Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-63
63. országos ülés 1906 november 2h-én, szombaton. m még a 60.000 választó is sokkal több nemzetiségi képviselőt küldött volna az országgyűlésre abban az esetben, ha az országgyűlési választások az idén valamivel tisztességesebbek lettek volna. (Nagy zaj.) Felhozok két konkrét esetet. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): A képviselő urat ezen imparlamentáris kifejezésért, mely az egész magyar törvényhozásra sérelmes, rendreutasítom. (Helyeslés.) Hodzsa Milán: A szeniczi választásnál az a csoda esett meg, hogy a nemzetiségi párti jelölt, daczára annak, hogy majdnem 300 szavazattöbbsége volt, megbukott (Felkiáltások: Nem igaz!) és pedig azért, mert 470 szavazót teljesen igazságtalanul és indokolatlanul visszautasitottak a szavazástól. A másik eset Yerbőn történt meg, a hol a nemzetiségi párti jelölt 1000 szavazattal 400 ellenében bukott meg azért, mert ott meg 700 ember választójogát utasitották vissza. Ezek természetesen a legkirívóbb esetek, de ehhez hasonló eset országszerte van még több is. Egyebekben csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a németországi példákra való hivatkozás nagyon merész. Nem osztom annak a t. közbeszóló képviselő urnak véleményét, a ki Dobroszláv képviselő ur beszédébe közbeszólva azt mondotta, hogy Németországban szabad elnyomni a lengyeleket. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy Németországban 2.500,000 lengyel áll 50 millió némettel szemben, (Felkiáltások : Ez nem érv!) mig ellenben Magyarországon 49 százalék nem magyar ajkú áll 51 százalék magyar ajkúval szemben. De nézzük, milyen eredményeket mutat fel a német imperiális politika a németesitéssel a lengyelekkel szemben ? (Felkiáltások: Kisajátítják őket!) Azt az eredményt mutatja fel. hogy, daczára annak, hogy száz milliókat költött az állam a lengyel birtokok kisajátítására, mégis három esztendő alatt a lengyeleknek 32.000 holddal több birtokuk lett, mint előbb volt. A másik példa pedig az, hogy a németországi iskolákban a lengyel nyelvnek tanítása tilos, hogy onnan / a lengyel nyelv ki volt és ki van küszöbölve. És mi volt ennek az intézkedésnek az eredménye? Az, hogy 70.000 iskolás gyermek sztrájkba lépett, fellázadt a tanítója és iskolája ellen. (Mozgás.) Hédervári Lehel: A németet becsukják, ha nála találnak egy lengyel imakönyvet! Hodzsa Milán: Tudom,. hogy becsukják. (Derültség.) mert a német nem tud megbirkózni három és fél millió lengyellel; de engedelmet kérek, a magyar kormánypolitika sem fog tudni megbirkózni mivelünk. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon: Azt bízza csak ránk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Sálijuk ! Halljuk!) Hodzsa Milán : T. képviselőház ! Kijelentettem, hogy nem kívánom elhúzni az időt, s hogy mondanivalóimat röviden adom elő. (Helyeslés.) Ezért tehát csak röviden visszaemlékezem arra az időre, a mikor Pabricius ezredes ur a magyar országgyűlést a maga módja szerint feloszlatta. (Zaj.) Egy hang: (a baloldalon): A mód nem az övé volt! (Halljuk! Halljuk !) Hodzsa Milán: Ari z időre emlékezem vissza és azt a reminiszczencziát idézem fel, hogy akkor mi, hazaárulók azon a véleményen voltunk, — és megmaradtunk e véleményünkön mind a mai napig — hogy ezentúl Magyarország védelmi munkálatainak két irányban kell mozogniuk. Az egyik irány az alkotmány demokratizálása, a másik pedig a militarizmus elleni küzdelem kell, hogy legyen. Sümegi Vilmos: A magyar hadsereg! Hodzsa Milán: Magyar hadsereg kell a képviselő urnak? Hiszen honvéd volt, magyar katona volt az is, a ki a múlt országgyűlést feloszlatta! (Nagy zaj.) id. Madarász József: Halljuk! Halljuk! Hodzsa Milán: A koaliczió programmjában az alkotmánybiztositékok tényleg benfoglaltattak és benfoglal tatnak, s ma már lehet foglalkozni a kormányférfiak azon nyilatkozataival és kijelentéseivel, a miket erre vonatkozólag tettek. Somogyi Aladár: Maguknak lehet nyilatkozni, ugy sem hiszünk semmit. (Zaj.) Hodzsa Milán: Ha jól emlékszem, a belügyminiszter ur eddigelé három irányban nyilatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Először is expressis verbis kijelentette, hogy a vármegyék önkormányzatát megerősíti. Másodszor egy el nem fogadott határozati javaslat kapcsán azt a kijelentést tette a belügyminiszter ur, hogy a gyülekezés és egyesülés jogát törvényben fogja garantálni — azonban nem mindenki számára. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a középen.) A mi jaedig végül az általános választói jognak kérdését illeti, erre vonatkozólag csak felületesen ismerjük a kormány állásfoglalását a miniszterelnök ur többszöri nyilatkozatából. Azt azonban még ma sem tudjuk, vájjon az az uj választói jog, a szavazás gyakorlásának uj módja titkos lesz-e. Nem tudjuk azt sem, hogy valóban általános lesz-e. Azt is látjuk, hogy a belügyminiszter ur egész nyugodtan nézi azt, hogy a nagy magyar nemzeti kabinet egyik kiválósága, Polónyi G-éza a kúriai bíráskodásról egy törvényjavaslatot, egy novelláris módosítást fog majd a háznak előterterjeszteni, nyugodtan nézi, mondom, bár az igazságügyminiszternek ezen törvényjavaslatából már előre is ki lehet spekulálni azt, hogy a jövendőbeli választói jog nem lesz községenként gyakorlandó. (Mozgás.)
