Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

70 63. országos ülés 1906 november 2k-én, szombaton. A választói jog általánosságáról, községenként leendő gyakorlásáról, titkos voltáról nincsen tehát biztos tudomásunk. Erről különben, ha majd itt lesz az ideje, részletesen fogok még szólni. (Zaj.) Somogyi Aladár: Akkor minek lopja az időt most? Hodzsa Milán: Municzipálista vagyok és óhajtom, hogy a vármegyét erösitsék. Erősíteni kell először is a központi, hatalommal szemben. Előre kijelentem, hogy oly javaslatokat, a melyek ezt fogják czélozni, nagy örömmel fogok elfogadni. (Zaj). De fen tartom azt, hogy csak abban az esetben, ha a vármegyék önkormányzatát nemcsak kifelé biztosítják, mert nemcsak kifelé kell biztosítani a vármegyét az államhatalom esetleges túlkapásaival szemben. Azt tartom, hogy a mikor az alkotmányosságot biztosítani akarjuk, jobban mondva: ha meg akarjuk teremteni, akkor szolidabb alapokra kell azt fektetni és a modern eszmékhez kell alkalmazni. Ez idő szerint nálunk a vármegyék önkormányzata és politikai ereje nemcsak azért illuzórius, mert kifelé nem elégséges, de azért is, mert befelé gyenge. Ma a vármegyei bizottmányok csak felerészben állanak választott tagokból, felerészben a legtöbb adót fizetőkből alakulnak és még a választott tagok sem választatnak általános választói jog alapján, hanem a privilegizált szavazati jog alapján. Ha már most azt akarjuk, hogy a vármegye tényleg erős legyen, elsősorban eltörlendőnek tartom a virilizmus intézményét, (Helyeslés.) másodsorban azt kívánom, hogy az általános választói jog érvényesüljön a megyei választásoknál is. A mint az ügyek ma állanak, a vármegyei szervek nem a nép szervei, hanem csak egy osztálynak szervei, annak az osztálynak az orgánumai, a mely gazdagsági fölényét Magyarországon elvesztvén, most a politikai téren kívánja magát kárpótolni. Én azonban azt hiszem, hogy ha akár egy vármegyének, akár magának az államnak politikai erejét egy osztályra fektetik, ez politikailag értéktelen, szocziális szempontból pedig egyenesen veszedelmes. Kíváncsi vagyok, hogy a községi autonómiát illetőleg ugyancsak alkotmánybiztositékokka,l fog-e előállni a belügyminiszter ur, és véget fog-e vetni annak az anomáliának, hogy ma a község, illetve annak képviselőtestülete egyáltalán nem képes arra, hogy önállóan vezesse ügyeit, legtöbb esetben arra sem, hogy tisztviselőit saját akarata szerint válaszsza. A főszolgabirák és szolgabirák kandidálási joga azáltal is veszedelmessé lett, hogy a közigazgatási bíróság egy döntvénye értelmében a főszolgabírónak három jelöltet sem kell állítania, hanem elegendő, hacsak egy jelöltet állit. Tessék elképzelni azt a választást, a mikor egy jelölt közül kell választani. Szóval a vármegyei, a községi autonómia illuzórius, a nép akarata abból teljesen ki van rekesztve. De még ha ideális megyei önkormányzat és községi autonómia volna, akkor is az alkotmány biztosítására, véleményem szerint, ez a programm még nem elegendő. Hol vannak biztosítva nemcsak a politikai testületek, hanem az egyének közszabadságai ós jogai? Külföldi államokban az egyénnek politikai jogát az u. n. alaptörvényekben biztosítják. A magyar törvénykönyvben alaptörvények nincsenek, nálunk az egyéni szabadság semmivel sincs garantálva, nálunk a főszolgabíró úrtól, sok esetben a községi jegyző úrtól függ az, vájjon valakinek meg legyen-e az egyéni szabadsága vagy nem. A sajtószabadság sincsen garantálva. Ki vagyunk téve azon veszedelmeknek, hogy ha egy olyan liberális államférfiú kezdi el működését, mint pl. Polónyi Gróza t. igazságügyminiszter ur, akkor az az egész magyar sajtószabadságot 24 órán belül tönkreteheti. (Mozgás.) Tehát reformok alkotása szükséges nemcsak az önkormányzatban, hanem alaptörvények is szükségesek ahhoz, hogy a magyar alkotmányosság létrejöjjön, és ha létrejött, hogy azután fejlődhessék és igazán garantálja ugy a politikai testületek, mint az egyének szabadságát és politikai jogát. Azt mondta azonban egy ízben a belügyminiszter ur, hogy nem is az a fődolog, hogy helyes intézmények legyenek minden téren ós mindenütt, a fő az, hogy a szellem jó legyen. Én elhiszem, hogy a jó szellem, az igazságosság szelleme nagyon sok esetben pótolja a törvények fogyatékosságát, ha szellem jobb, mint maguk az intézmények. Azonban milyen szellem uralkodik a koaliczióban ? Vájjon tisztább-e ez a szellem, szabadabb-e a felfogás, mint volt a koaliczió uralma előtt? Én nem fogok ma előhozakodni végzésekkel, hivatalos okiratokkal, melyekkel kimutathatnám, hogy az egyéni szabadság jobban van ma megszorítva, mint Sí SZíi" badelvű éra alatt, nem fogok a gyülekezési jogról beszélni, hiszen Szkicsák t. képviselőtársam maga adta elő azt, hogy neki mint képviselőnek beszámoló beszédet sem volt szabad tartani. Somogyi Aladár: Nem volt igaz! Hodzsa Milán: Miután ön mondja, hogy nem volt igaz, tehát igaz ! (Helyeslés a középen.) Én ugy" látom, hogy a belügyi kormány politikája nem is annyira az alkotmánybiztositékokat akarja, hanem első sorban a párturalmat akarja biztosítani. Eltekintek attól, hogy az 1898 : IV. t.-cz. végrehajtása, még pedig a legrosszabb szellemben való végrehajtása egyenesen orgiáit üli nálunk. Tudvalevőleg az 1898 : IV. t.-cz. e helységnevek magyarosításáról szól, és azzal az indokkal hozatott annak idején, hogy egyesittessenek a helységnevek. Most már azonban hogyan egyesitik? Olyan istentelen neveket adnak az egyes községeknek,