Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. 377 hogy a munkásnak tisztességes megélhetését biztosítsuk, oda kell tennünk, hogy a munkaadónak fenmaradását és megélhetését éppen ugy kell birtositanunk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És itt azt kérdezem : vájjon az a magyar gazdatársadalom, a melyről Mezőri t. képviselő ur azt mondja, hogy nemcsak az állam a költségvetés szerint, hanem az egész magyar gazdatársadalom, mint ő mondotta, egy hunczut krajczárt sem ad a munkások jótékonysági czéljaira, a munkások felsegélyezésére, azt kérdezem: az egész köz jótékonyságnak óriási nagy részét nem-e a magyar gazdatársadalom viselte és viseli mindig ? (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Kell-e megneveznem valakit, van-e köztünk egy is, a ki mindennap ne lenne adakozásra felhiva és ne adakoznék is ? Es azoktól a munkásoktól soha sem jutott eszébe a magyar gazdatársadalomnak azt kivánni, hogy adjanak két koronát valamely magyar gazdatársadalmi szövetségre. Nem láttuk és nem is látjuk szükségét annak, hogy a munkásnép saját sorsát ugy javítsa meg, hogy az hetenként fizesse be a vezéreknek a dijakat, a melyekből azután azok uriasan élnek, költekeznek. Ugron Gábor : Elviszik kávéházba, hotelba ! Egy hang (balfelől) : De a szegényeken soha nem segítenek! Mérey Lajos: Kérdem: vájjon a magyar gazdák idáig nem-e tették-e meg minden téren azt, hogy a munkásnéppel szemben a legjobb indulattal, tettekben nyilvánuló legjobb akarattal viseltettek ? Hogy példákkal éljek : kérdem, hogy nemcsak nálunk a Felvidéken, de az egész országban mindenütt, mikor a munkásokat behívják a legszorgosabb munka idején katonai kötelezettségük teljesítésére, 13, 28 vagy 35 napi katonai szolgálatra, jutott-e valamikor egy magyar birtokosnak is eszébe, hogy ettől az embertől és családjától azért valamit levonjon, hogy azért otthonmaradó családját el ne lássa, fel ne segítse, hogy fizetéséből egy krajczárt is levonásba hozzon ? Vagy akkor, a mikor a munkás megbetegszik és nemcsak a törvény szerinti 30 napig, hanem gyakran sokkal hosszabb időn át betegen fekszik, munkáját a gazda nélkülözi és érette mégis fizet, jut-e eszébe a magyar gazdának, birtokosnak azt mondani, hogy fizesd meg nekem a kárt, a melyet betegséged által szenvedtem % Jut-e eszébe valamely birtokosnak azt az áldozatot a munkásnak szemére vetni, a melyet az ő művelődésére, családjának fentartására kisebb jótékonyságok gyakorlása által évenkint ezrekre menő összegekben teljesít ? Még erre, azt hiszem, Magyarországon példa nem volt, a mi eléggé bizonyítja, hogy a magyar birtokososztály nemcsak nemeslelküen és önzetlenül, hanem igazán a legnagyobb áldozatkészséggel járt el mindig, a mely áldozatkészséggel szemben a t. munkások és azok vezetői nem mondhatják, hogy a magyar gazdáknak bármelyike azért vagyonosodott, azért erősödött, azért gazdagodott volna, mert munkásaival szemben önzőén KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. és ridegen járt el. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezt legalább a magyar mezőgazdákra mondani, állítani senkinek sem lehet. ( Ugy van 1 Ugy van ! balfelől.) S ha ilyen magyar gazdatársadalommal szemben az ő vezetőik olyan hangon beszélnek, a mint felolvasni bátorkodtam, ez azt bizonyítja, hogy ők nem akarják a magyar birtokososztálynak jogait elismerni, hanem irigyük az összetartást a magyar birtokososztálynál, a mely mindig hazafias volt, s hogy az önálló magyar államért lelkesedett és nem szorult soha külföldi támogatásra, ugy mint ők, a kik saját czéljaikra elfogadnak idegen államokból pénzbeli segélyeket. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy azt azután ezek a vezető urak, a kik verik a mellüket, a hazafiságukkal hogyan egyeztetik össze, azt nyugodtan bizhatom minden képviselőtársamnak elbírálására. (Helyeslés balfelől.) Es, t. ház, ezt a hazafiságot én feltűnően nélkülözöm épen ott, a hol eldicsekesznek, hogy például nekik sikerült elérni, hogy 32.000 munkás naponként 56.000 órával kevesebbet dolgozzék, a mi egy évben 700.000 munkanapnyi kevesebbletet jelent. Ezt a 700.000 napi munkacsökkentést 32.000 munkásnál számítják ki. Hát vegyünk csak 300.000 munkást, a mi nem sok, ez 300.000 munkásnál egy évben 7 millió munkanapot tesz Id. Ennyit veszít a magyar nemzet, nemcsak a magyar gazdatársadalom, hanem az egész nemzet; hol van tehát akkor a lehetősége a nemzet megerősödésének, a munkások érdekei megóvásának, mikor egy évben 7 millió munkanap veszteség éri az egész nemzetet ? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt pótolni semmiféle hangzatos felhívásokkal és izgatásokkal soha többé nem lehet. Es helyesen mondta Pető Sándor t. képviselőtársam, hogy a sztrájknak rendidvüli hátránya . . . Rákosi Viktor: Petőfi Sándor ? (Derültség és felkiáltások : Pető !) Mérey Lajos : . . . hogy a sztrájk tartama alatt az osztrák silány iparczikkek annál inkább elárasztják az országot. De én még hozzáteszem, hogy ha ezt önök hirdetik, ha nagyon jól tudják, hogy ez áll, akkor önöknek hazafias kötelességük annál inkább dolgozni a nemzet ilyen megkárosodása ellen. De önök uraim, nem ezt teszik, hanem önök még szítanak, tehát nyilván a nemzet közgazdasági érdeke ellen dolgoznak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezért. t. ház, nem osztom én azok véleményét, a kik azt mondják, hogy sztrájktörvényre szükség nincs. Bocsánatot kérek, az én meggyőződésem szerint sztrájktörvényre nemcsak szükség, hanem egyenesen égető szükség van. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt a munkaszabadságot, a melyet a munkás jogosan követel, megvédeni csak a törvény erejével lehet. Azt a nagy kárt, a mélyet különösen a magyar gazdatársadalom szenvedhet és szenvedne a sztrájkok által, azt többé semmiféle utólagos rendelkezésekkel pótolni nem lehet. Tehát épen ebben a gazdaság-társadalmi kérdésben a munkásokra vonatkozólag szükséges a sztrájk48