Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-63

60 63. országos ülés 1906 november 2í-én, szombaton. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az nem lenne baj !) Egy hang (a baloldalon) : Máskor is elpártolt már! Brediceanu Koriolán : Bocsánatot kérek, a nép sohasem pártolt el tolunk ! (Somogyi Aladár többszőr közbeszól. Zaj.) Nem akarok diskurálni, ka tetszik, hagyjuk ezt más alkalomra, most azonban tessék engem meghallgatni, mert én komoly dolgokat beszélek. Arra a népre, a mely hatezer választó melletl olyan kerületben, a hol egyetlenegy magyar község sincs, mint pl. a karánsebesi kerület, egy magyart, Mocsáry Lajost választ meg, nem lehet azt mondani, hogy hozzánk nem ragaszkodik, mert azon választást mi vezettük. Ott van a szászsebesi választókerület, a hol Hieronymi volt kandidálva. Egy hang (a közéfen) : Büszkék lehetnek rá ! Brediceanu Koriolán: Legyenek büszkék rá azok, a kik rászavaztak ! (Zaj.) Tessék bevárni, a mit mondandó vagyok. Az egész kerületben több száz román nemzetiségi szavazó volt: paraszt, pap, tanitó, intelligens és nem intelligens ember, de mind egy szál ember g ellene szavazott, mert nem akarták támogatni a kormányt az ő rendszerével, azzal a sok csendőrrel, a melyet még szaporitani akar a mi kedvünkért (Derültség.) és azzal a sok főispánnal! (Zaj.) A szuronyok hegyéről még sohasem szikrázott a szabadság diadala ! Ezt a román választók nem tették volna, ha bennünk nem biztak volna. Egy hang (a középen) : Krístóffy ! Brediceanu Koriolán : Csodálkozom, hogy nem szégyellik ezt a dolgot még fel is említeni, joedig csak a magyaroknak válik szégyenére és az előbbi kormányrendszernek (Zaj.) Kristóffy megválasztása. Ballagi Aladár; A szuronyokat a románok hozták be a nyakunkra egyebek között. Mikor hozták be a csendőröket ? Brediceanu Koriolán : Kristóffy kormányrendszerével szemben egyszer már igazoltam, hogy nekünk többségünk volt, sok esetben 1000— 1500 szavazattal. Nekem Tisza Lászlóval szemben 84-ben, a többieknek is többségük volt, de sohasem kaptunk mandátumot. Legeklatánsabb bizonyiték volna erre nézve az igazságügyminiszter, a ki az én peticziómat képviselte Tisza Lászlóval szemben, az tudná bizonyitani, mert akkor azt mondta, hogy még olyan alapos peticziót nem látott. (Derültség.) De a magyar parlamentnek inkább tetszett Tisza László, (Derültség.) mint Brediceanu. A magyarok aztán azt is elismerték, sőt Batthyány Tivadar az újságba is tette, hogy a nemzetiségek már annyira jutottak, hogy nem is mertek jelöltet felállitani. Jött is aztán minden rokkant ember, a ki nem kellett senkinek, hivatalba sem volt jó, egymásután megválasztották őket, és végül megválasztották Kristóffyt is, de megválasztottak volna egy botot is, csak románt nem. (Zaj.) Azt mondja Vázsonyi t. képviselő ur, hogy ifjonti fantáziának szüleménye az a közlemény, a mely a nemzetiségek, s a szocziálisták és demokraták közötti szövetségről beszél; ő olvasta Polit t. képviselőtársunk beszédét, de ennek a koakcziónak proklamálását nem találta meg; ő azonban nem harczolt többé azzal, a ki ebből a téves közleményből hamis következtetést von le tovább nem folytatta azon harczot, hanem azt mondja, hogy Politot és a nemzetiségeket, mint demokratákat visszautasítja.; Először is visszautasítani csak azt lehet, a ki kinálkozik, de a demokratáknak nem kínálkozott senki, Polit sem, a nemzetiségiek sem, tehát nem volt joga Vázsonyinak senkit visszautasitani. Hencz Károly: Az is nemzetiségi párt! (Derültség.) Brediceanu Koriolán : Másodszor azt mondja: >>Polit lefoglalta Magyarországon a nemzetiségek számára a demokrácziának privilégiumát. Kérdem egy olyan okos embertől, mint Vázsonyi: lehet-e egy olyan elvet, a mely az egész világon el van terjedve, a mely minden nemzetnek kincse, lehet-e azt valakinek lefoglalni ? És mi által foglalta volna le Polit t. képviselőtársam ezt a demokrácziát? Talán az által, hogy csak konstatálja, hogy mindenütt, a hol az általános választási jogról volt szó, nyilatkoztak a politikusok, nyilatkoztak a pártok, nyilatkoztak a szocziáldemokraták, nyilatkoztak a demokraták, és igy konstatálja, hogy: »a demokráczia egy általános világi uralom, nem pedig egy ország határai közé szőritható ; mindenütt, a hol emberek vannak, a kik elnyomott és jogok után áhitozó polgárok érdekeit képviselik, mindenütt vannak és lesznek demokraták. «>> Azt jelenti ki Vázsonyi, hogy (olvassa): »Nem ismerek nagyobb ellentétet, mint egy nemzetiségi alapon való pártalakulás és a demokratikus programm közt.« Megfordítva áll a dolog. Hiszen mi nem vagyunk demokraták azért, hogy nemzetiségi igényeinket érvényesítsük, hanern demokraták vagyunk azért, hogy mindazokat, a kik el vannak nyomva, a kiknek jogfosztása a kormányrendszer által meg van állapítva, hogy ezeket felszabadítsuk. T. ház ! Nem áll az, hogy a nemzetiségi pártalakulás a demokráczia általánosító eszméjének egyenes tagadása és ellentéte. Mi demokraták is lehetünk és nemzetiségi igényeinkért is küzdhetünk. Mi a demokráczia elveit valljuk és a politikai kitagadottak érdekében küzdünk, a politikai előnyomulás oldalán vagyunk és a jogenyenlőségért küzdünk. De mi nemzetiségiek nyelvünket és nemzetiségünket is védjük, mert azt megkívánjuk és követeljük, hogy azt mindenki törvény alapján respektálja és minket annak fejlesztésében semmiféle ürügy alatt ne akadályozzon. Itt a magyar faj nyelvében nincs elnyomva, de volt, és akkor érezték nagyon, és azt hiszem, éreznie kell jogszerűen és igazságszerűen más nemzetiségeknél is, a mikor ezek nyelvükért és nemzetiségükért küzdenek. Itt nem fogjuk soha eltagadni azt, hogy a magyarság ezt belátja, hanem az aka-