. képviselőház, — és ezt méltóztassanak jól megfontolni — mit ért el a sovén politika az által, hogy a múltban mártírokat teremtett ? (Ellentmondások a baloldalon.) Mert igenis, önök valóságos mártiromságra juttatták a nemzetiségi agitátorokat. Egy hang (a baloldalon): Nagyenyedet mi gyújtottuk f el ? Somogyi Aladár,: Agitátornak lenni igen jövedelmező foglalkozás ! (Zaj.) Vajda Sándor; Méltóztassanak csak meghallgatni, hogyan teremtik a mártírokat. Valahol a nemzetiségi vidéken egy kis városkában van egy közvádiócska, a kit nem ismer senki, nem tudnak a létezéséről és nincs reménye, mert nem is lehet kvalifikácziója és kvalitása következtében, hogy valaha hirnévre és kariérre tehetne szert. Gondol merészet és nagyot, buzdul a többi hires jiéldákon, a hírhedtté vált Jeszenszky közvádló példáján, és fontolóra veszi, hogy miképen fogja magát híressé tenni és — nemzetiségi pert indít. Miért ? Egy hírlapi czikkért, egy szónoklatért, a minőket ezer számra irnak és tartanak önök is és tart és ir minden politikus. És a közvádiócska felfedezi a hírhedt j>ánszláv vagy dákoromán agitátort. (Zaj.) Nagyon természetes azután, hogy ha esküdtbirósággal van dolgunk, az az esküdtbiró, az a naiv provinciális magyar lélek hallgat a közvádlónak szavára, szép hazafias dikcziójára és elitéli a nemzetiségi izgatót abban a tudatban, hogy nagy nemzeti érdemet szerzett és ő is segített megmenteni a magyar hazát. 11