Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

7í. országos ülés I9üö deczember 10-én, hétfőn. 353 zel oltsak olaj helyett és azokat a felszaggatható sebeket gyógyítsuk inkább, semhogy még ujakat vágjunk bele. (Helyeslés.) T. ház ! Bevégzem felszólalásomat és engedjék meg, hogy egy papi textussal végezzem. (Halljuk ! Halljuk !) Megvan a Szentírásban: »Beszélj a földdel és megtanit tégedet.« A. földniivelésügyi tárcza tárgyalása alkalmával ezt ajánlom minden képviselőtársamnak, ezt ajánlom a magyar nemzet minden fiának, hogy : »beszélj a földdel és az megtanit arra, hogy mit cselekedj«. A föld alatt a kenyértermő hazai földet értem, a viz alatt a népnek dobogó szivét. A meddig a föld kenyeret terem, addig mi, a kik vezetők vagyunk, minden rendbeli dolgainkban, beszédünkben és cselekedeteinkben népünk dobogó szivéből meritsünk, az élővizeknek ezen üditő forrásából. Darányi Ignáczot ugy tanultam ismerni hivatalba lépésének kezdetétől fogva és ugy láttam akkor is, a mikor nem volt hivatalban, hogy a magyar gazdáknak vezére és a mikor szent hivatásának él, ugy tesz, mint a hogy az indiánusokról mondják, hogy a földre borulnak és hallgatják a ló dobogását és megismerik, hogy jóbarát jön-e vagy ellenség : ő is mindig a magyar földre borul és népének dobogó szivét hallgatja, s a szerint cselekszik és él. (Helyeslés.) A midőn elfogadom a költségvetést, hálás köszönetet mondok a t. háznak, hogy ez alkalommal, a midőn először szólaltam fel, szives türelmével megajándékozni kegyeskedett. (Elénk helyeslés.) Benedek János jegyző: Laehne Hugó! Laehne Hugó: T. képviselőház ! Mielőtt felszólalásom tulaj donképeni tárgyára áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy Novacu Aurél képviselőtársamnak felszólalását rektifikáljam. Novacu Aurél az ő felszólalásában igen sok statisztikai adatot czitál és a végén odakonkludál, hogy a földbirtok fizet 200 millió korona adót, az összes többi adót pedig a földbirtok nélkül szűkölködő proletárok viselik. Ez nagy túlzás és ilyen következtetéseket a statisztikai adatokból levonni, ilyeneket itt hangoztatni nem szabad. Papp Elek: Könnyelműség! Laehne Hugó: Mert ha 200 millió korona adót visel is a földbirtok, azért a többi terhet nem a proletárok viselik, hanem itt vannak a többi társadalmi osztályok, az egyéb közgazdasági ágak, mint az ipar, a kereskedelem, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, ügyvédek, doktorok, lateinerek ; és nem a földbirtok nélküli proletárok viselik a terheket, sőt majdnem azt merném állitani, hogy azok a legkevesebb terhet viselik, s a földbirtokra is ezen 200 millió koronán kivül, sajnos, még igen sok egyéb teher nehezedik. Lázár Pál t. képviselőtársam beszédével nem érthetek egyet; méltóztassék tehát megengedni, hogy az ő felszólalására is reflektáljak és hogy elsősorban az ő számadási rendszerével foglalkozzam. Lázár t. képviselő ur tudniillik kifogásolta, hogy a ménesintézetekre több költség van felvéve azon a czimen, mivel a takarmányárak emelkedtek. Hangsúlyozta, hogy ezek nem oly magasak, hogy erre szükség lett volna. Tudjuk, hogy a takarmányárak magasabbak az idén, és pedig azért, mivel az előző évekről készletek nem maradtak. De kivált magas az erőtakarmány ára, a melyre a ménesintézeteknél szükség van. De ez nem olyan nagy sérelem, mert a ménesintézetek a ménesbirtokoktól veszik az ő takarmányukat és igy a t. földmivelésügyi miniszter ur a mit az egyik oldalon kiadott, igen helyesen, a földmivelésügyi minisztérium ezen költségvetésének összeállitásánál, azt a másik oldalon ismét bevette, tehát tulajdonképen egyik zsebéből a másikba vándorol. Kifogásolta Lázár Pál, hogy a népies sajtóra felvesz a miniszter ur 50.000 koronát a költségvetésbe. En akkoriban tévesen szóltam közbe és azt állítottam, hogy ebben a »Néplap« költsége foglaltatik. Utánanéztem és láttam, hogy abban nem ez foglaltatik ott, ellenben igen szépen találtam ezt a költséget megokolva a költségvetés indokolásának 118. oldalán, a hol a miniszter ur kifejti, hogy ezt népies iratoknak és pedig szocziális irányú iratoknak terjesztésére kivánja fordítani, tehát nem a sajtónak támogatására. Egyébként is én sokkal többre becsülöm a magyar sajtót, sem hogy fel lehetne tételezni, hogy 50.000 koronával le lehetne kenyerezni. De azt hiszem, azt sem tételezi fel t. képviselőtársam, hogy a miniszter ur ezt a »Népszavá«-nak támogatására fordítaná. Lázár Pál felszólalásának egyéb tévedéseire, illetve azon tételeire, a melyekkel nem értek egyet, mai beszédem fonalán bátor leszek rámutatni. Most pedig át kívánok térni a költségvetésnek bírálatára és ahhoz gyakorlati szempontból kívánok hozzászólni. Elsősorban is konstatálom, hogy a költségvetés tulaj donképen végeredményében nem változott, mert az egyik oldalon 4 milhó korona kiadási többlet van, viszont a másik oldalon circa 4 millió koronával kevesebb a bevétel és ennek folytán végeredményében a földmivelésügyi költségvetés a jövő évre változatlan maradt. Ennek okát a pénzügyi helyzetben kell keresni. De egyébként, ha méltányosak vagyunk, be kell ismernünk, hogy a jelenlegi földmivelésügyi miniszter ur igen nehéz viszonyok közt vette át a földmivelésügyi tárcza vezetését, mert hisz ha valahol, ő nála lehet azt mondani, hogy az ő örökében pogányok jöttének, kivált közvetlen elődje, a ki úgyszólván a rábízott erdőbirtokokat saját hitbizományának tekintette. A miniszter ur annak idején, a mikor először volt a földmivelésügyi tárcza gondjaira bízva, nagy szeretettel, csendes munkával sokat és üdvöset alkotott, s azután kivált az ő mostam közvetlen elődje mindent elkövetett arra, hogy ezen alkotásokat lerombolja. Tehát tulaj donképen sziszifuszi munkát kell a földmivelésügyi miniszter urnak végeznie, hogy ezen rombolásokat eltüntesse ; az ő derék tisztikarának köszönKÉPVH NAPLÓ 1906 1911. IV KÖTET. 45