Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-75
75. országos ülés 1906 deczember íí-én, kedden. 895: lezettségeket, nagy terheket ró a szőlöíelujitókra is. Nagy terheket ró annyiban, hogy ez a törvény a kölcsön kamatjának és törlesztési járadékának biztosítására az úgynevezett tartalékalap képzését, s az egész művelet érdekében szükséges ellenőrzés, útmutatás és felügyelet érdekében %%-os kezelési dij szedését rendelte el. így történik azután, hogy az a kisgazda, a ki 1000 koronát vesz fel egy kat. holdnyi szőlője felújítására, az 1000 korona készpénzről 1500 koronás kötelezvényt állit Id, (Igaz ! Ugy van !) és 15 esztendő alatt évenként 147 koronát fizet. HÓdy Gyula", Ha az ötödik évben kezdi a törlesztést ! Török Kálmán : így tehát az a kisgazda 15 év alatt 1000 korona készpénz után 2205 koronát fizet, holott, ha nem volna a tartalékalap és a kezelési dij, akkor 1000 korona kölcsön után kiállítana 1300 koronás kötelezvényt, fizetne csak 123 korona kamat- és törlesztési járulékot évenként, a7- évenként 24 korona különbséget képez. Ez a 24 korona 15 esztendő alatt, tehát a törlesztés ideje alatt 360 koronát tesz ki, és így ha nem volna tartalékalap és nem szednének kezelési dijat, a kisgazda 1000 korona után 15 év alatt fizetne 1845 koronát. Tapasztalásból tudom, hogy csak így lehetne ezt a kölcsönt törleszteni, tartalékalap és kezelési dij megszüntetésével. Annak a termelőnek élet-halálharczot kell vivnia évenként. Ott van a mesterségesen szított izgatás ; a munkabérviszonyok felette megdrágultak, a szőlő szakszerű művelését az •óriásilag magas munkabérek szinte lehetetlenné teszik. Ehhez járul a sok kedvezőtlen gazdasági év, a minek az az eredménye, hogy azok az u. n. agrárkölcsönösök a mostani esedékes időben, november 1-én 2,400.000 korona helyett mindössze 900.000 koronát fizettek be és a hátralék ezen a czimen 1,300.000 korona. HÓdy GyuLa : Hieronymi volt az elnök ! Török Kálmán : Én szerintem az 1896. évi V. t.-cz. revízióra szorul, hogyha még nagyobb válságnak nem akarjuk kitenni azon szőlősgazdákat, kiknek szőleit a filloxéra elpusztította és kik azokat agrárkölcsönnel újították fel. (Helyeslés.) Novelláris intézkedésre van mielőbb szükség abban az irányban, hogy a tartalékalap és a kezelési dij megszüntethető legyen, mert tényleg azt mondhatnám, hogy ez a kölcsön a filloxérának egy más fajtája, mely elpusztítja a szőlőt, de magát a gazdát is. (Igaz ! ügy van !) Mindenesetre igen szerencsés helyzetben volnék, ha szerény felszólalásom alkalmat adna az igen tisztelt miniszter urnak a nyilatkozásra, s eloszlatná azt az országszerte megdöbbentően szárnyaló bírt, mely szerint a tartalékalap az agrár-kölcsönök kilencz esztendejében már elveszett. Ismétlem, szerencsés helyzetben volnék, ha a t. miniszter ux erre vonatkozólag megnyugtató kijelentést lenne kegyes tenni. Mindenesetre teljes bizalommal vagyok a t. miniszter ur iránt és remélem, hogy ő, a ki a mi közgazdaságunk annyi nyílt sebét mindenkor elismerésre méltó készséggel és mesterkézzel sikerrel orvosolta, módot és eszközt talál arra is, hogy a szőlőfelujitási kölcsön viselését a felvevők részére lehetővé tegye. Szerintem az állami segítés annál inkább lehetséges, mert az államháztartás mérlege a szőlők adómentességének felszabadulásával kiegyenlítést nyer. Ebben a reményben a tételt elfogadom. ('Elérik helyeslés a baloldalon.) Benedek János jegyző : Szmrecsányí György! Szmrecsáfiyi György: Mindenekelőtt a t. ház szíves elnézését kérem azért, hogy a földmivelésügyi tárcza költségvetésének már úgyis hosszura nyúlt vitáját még az én felszólalásommal is nyújtom. Azonban Baross János képviselőtársam és barátom az előbb elhangzott igen érdekes és tanulságos beszédében a felvidéki tótságot oly módon aposztrofálta, hogy mint odavaló képviselő, azt szó nélkül nem hagyhatom. Baross barátom ugyanis azt a megjegyzést koczkáztatta meg, hogy tekintettel a tót népnek az utóbbi esztendőkben tanúsított rendkívüli hazafiatlan viselkedésére, őket minden állami támogatásból, minden állami segélyezésből kizárni óhajtja. (Ellenmondás balfelől.) Engedelmet kérek, én igy értettem. Tökéletesen egyetértek t. barátommal abban, hogy nemzet- és hazaellenes irányzatot támogatni nemcsak nem kell, de nem is szabad. Azonban nagyon téved t. képviselőtársam akkor, mikor azt a tót népet mint a haza ellenségét állítja oda és ezért azt a konklúziót vonja le, hogy tőle minden állami támogatást és minden segélyt meg kell vonni. Én ezt a népet ismerem, ott születtem, ott nőttem föl közöttük és bizonyságot tehetek róla, hogy az a tót nép hazafias, derék, becsületes és hogy az utóbbi egy-két év féktelen nemzetiségi agitácziója . . . Hódy Gyula: Szkicsák! Szmrecsányi György : .. . . némely részét megtévelyitette. Hogy ez az agitáczió termékeny talajratalált, annak oka egyedül abban rejlik, hogy az egész eddigi rendszer szerint, mondhatnám, modern államunk berendezése óta azzal a néppel senkisem gondolt, azzal a néppel senki sem törődött, csak akkor fordultak hozzájuk, ha kormánypárti képviselők megválasztásáról és szállításáról volt szó. (Ugy van !) A mikor mi ezt a rendszert hibáztatjuk és elitéljük, akkor még nagyobb hibát és bűnt követnénk el, de ugyanabba a hibába esnénk bele, a mivel vádoljuk a régi kormányt és annak rendszerét. Nagy György : Azokat az agitátorokat kellene tömlöczbe zárni! Szmrecsányi György: Ezt a népet szeretettel kell felkarolni, ennek a nemzeti kormánynak nézetem szerint elengedhetetlen első kötelessége^ hogy ennek a népnek szocziális és gazdasági bajait tőle telhető minden erővel és eszközzel orvosolni igyekezzék, és ne engedje martalékul oda dobni a. 50*
