Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 387 más osztálynak : épen ugy kénytelenek most a hatalomban részesíteni a munkásosztályt is. A harmadik osztály után következik a negyedik osztály. A származás, a vitézség, a vagyon, a tudomány és tőke mellé odasorakozik most már a munkaerő is és a közösből teljes joggal követeli az őt megillető részt. így lesz az évszázadok fejlődése alatt az erő jogából majd a jognak ereje. A munkaerő, a munkaképesség, a munkásosztály megnőtt, megérett, nagykorúvá lett, s a helyzet megismerése és gyógyitása czéljából ezt számba kell venni. Gáttal elzárni a szocziálizmus ereje rohanó árjának útját annyi volna, mint egyenesen rákényszeríteni arra. hogy azt a gátat szakítsa szét. Medret kell neki mutatni. a melyen veszedelem nélkül elhaladhasson. (Helyeslés jobbfelől.) Jogot követel a népnek a szocziálizmus, de sokkal előbb követelt jogot a nép számára a függetlenségi és 48-as párt és ennek a követelésnek eredmény nélkül elmúlnia nem szabad. Az egész helyzet megítélésénél nézetem szerint igen sokan abban tévednek, hogy egészen más ma a nép, mint volt azelőtt csak fél évszázaddal. Az általános iskoláztatás, az olcsó és könnyű közlekedés, a katonáskodás, a világlátás, a hírlapok olvasása egészen átalakították a népnek lelki világát, felcsigázták igényeit, megzavarták kedélye nyugalmát, felébresztették szenvedélyeit és egészen más eszmekörbe állították, mint a melyben ezelőtt csak fél századdal is élt. És most ilyen lelkiállapotban természetesen másképen gondolkozik, mint valamikor. Lát, olvas, birál, ítél, gáncsol, számit és ennek következtében elégedetlen, így okoskodik megváltozott lelki állapotában : egész esztendőn át keserves munkájával alig bir annyit szerezni, hogy a mindennapi száraz kenyeret magának és családjának biztosítsa, a szerencsésebbek pedig betöltik a kávéházakat, mulatóhelyeket, színházakat, fürdőhelyeket; ezek látása az irigységet kelti fel benne. Azt látja, hogy családjának betevő falatja kicsiny és erőtlen, gyermeke csenevész, a betegség a gyengeség környezetében ellep mindenkit. Bár a huszadik évről a huszonegyedik évre kellett felemelni a sorozás idejét, mégis ma már Békésmegyében, a magyar Alföld szivében, a hol a legfeketébb földnek legpirosabb búzájából a világ legjobb fehér kenyerét sütik, csak minden hetedik legény válik be.katonának. A Felföldön pedig csak a legények nyomorék fele áll a sorozóbizottság elé, mert eleje jókor kiszökik a külföldre. Látja, hogy hiába vergődik, a nyomorúság és a tüdővész elsöpri környezetét, százezer-számra vándorolnak ki a munkaképesek oly boldogabb országba, a hol a munkát megbecsülik, megfizetik. Ilyen hangulatban csoda-e, t. ház, ha a nép nem elégedett ? Mit olvas lapjaiban ? A lapok szépítik a bűnt, kigúnyolják a vallást, kinevetik a hatóságokat, kicsinylik a becsületességet, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) meggyanúsítják a jóhiszeműséget. Olvassa, hogy fogadással, sorsjegygyei, nyerészkedéssel, kártyán néhány perez alatt százezreket lehet nyerni, s a százezrekkel kényelmet, tekintélyt is ; fölkapott színésznő eg3^órai tánczért sokkal többet kap, mint ő egész esztendei verejtékes munkájáért; a birtokosok, részvényesek, igazgatók szórják az aranyat mulatóhelyeiken, maga a munkás pedig kénytelen minden fillért fogához verni; agyafúrt csalók, gyanús módon meggazdagodott vállalkozók, megszökött sikkasztok, hajmeresztő botrányok esetei nem maradnak előtte ismeretlenek ; katonakorában maga is megszokta a léhaságot. Csupa önzés, nyomor, gazság, a miről olvas ; a mint egyetlen ember, a ki kiabál, nagyobb zajt csaj), mint száz a ki hallgat, ugy a botránynak is nagyobb hire fut, mint a tisztességes, boldog életnek ; az egyről alkot magának fogalmat a többiről is és észre sem veszi, hogy lassan-lassan megvetésre méltónak nézi az egész vagyonos osztályt. Az ő olvasmányaiban lopás a vagyon, teher a családi élet gondja, együgyűség a hit, ostobaság a hazaszeretet. És nyomort, szenvedést, visszaélést tapasztal maga körül mindenütt. Azt látja, hogy ha ő vezeti fel saját tenyésztésű lovát, hogy azt a katonaság számára jó áron eladja : nem veszik meg, mert hibásnak találják ; de ha ugyanazt a lovat eladja a lócsiszárnak, attól már megveszik, akkor már alkalmasnak mondják. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Azt hallja mindig, hogy az uraságoknak jobb a földje, mint az övé, és a kataszteri becslésnél mégis alacsonyabb adó alá esik az urasági birtok. (Igaz ! Ugy van!) Azt látja, hogy a gazdag ember olcsóbban kap kölcsönpénzt, mint a szegény; érzi, hogy a szegényebbnek aránylag nagyobb a közterhe, mint a dusgazdagé ; (Igaz ! ügy van!) megfigyeli végül a választásoknál, hogy az urak a törvény ellenére is vesztegetnek, csalnak és erőszakoskodnak, köztük olyanok is, kiknek esküvel való hivatalos kötelességük volna ezt meggátolni és megtorolni. Az ilyen tapasztalatok, t. képviselőház, megrohanják a szegény, egyszerű néj) lelkét, és a bőség meg a nyomor, a munka és a henyeség közötti óriási ellentétek megzavarják lelkének egyensúlyát. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A nép elégedetlenségét nem a szocziálisták okozták. A szocziálisták felismerték az elégedetlenséget és felhasználták. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások : Kihasználták !) Az elégedetlenséget a politika, a gazdasági verseny, az idétlen törvények, a rossz példák, részrehajló kormányzat. . . Egy hang (a baloldalon) : A párturalmi vágy ! Veres József: . . .a rendkívül gyorsan megváltozott társadalmi viszonyok és az erkölcsök megromlása idézték elő. A szocziálisták felhasználták ezt és ma is gerjesztik a tüzet tele tüdővel, teljes erővel, tág lelkiismerettel. (Igaz! Ugy van!) Városi, iparos elvtárs tartja a vásártereken a szónoklatot és földmivesek dolgáról beszél olyan ember, a ki a fővárosból kiküldetve, talán, 49*