Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

386 75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. érdeke, hogy azok, a kik a visszaélést elkövetik, a legszigorúbban megbüntettessenek, {Helyeslés.) azok pedig, a kiket vád nem illet, elégtételt kapjanak. Méltóztassanak elhinni, nem járja az, hogy hosszú időn keresztül meggyanúsítsák az egész székely intelligencziát, az egész ottani közigazgatást és minden valamire való úriembert és kereskedőt. Legyen ennek egyszer vége. (Helyeslés.) Maga a község nem emelt panaszt, a mióta ezen az áron adott tul az erdőn, hanem ellenkezőleg 1,800.000 koronája van letéve a gyergyószentmiklósi adóhivatalnál, melynek mielőbbi szétosztását várva várja a nép. T. ház ! Rá akarok térni még arra, a mit Baross János t. barátom itt előadott. Tényleg a szabadforgalmu magyar földnek immár 10 százaléka idegen kézben van. Nem átallom kijelenteni, hogy mint radikális demokrata ember, minden hitbizományt eltörlendőnek tartok. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Viszont a mint felfogásomban radikális vagyok, ugy a radikális sovinizmus érdekében semmit sem tartok reakezionáriusnak. Ezért állitom, hogy az ország határszélén nem lehet szó nélkül tűrni továbbra is a magyar nép pusztulását és a nemzetiségi eszme terjedését. A magam kerületében is láttam, hogy ott a pópánál és minden lakásban az oláh király képe van és oláh szentképek a falakon. Semmi sincs ott, a mi magyar volna, sőt a térkép is ugy tünteti fel Romániát, mintha Magyarországnak egész erdélyi része oda tartoznék. (Igaz ! ügy van !) Ez hazaárulás, ezt tűrnünk nem szabad. Különösen nem közömbös ránk nézve az, kinek kezére jut a Székelyföld. Minden áron biztositanunk kell itten azt, hogy becsületes, megbizható székely kezekben maradjon az meg. (Elénk helyeslés.) Az ország határszélén a nemzetiségi veszedelem sokkal fenyegetőbb, mint bárhol másutt. Ezért az országnak ilyen fenyegetett perifériáin mindent el kell követni, hogy biztosítsuk a magyar nemzet túlsúlyát. Erre a ozélra tervbe volt véve, hogy a magyar állam megveszi a havasokat, legelőket és erdőket. Ha az eddigi kormányoknak is az volt a czéljuk, hogy első sorban a székely havasokat veszik meg, akkor azt hiszem, ez a kormány sem fogja tűrni, hogy ezen a fenyegetett vidéken pusztuljon a szegény székelység. A magyar állam fenhatósága, szupremacziája érdekében minden magyar embernek mindent el kell követnie. Ebben a kérdésben nem ismerek reakeziót, nem ismerek liberalizmust. A magyar nemzet érdeke mindenek fölött van. S mivel a mostani földmivelésügyi miniszter urat a magyar nép tisztelettel és szeretettel övezi körül, mivel ő a magyar földnek igazi édes ajyja, remélem, hogy ezt a magyar nemzeti szempontot nem fogja szem elől téveszteni és ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Benedek János jegyző: Lévay Mihály! (Felkiáltások : Nincs itt!) Veres József ! Veres József: T. ház ! Magyarország vagyonának törzséről, a földről, Magyarország népének kenyeréről, a földmivelésről, Magyarország fenmaradásának feltételéről, a belső békéről van szó, a mikor a földmivelésügyi tárcza költségvetését tárgyalj uk. Természetes tehát, hogy a képviselőház komolyan belemélyed ennek a nehéz kérdésnek tárgyalásába. Kérem én is a t. ház kegyes figyelmét, hogy magam is elmondhassam szerény véleményemet ebben a kérdésben. (Halljuk I Halljuk!) Azt hiszem, pártatlan és elfogulatlan*módon vizsgálom a kérdést, mert hiszen nem az újságok adataiból, hanem az élet megfigyeléseiből j. meri tem tapasztalataimat. Huszonöt év óta lakom a földmives nép körében mint pap, mint képviselő, mint kisgazda, osztozván annak a népnek reményeiben, csalódásaiban, gondjaiban, terheiben, veszteségeiben, sikereiben egyaránt. Már négy uradalom megvásárlásában és feldarabolásában vezettem Orosháza községét, természetesen egy fillérnyi jutalom nélkül és ez utón 23.000 holdnyi birtokkal gazdagodott az a nép; tehát törődtem a földmives sorsával. (Halljuk I) De viszont ismerem a szocziálisták gondolkozását és eljárását is, mert hiszen Orosházán lakom, a hol az első magyar szocziálistát: Stáncsics Mihályt már a 60-as években megválasztották képviselőnek, s azóta is iratait, beszédeit és elveit emlékezetében tartja a nép. Magam is álltam már azon gyanú alatt a régebbi időben a hatalom élvezői szemében, hogy szocziálista vagyok, a midőn a közigazgatás túlkapásai és a földuzsora ellen védelmeztem a jogtalanul megtámadott népet. Tehát tapasztalatból ismerem a kérdésnek mind a két oldalát. Már 1884-ben tartott első képviselőházi beszédemben felhivtam a képviselőház figyelmét arra, hogy az alföldi nép körében igen elterjedt az elégedetlenség. Azon időben és még évekkel később is az a jelszó járta Magyarországon, hogy itt nincs talaja a szocziálizmusnak; egészen nyugodtak lehetünk. Az eredmény nekem adott igazat. Egy pár esztendő múlva Békés-Csabán, Orosházán és Vásárhelyen zavargásban kitört a nép elégedetlensége és azóta a szocziálizmus a vidéki nép alsóbb rétegeiben rohamosan terjed és fenyegeti most már a társadalmi békét és döngeti az alkotmány kapuját, el akar tiporni mindent, a mi ellene áll, sőt kész volt a legutóbbi időben már a nemzet ellenségeivel is szövetkezni, csakhogy czélját elérje. Hiba volt régebben kicsinyelni a szocziálizmust. Ha azt a bizonyos szocziálista olaj cseppet, a melyet gr. Apponyi Albert emiitett valamikor, idejekorán a kellő mértékben alkalmaztuk volna, akkor most nem forogna olyan veszedelmesen az államgépezet kereke. De épen olyan hiba volna nézetem szerint most túlbecsülni a szocziálizmus erejét. Ez a mostani állapot nézetem szerint a történeti fejlődés természetes eredménye. A mint a fejedelmek kénytelenek voltak épen érdekeik megmentése végett önkényuralmi hatalmuk egy részét átadni a főpapságnak, a főrendeknek, azután a nemességnek, később pedig a birtokos és diplo-