Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-62

30 62. országos ülés 1906 november 23-án, pénteken. hogy megállottak tisztességgel a helyünket. Ezen obsiton kivül semmi előnyt nem kérünk. Polit t. képviselőtársam beszédében, a mely ezen félreértésekre alkalmat adott, én azt találom, hogy ő lefoglalta Magyarországon a nemzetiségek számára a demokrácziának privilégiumát is és igen|merész állítást hangoztatott akkor, a midőn azt mondotta, hogy mindenki, a ki Magyarországon demokrata, a nemzetiségekkel tart. Én nem tartottam volna kötelességemnek, hogy erre a priori válaszoljak, ha erre nézve a kommentárok meg nem jelennek, mert ezen általános kifejezést, hogy »mindenki, a ki demokrata«, Magyarországon a miniszterelnök ur épen ugy magára veheti, mint én, lévén ő a szabadelkü demokrata körnek a Belvárosban, ha jól tudom, tiszteletbeli elnöke. T. képviselőtársamnak azt az állítását azonban, mint hogy ha a nemzetiségiek képviselnék Magyarországon a demokrácziát, nemcsak hogy nem Írhatom alá, hanem eUenkezőleg, azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem ismerek nagyobb ellentétet, mint a minő egy nemzetiségi alapon való pártalakulás és a demokratikus programm között van. (Ugy van ! baljelől.) Egy hang (a középen ) : A nemzeti demokrácziát érti ? Vázsonyi Vilmos: Mindjárt megmondom. A demokratikus programm épen azt jelenti, hogy nem nemzetiségi, nem felekezeti, hanem általános alapon, az egész államot átkaroló alapon, tehát Magyarországon igenis magyar és nemzeti alapon szervezkedjünk. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) A mi a nemzetiségeknek érdemeit illeti a demokráczia felvirágoztatása körül, a melyekre itt czélzás történt, azokat majd el fogom mondani. A nemzetiségi pártalakulás, a mely tehát az ország bizonyos származású és bizonyos nemzetiségű polgárai közt alakult pártot jelent, a demokráczia általánosító eszméinek egyenes tagadása és ellentéte. (Ugy van ! baljelől.) Mert nsm oláhok, nem szerbek, nem lutének és nem tótok állnak a demokratikus felfogás szerint ezen országban szemben a magyarokkal, hanem a jogokban részesültek és a jogokból kitagadottak, a politikai fölényt gyakorlók és a politikai elnyomatásban lévők állnak egymással szemben ; a demokratikus felfogás szerint — hogy a gazdasági életre térjek rá — a gazdasági fölényben lévők és a gazdasági elnyomatásban lévők állnak szemben egymással, de nem az elnyomott oláhok, az elnyomott tótok, a mint azt t. nemzetségi képviselőtársaim állítják. (Halljuk ! baljelől.) T. képviselőtársaim egész felfogása teljes ellentétben áll tehát a demokrácziának tisztult felfogásával, (Ellenmondások a középen.) mert nemzetiségi alapon demokratikus pártot alapítani és fentartani annyit tesz, mint a demokrácziának minden tantételét tagadni. (Ugy van! a baloldalon.) Egyébként pedig t. képviselőtársaim (Halljuk!) — hogy rátérjek arra, hogy a nemzetiségek mennyiben szolgálják Magyarországon a demokrácziát — azt hiszem, hogy a demokrácziának és a demokratikus alakulásnak legnagyobb kárát épen azzal okozzák ezen országban és a demokratikus fejlődést épen azzal gátolják, hogy elhitetik a szerb, a román és a tót néppel, hogy mint nemzetiség van elnyomva; hogy nemzetisége miatt van háttérbe szorítva, holott t. képviselőtársaim, ha önök nem nemzetiségi, hanem demokrata politikusok, akkor meg kell mondaniok ott a román, a tót és szerb földmivesek vagy munkások körében, avagy a városi proletárság körében, hogy a magyar Alföld munkásai, törpe gazdái egy cseppet sincsenek jobb viszonyok között, mint az önök románjai vagy az önök tótjai, és akkor meg kell értetniök velük, hogy ők nem mint románok, nem mint tótok és nem mint szerbek szenvednek sérelmeket, hogy a választói jogból nem azért vannak kirekesztve, mert románok, szerbek vagy tótok, hanem azért, mert azon társadalmi osztályokhoz tartoznak, akár magyarok, akár szerbek, akár tótok, a mely társadalmi osztályok az alkotmányból ki vannak rekesztve. (Egy hang a középen : Ez Erdélyben nem áll !) Ez Erdélyben is áll. Mert hogy ha a statisztikának a világításánál fogják t. képviselőtársaim a választói jogra vonatkozó adatokat megbírálni, akkor meg fogják találni azt, hogy a szoros értelemben vett törzsökös magyarság az, mely a választói jog tekintetében legnagyobb hátrányt szenved. (Igaz! Ugy van!) Köztudomású tény az, — és nem tudom, hogyan lehet ezt egyáltalában kétségbevonni — hogy tulaj donképen a jelenlegi czenzus az i/

4 úrbéri telekhez kötött választói jog mellett a törzsökös magyarság van a legnagyobb mértékben háttérbe szorítva. (Közbeszólások a középen.) Ne méltóztassék türelmetlenkedni és engem közbeszólásaikkal folyton zavarni. Annyira igaz ez, hogy ha t. képviselőtársam elolvasta volna a statisztikai adatokat, azt a csodálatos jelenséget találhatta volna, hogy egyes nemzetiségi vármegyékben az Íráshoz és olvasáshoz kötött választói jog mellett tulaj donképen egyetlenegy emberrel sem volna több választó, mint már jelenleg van. Mikor megjelent a Kristóffy-féle törvényj avaslat, a mely az Íráshoz és olvasáshoz akarta kötni a választói jogot, ahhoz statisztikai kimutatás csatoltatott, melynek nagyon érdekes részei voltak. Nagyon érdekes adatokat lehetett belőle kihámozni. Szilágy vármegyében aziráshoz és olvasáshoz kötött választói jog mellett ugyanannyi választó lett volna, mint a mennyi jelenleg van a czenzusos választói jog mellett; Máramarosban az alacsony földadóezenzus következtében 1000-rel kevesebb választó volna az íráshoz és olvasáshoz kötött választói jog mellett, mint a mennyi van a jelenlegi adóczenzus mellett. Áll ez a tót többségű vármegyék legnagyobb részére is, a hol az íráshoz és olvasáshoz kötött választói jog csak igen csekélylyel vagy semmivel sem emelné a jelenlegi választók számát. Láthatják tehát t. képviselőtársaim, hogy a magyarság a nemzetiségeket a jelenlegi választói