Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-75

378 75. országos ülés 1906 deczember 11-én, kedden. törvény azért, hogy megelőzzük a sztrájkokat, hogy lehetetlenné tegyük azokat, mert utólag büntetni, a mikor a gazda már nagy károkat szenvedett, a mikor egy egész évi munkálkodásának eredményét elvesztette, ez, uraim, eső után lenne köpenyeg. Én tehát nem késlekedem nyíltan kijelenteni, hogy kívánom, hogy a sztrájktörvény beterjesztessék és szívesen üdvözlöm a miniszter ur azon igéretét, hogy azt igenis be fogja terjeszteni. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Szóba jött azon kis személyi csete-paté során, a mely a miniszter ur és Lázár Pál t. képviselőtársam között lefolyt, a mezőhegyesi uradalom. (Halljuk ! Halljuk !) Kiemelte a miniszter ur, hogy mikor az angolok itt jártak, Mezőhegyest megbámulták, dicsérték és el voltak ragadtatva, hogy a magyar államnak ilyen példaszerű uradalma van. Én, t. képviselőház, a miniszter ur ezen nyilatkozatát teljes tartalma szerint elismerem, igaznak tudom és mindnyájunkat örömmel töltött el, hogy az angolok a magyar állam mezőli egyesi uradalmát annyira feldicsérték. (Halljuk! Halljuk !) De én, t. képviselőház, a miniszter urnak igazán nagyon szép programmjában egy hiányt találtam és ezt őszintén megmondom neki itt a házban. (Halljuk ! Halljuk !) Ha sikerül a miniszter urnak egész programmját érvényesíteni, a mit szivemből kívánók, akkor is hibázik az egészről a zománcz. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter ur czélja sok államintézményt létesíteni azzal a szándékkal, hogy megerősítse a bírtokososztályt, az ipart, a kereskedelmet, szóval, hogy fokozza az egész nemzet erejét és nagyságát. Ha mindezt sikerül keresztülvezetnie, elmondhatja, hogy sokat és nagyot tett. Azonban azt várom a jelenlegi kormány földmivelésügyi miniszterétől, mondja meg, mi a végczélja mindezen intézményeknek, mindezen sok milliót igénylő beruházásoknak. Egy hang (a baloldalon): Az önálló vámterület ! Mérey Lajos: Ezt szerettem volna hallani — meggyőződésem szerint — a miniszter úrtól : az önálló gazdasági berendezkedés hangoztatását. (Lelkes éljenzés és taps.) T. ház, ha ennyi munkát és ennyi milliót áldozunk és nem az önálló gazdasági berendezkedés iránya vezet minden legkisebb kiadásnál is, (Lelkes éljenzés és taps.) akkor minden munkánk csak ismét arra fog szolgálni, hogy Ausztria gazdagodjék és hogy a külföld ebben a kérdésben gyengéknek, rövidlátóknak, könnyelműeknek és tudatlanoknak tartson. (Élénk helyeslés.) Azt szerettem volna én hallani azoktól az angoloktól, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ez a nemzet, a melynél ilyen példás gazdasági uradalmat láttak, miért csinálja és tartja fenn mindazt : csak azért, hogy ezentúl is tartománya és fejőstehene legyen egy más országnak, vagy azért, hogy öntudatosan elmondhassa : én önálló nemzet vagyok, nem a politikai függésben, nem az anyagi kiszipolyozásban látom hivatásomat, hanem abban, hogy mint önálló és független állam, melynek jogai nemcsak oly régiek, mint Anglia jogai, hanem oly erősek is, szabadon fejtsem ki tevékenységemet és hogy semmiféle hatalom se bírhasson rá arra, hogy másért dolgozzam, mint a magyar nemzetért. (Lelkes éljenzés és taps.) T. ház ! Ha a miniszter urnak ezek lesznek törekvései, ha ezt a végczélt tűzte ki maga elé, akkor azt hiszem, méltán mondhatja el, hogy olyan emléket állított fel magának, a mely aere perennius, maradandóbb az ereznél, és én nem vagyok jjolítikailag oly irigy, hogy habár nem tartozik a miniszter ur a mi pártunkhoz, ne ismerjem el, hogy munkálkodásával akkor, a mikor az önálló berendezkedésnek nemcsak alapjait rakta le, hanem annak egész épületét emelte fel megdönthetetlen erővel, ennek az országnak a legnagyobb szolgálatot tette. (Lelkes éljenzés és taps.) B. Bánffy Dezső : Helyes ! Mérey Lajos ; Abban a reményben fogadom el a miniszter ur költségvetését, hogy ezt a czélt fogja szolgálni és hogy kötelességének fogja ismerni ezt a czélt költségvetése által előmozdítani. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Benedek János jegyző: Baross János! Baross János: T. ház! A legutolsó két év politikai változásai háttérbe szorították a magyar közéletből az eddig aktuális közjogi kérdéseket és fokozott erővel tolták előtérbe a nagy gazdasági és szocziális problémákat. Agrikultur nép lévén, természetes, hogy nálunk a birtokpolitikái kérdések azok, a melyek a közélet mérlegelésébe különös sulylyal esnek. Sajnos, a birtokpolitikai kérdésekben Magyarországon 30 esztendőn keresztül még csak önálló közvélemény sem jegeczesedett ki; annál kevésbbé beszélhetünk arról, hogy e tekintetben 30 esztendőn keresztül czéltudatos kormányprogrammunk lett volna. (Ugy van ! balfelől.) A helyes magyar nemzeti birtokpolitikának két szempontot kell figyelembe vennie : az egyik a szocziális, a másik a nemzeti szempont. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha e kettős szemüvegen nézzük az elmúlt rendszer birtokpolitikáját, kétségtelenül áll előttünk az a tény, hogy a magyar nemzet legnagyobb ellenségei, a Caraffák és Kollonichok sem tudtak volna a magyar nemzet elpusztítására alkalmasabb birtokpolitikát mesterségesen kifundálni, (Ugy van ! a baloldalon.) mint a minő az, a melyet évtizedeken át fentartottunk és továbbfejlesztettünk, (ügy van! balfelől.) ^ Ennek a nemzetölő birtokpolitikának hibái két irányban kulminálnak : az egyiknek kifejtésével néhai Beksics Gusztáv tette emlékezetét hosszú időre maradandóvá a magyar közéletben éi a magyar közgazdasági irodalomban, midőn rámutatott arra a feje tetejére állított állapotra, hogy Magyarországon a latifundiumok és még hozzá a megkötött latifundiumok épen a sík vidéket, a hol a magyar nemzetet fentartó magyar parasztság és a sváb parasztok laknak, a Dunántúlt, az Alföldet és a Bánátot tartják lefoglalva, hogy valahogyan az a nemzetfentartó parasztság ne szaporodhassék ; (Ugy van! a baloldalon.) viszont,