Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-62
62. országos ülés Í9Ö6 november 23-án, pénteken. 31 jog rendszere mellett hogyan nyomja el !|Ezenkivül az is köztudomású, -- és ezt nagyon jól tudják a t. nemzetiségi képviselő urak is — hogy a választókerületek beosztása tekintetében ismét a teljesen magyar városok és a törzsökös magyar vármegyék azok, a melyek sokkal nagyobb népességszám mellett, sokkal nagyobb választóközönség mellett küldenek egy képviselőt, mint a nemzetiségi vármegyék. T. képviselőtársaim tehát teljesen halluczinálnak akkor, mikor a demokratikus problémát ebben az országban az oláh, szerb és tót nép problémájának mondják, (Ugy van I) és t. képviselőtársaim a legrosszabb szolgálatot teszik a demokratikus felfogásnak akkor, a mikor a nemzetiségi kívánalmaknak folytonos előtérbe helyezésével és a demokratikus programmnak nemzetiségi mázzal való bevonása által el akarják riasztani a magyarság rokonszenvét a demokrácziától és el akarják tántorítani a demokratikus haladástól. T. képviselőtársaim a demokráezia ügyének sokkal kevesebbet használnak, mint a mennyit ártanak. Mert ha azt hiszik t. képviselőtársaim, hogy az általános választói jogot folytonosan mint oláh, szerb és tót ügyet és érdeket állítva a ház elé, azt megkedveltetik . . . Egy hang (a középen) : Az országos ügy! Vázsonyi Vilmos: ...akkor nagyon csalódnak. Ha azt hiszik, hogy ezzel talán óriási rokonszenvet fognak az általános választói jog iránt felébreszteni, akkor is tévednek, mert ellenkezőleg, gyanút és ellenszenvet keltenek az iránt, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) mikor a demokratikus eszmét ilyen hamis vignetta alatt árulják. Épen azért, t. képviselőtársaim, önöknek az a kötelességük, hogy nem mint oláhok, nem mint szerbek és nem mint tótok, hanem a magyar pártokkal egybeolvadva, vagy ha önöknek tetszik : a maguk nézete szerint egy radikális pártot csinálva radikális nézeteik szerint nyilvánítsák véleményüket, nem pedig nemzetiségi velleitás és irányzat szinében. Önöknek az a kötelességük, hogy akkor mint radikális jDárt alakuljanak meg, s ne azt hitessék el népükkel, hogy itt csak az oláh, csak a tót és csak a szerb polgár szenved és csak azért szenved, mert oláh, mert tót és mert szerb. (Hoszszantartó élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az, t. képviselőház, a mi nem igaz ! (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) A magyarok között ép ugy megvan a proletariátus mint az oláhok, szerbek és tótok között, és azt hiszem, a szoczálisták is meg fogják érteni ezt, a mikor erről a kérdésről szó lesz. A magyar polgárság épen olyan uj produktum, mint a milyen uj produktum az oláh, tót és szerb polgárság, önök, t. képviselőtársaim, nem mondhatják azt el, hogy csak önöknek nincsen létminimumuk, hogy csak az oláh, szerb vagy tótnak nincs progresszív adója, hogy csak ezeknek nincsenek demokratikus és szocziális intézményeik, (Igaz! ügy van I a baloldalon.) mert e tekintetben a törzsökös magyarságnak helyzete teljesen azonos az oláh, szerb és tót nép helyzetével. (Igaz! Ugy van !) Épen ezért kell újra hangsúlyoznom, hogy ez a nemzetiségi pártalakulás a legsúlyosabb sebet ejti a demokrácziának ügyén. (Igaz ! ügy van I a baloldalon. Ellenmondások a középen.) A legsúlyosabb sebet ejti azért, mert gyanakvást ébreszt a magyarságban (Zaj a középen.) a demokratikus haladás iránt és azt az aggodalmat kelti fel, mint hogyha ennek a nemzetnek jövendő nagysága nem az egyenlőségen és nem a demokratikus elvek alapján épülne fel; (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kötelességemnek tartom, t. ház, éppen ezért kijelenteni azt, hogy hiába állitják oda önök a demokratikus haladást ugy, mint specziális nemzetiségi érdeket, mert ez a felállítás és ez a tan teljesen és tökéletesen hamis. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez ne riaszszon el és ne tántorítson meg senkit abban, hogy azon az ösvényen haladjon tovább, a mely e nemzetnek történelmi ösvénye : a jog kiterjesztésének ösvényen. (Helyeslés a középen.) T. ház ! Ha én azon a nézeten volnék, melyen a nemzetiségi képviselő urak vannak, hogy t. i. a magyarságnak helyzete ebben az országban rosszabb lesz a demokratikus haladás következtében, (Halljuk! Halljuk!) akkor magam sem haboznám szembe helyezkedni ezekkel a törekvésekkel. (Élénk helyeslés.) De épen azért, mert meggyőződésem az, hogy ennek a nemzetnek jövendő nagysága, igazi felvirágzása és kifejlődése csakis a demokrácziának mindjobban és jobban való előhaladásában van ; éppen azért, mert tudom, hogy teljes és tökéletes falláczia az, a mit t. képviselőtársaim hirdetnek, nemzetiségi érdeknek állitva oda a demokratikus tanok terjesztését; a mikor a tájékozatlanok megriasztására és megtévesztésére azt akarják elhitetni, hogy az általános választói jog valami nagy átalakulást fog előidézni az önök érdekében, holott a kitagadott magyarságnak sokszorta nagyobb érdeke az, mint a mennyire önöknek érdeke, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) mert az Alföldön, az alföldi vármegyékben és mindenütt az a törzsökös magyarság legjobban megszenvedi a mostani viszonyok nyomását : épen azért mondom, hogy nevezzék magukat akár demokratáknak, akár radikálisoknak, a minek tetszik, de ne mint nemzetiségi párt szerepeljenek. Ne háborgassák a demokrácziát munkájában, a nemzetiségi mumusnak folytonos falrafestésével ne tegyék gyanússá a magyar társadalom előtt a demokratikus haladást, a mely nemcsak a múlt hagyománya, de a jövő egyedüli biztositéka is. Hodzsa Milán : Éljen az uj államtitkár! Vázsonyi Vilmos: Ezt az ujabb méltóságot a vatikáni nagykövetség mellé teszem. (Derültség.) Én, t. ház, izoláltan állok, a mai koahezión kivül és a jövőtől is, melyet a politikai fantaszták emlegetnek. Hodzsa Milán: A demokraták! Vázsonyi Vilmos: Politikai fantaszták beszélnek a jövő koaliczióról. (Zaj. Elnök csenget.)
