Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 385 seggel feltárták a helyzetet, és kijelentette a miniszteri tanácsos ur, hogy addig, a mig ő ül azon a helyen, ezt a panamát megcsinálni nem fogják ; hiszen köztudomású, hogy Horváth Sándor a becsületességnek mintaképe és ő semmiféle ilyen visszaéléshez segédkezet nem nyújt. Nem is sikerült a dolog, tehát az 1904 márczius 20-án tartott közbirtokossági gyűlés határozatát elejtették. 1904 Julius 30-án rendkívüli közgyűlésben ismét elhatározták, hogy kérvényt adnak a földmivelésügyi miniszterhez rendkívüli fakihasználás tárgyában. Hogy világosabb legyen a dolog, meg kell jegyeznem, hogy annak a községnek a regálé-megváltás igen nagy bajokat okozott és két esztendővel ezelőtt óriási tűzvész is pusztított Gyergyóalfalu községben, ugy hogy az ottani lakosok legnagyobb része elszegényedett és legnagyobb mentsvárát erdőinek értékesítésétől várta. Tehát 1904 Julius 30-án rendkívüli közgyűlésben elhatározták az erdők értékesítését nyilvános árverés utján kellő publikáczió mellett. A ki ismeri a viszonyokat és tudja, hogy mekkora visszaélés készült azzal, hogy 16.490 holdat 1,368.000 koronáért akartak eladni, csak örülnie kell annak, hogy az akkori kormány ezt jóvá nem hagyta. Később azonban — ugy tudom — György Endre, majd Feilitzsch Arthur ügyvivők — én hozzájuk semmiféle ügyben el nem jártam — engedélyt adtak ennek az erdőnek értékesítésére. Hogy a végleges jóváhagyás mikor következett be, annak a pontos idejét nem tudom, de a mint a szerződésekből, a melyeket megszerezni igyekeztem, meggyőződtem, az volt az elintézés, hogy 6.864 holdat adtak el 4,800.000 koronáért. Már most, ha szembe állítjuk, hogy annak idején elhatározták, hogy 16.490 holdat 1,368.000 koronáért adnak el és a végleges eladás ugy következett be, hogy 6.864 holdat eladtak 4,800.000 koronáért: ez az óriási különbség nyilvánvalóvá teszi, hogy minő tényleges visszaélést kívántak akkor elkövetni, mert hiszen az akkori eladási ár holdanként 86 korona volt, mig ellenben most 700 koronán felüli összeg esik egy holdra. Nagyon természetes tehát, hogy ennek a révén, a mikor ez köztudomásra jutott, ez, mint a légii ? ' c nagyobb visszaélés, mint a legnagyobb panama tárgyaltatott a magyar sajtóban, röpiratokban és általában a közvéleményben. Voltak, a kik a dolgot jóhiszeműleg kezelték, de azok között is volt, a Id nagy tévedésnek lett áldozata és ez a közvéleményt felháborította. így bizonyos közleményben nem 6864, hanem 82.000 hold eladásáról volt szó. A ki ért ezekhez a dolgokhoz, tudja, hogy 700 korona nem valami olcsó ár, a mit abból is következtethetni, hogy a vásárlók — tudomásom szerint Pallos Ármin és társai — később azt a kérést terjesztették elő, hogy valami kedvezményt nyújtsanak nekik, mert igen drágán vették meg. És tényleg, bár nagyon helytelenül, azzal szemben, a mi ki volt kötve, hogy a vételárt egyszerre fizessék le, mégis engedélyezték, hogy csak 1,800.000 KÉFVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET, koronát fizessenek le rögtön, hat év után fizessenek 1,500.000 koronát és tizenkét év után ismét 1,500.000 koronát. Nagyon vigyáznom kell az adatokra, mert oly dologról van szó, a melyet hivatalos adatokból ellenőrizni lehet és kell is. Csak azt akarom mondani, hogy igen rossz szolgálatot tett az ügynek mind a két fél, az is, a ki túlzott állításokat tett közzé. Mert, méltóztassanak meggyőződve lenni, nincs az a kereskedő a világon, akár fakereskedő, akár más kereskedő, a ki altruizmusból akarna üzletet csinálni, mindenki a maga hasznát keresi. A földmivelésügyi kormánynak módjában van a visszaéléseket meggátolni és azt hiszem, senki sem hiszi ebben a házban, hogy a földmivelési kormány élén állók e visszaéléseket eltűrjék. Különben is egy igen örvendetes jel ennél az eladásnál az, hogy a község elhatározta azt, hogy a talajt magát a tulajdonosok átíratják a községre és tudomásom, szerint akképen van ez az ügy rendezve, hogy legalább is 8000 holdat kell a községre átíratni. Ez biztosítja azt, hogy a székely talaj minden időkre elidegenithetetlenül székely kezekben marad. Erre beszédem későbbi folyamán még rá fogok térni, bár sokáig nem akarom igénybe venni a t. ház türelmét. (Halljuk I Halljuk!) Csak azt akarom mondani, hogy bizonyára egyebütt is, a hol erdőeladások történtek, megkisérlettek hasonló panamákat, mint a hogy itt is megkisérlettek és ebben a vármegyében, különösen Alfaluban nem sikerült. A szomszéd vármegyékben is számos visszaélés hirét hallottam. A mint tudomásom van róla, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el és Csik vármegye jelenlegi főispánja, Kállay Ubul mindenesetre oly egyéniség, a kiben mindnyájan megbízhatunk. (Ugy van!) Ö tovább ment a vizsgálatnál, mint szokásos és az ottani lapokban, szinte mindegyikben, mindegyik számában hirdetést tesz közzé, így a »Csikvármegyében« is (olvassa) : »A gyergyóalfalví, gyergyóuj falvi, valamint, az uz- és veresvizi erdőeladások körül panaszolt állítólagos visszaélések megvizsgálását a m. kir. földmivelésügyi miniszter elrendelvén, Csik vármegye közigazgatási bizottságának erdészeti albizottsága ezennel közhírré teszi, hogy mindazok, a kik ezen ügyben visszaélésekről tudomással birnak, panaszaikat deczember hó 14-éig ezen albizottság elnökénél délelőttönként 10-től 12 óráig a főispáni hivatalban adják jegyzőkönyvbe.« Ilyen publikácziók hosszabb idő óta állandóan történtek. Szóval, meg lehetünk győződve róla, hogy ott a vizsgálat jó kezekbe van letéve. Az erdészeti albizottság élén kiválóan derék magyar hazafi van, a korrektségéről ismert Kállay Ubuiban, ép ugy, mint a földmivelésügyi kormányban mindnyájan megbízhatunk. Csak egyet kívánok megjegyezni, és ez az, hogy ne méltóztassék sokáig húzni azt a vizsgálatot. Magyarországon a vizsgálatok legtöbbje évekig elhúzódik és így, mikor kiderül az igazság, a dolgot el is felejtették. Mindnyájunk 49