Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-75
376 75. országos ülés Í906 deczember 11-én, kedden. munkások iránti jóindulat, hanem a legcsufabb önzés vezeti. (Élénk helyeslés.) A ki a munkásoknak az emberszeretetére, emberségére, az ö emberi lelkének minden jó oldalára akar hatni, annak hasonló fegyverekkel kellene ezen munkásokat a harczba vezetni. De a ki oly fegyverekkel él, mint ezek a vezetők, az legyen rá elkészülve, hogy az egész birtokososztály, az egész magyar társadalom feltétlenül ellenük zúdul, (Élénk helyeslés.) és feltétlenül a nemzet egysége, az állam fennállása elleni törekvésnek kényszerül minősiteni a munkásoknak ezen eljárását, mert ők nem az egyetértést, a társadalmi osztályok békéjét akarják létesiteni, hanem ellenkezőleg a harczot, az egyenetlenséget támasztják azért, mert igaz az a régi közmondás, a mely a latin klasszikus időkből maradt reánk, hogy: Discordia impera és concordia guherne. Ez a viszály az ő hatalmuk, mert az egyetértés mindjárt megtörné minden befolyásukat és hatalmukat, le lennének álczázva, mint a hogy remélem nem sok idő múlva le is lesznek álczázva; hisz a mint tudjuk, Németországban is visszafejlődő félben van az a nagy szocziáldemokráczia, a melynek az ottani képviselőházban jelentékeny számú képviselője van. (Igaz! Ugy van !) És ha felemii tettem, t. ház, ezeknek a vezetőknek fegyvereit mint olyanokat, a melyek elitélendők,- bátorságot veszek magamnak, hogy a legközelebbi időben kiadott egy rövid kiáltványt olvassak fel, (Halljuk ! Halljuk !) a melyet a magyar munkásszövetségnek vezetősége adott ki és a mely igy hangzik : (olvassa) : >>Felhivás Örkény község munkásaihoz és munkásnőihez ! Az egész ország munkásnépe megmozdult és szervezkedik. E szervezkedésre a nagy tőke által a munkásnépnek kiszipolyozása, elnyomása és a hatalom jogtalan üldöztetései adták meg az okot. Munkások ! Testvérek ! Elvtársak ! Örkény község és a környékbeli munkásoknak ezt nem szabad tétlenül nézni ! Munkások ! Munkásnők ! Gyermekek és hajadon leányok ! Ti hozzátok szólunk, ti hozzátok, a kik a nyomorúság kenyerét eszitek, hogy vájjon akarjátok-e, hogy még továbbra is száz piócza száz kiszáradt torokkal szivja, egyre szivja a munkások csontjaiból a velőt, izmaiból az erőt, húsából a vért, vagy pedig, mint az Isten képmására teremtett ember, tehát emberhez méltó életet akartok élni; ha igen. akkor cselekedni kell. A cselekvés nagy munkája deczember 8-án, délután 1 órakor fog véghez menni, a mikor is zártkörű értekezleten meg fogjuk alakitani az Országos Munkásvédő Szövetség Örkényi helyi csoportját.« Ez a munkásszövetség egy másik kiáltványában pedig jónak látja a következőket mondani. Csak rövid kivonatokat fogok felolvasni. (Olvassa.) »Mi vagy te földmives munkás ? Jogtalan, elnyomott, gonddal, nyomorral küzdő pária! Gyűjtesz kincseket másoknak, de te hiányt szenvedsz ! A te vállaidon nyugszik a világ, mert ha te ölbe teszed kezedet, se kenyér, se kalács, se kicsiknek, se nagyoknak ! Mégis kutyába se vesznek. Dolgozol, mint a barom, még sincs pihenőd; otthon siró asszony, siró gyermek vár. Ugy-e, földmives testvér igy van ! Mert haj, vastag legyen az a könyv, a melyben a te nyomorodat egész sorjába meg lehessen irni. Sok-sok tinta kell, hogy megirják az árva napszámosnak, elhagyott részes aratónak, gyötört cselédnek, hontalan kubikosnak, kitaszított pásztornak, lenézett kocsisnak, a terhek alatt roskadozó kisbérlőnek, szegény szőlőmunkásnak, fuvarosnak minden szenvedését. Máskép lesz ez ezután. Mi hozza meg ezt a csodát ? Megmondom : Az Országos Munkásvédő Szövetség.« (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : És Mezőfi Vilmos !) »A magyarországi újjászervezett szocziáldemokrata párt,melyhez tartoznak az országban az összes szenvedők és elnyomottak, nem nyugodott. Hat esztendős nehéz nagy küzdelem után sikerült a pártnak és országgyűlési képviselőjének, Mezőfi Vimosnak (Zaj a szélsőbaloldalon.) kicsikarni a hatalomtól, hogy az Országos Munkásvédő Szövetség alapszabályait szentesitette, vagyis jóváhagyták, működését megengedték. (Zaj.) Arra való ez a szövetség, hogy megdönthetetlen hatalmas szövetséget alkosson, a mely képes és erős legyen a földbirtokosok munkásnyuzó terveit visszaverni. (Zaj.) Kezedben van sok-sok elnyomott, százezernyi munkástestvéreink önnön sorsa, fáradságos munkával kicsikartuk a hatalomtól az Országos Munkásvédő Szövetséget. Ragadd meg a mentőövet, lépj be, járulj hozzá a miUiónyi munkásnép felszabadításához, fizess be két koronányi tagdíjat.* (Élénk derültség a szélsőbaloldalon : Ez a punctum saliens !) T. ház ! Azt hiszem, hogy ez a hang, a fegyvereknek ez a használási módja nem jogosítja fel ezeket a vezetőket arra, hogy ők itt a képviselőházban is, a sajtóban is,gyűléseiken is, mint olyanok szerepeljenek, a kik nem a birtokosok ellen, nem a középosztály ellen, nem a társadalom összes többi rétegei éhen harczolnak, hanem a kik tisztán ugy, mint itt felolvastam, csak békés utón akarják a munkások jogait kivívni, azokat a jogokat, melyeket tőlük senki sem tagad meg. Azt akarják kicsikarni, a mit a földbirtokososztály, az egész gazdatársadalom- jogosnak, méltányosnak és helyesnek elismert és el is ismer. Ezt nem kell kicsikarni, csak olyan ajánlatokkal kell jönni, a melyekből kitűnik, hogy necsak a munkásnak legyen meg, a mi őt megilleti, hanem hogy a birtokosnak is meglesz az, a mi őt megilleti. Itt kényszerülök Návay Lajos t. képviselőtársamnak azon mondását nem egészen helyénvalónak vagy legalább is félreérthetőnek jelenteni ki, melyben azt mondja, hogy az olyan megoldása a kérdésnek, a mely a munkásokat nem elégiti ki, egyenlő lenne az egész nemzet elégedetlenségével, (ifj Bocsánatot kérek, sohasem hagyjuk figyelmen kivül azt, hogy a kérdés megoldása nem lehet egyoldalú, nem lehet egy irányú. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha mindenütt hangsúlyozzuk,
