Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

354 74. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. hetó, hogy a földmivelésügyi tárczának összes helyes, a nép és a kisemberek érdekében alkotott intézményei tönkre nem mentek. A költségvetésről szólva, sajnálattal látom, hogy az állattenyésztésre a miniszter ur nem vett fel több költséget. Mivel most igen magasak az árak és az állattenyésztés olyan jövedelmező mezőgazdasági termelési águnk, erre kellene a mezőgazdasági fejlődést általában irányítani. Igaz, hogy a költségvetésben állattenyésztési czélokra fel van véve az egyik oldalon 1 millió koronával több kiadás, de ez csak látszólagos, mert a másik oldalon 760.000 korona bevételeztetett ismét, mely, a mint méltóztatik tudni, községi apaállatok beszerzésére lesz forditandó, az illető községek ugyanis csak egy bizonyos százalék engedményben részesülhetnek, s ez az a 240.000 korona különbözet. Kérném a miniszter urat, hogy ezen bizonyos perczent engedményt terjeszsze ki minél szélesebb rétegekre minél nagyobb mértékben, nevezetesen legyen szives nagyobb engedményeket adni a községeknek, mert még mindig tapasztalható a hiány a községi apaállatokban, tapasztalható az, hogy nem tartanak kellő számú és megfelelő apaállatokat. Hogyha ez eddig is hiba volt, kétszeresen közgazdasági veszteség ez a mai marhaárak mellett és egyébként is a mai drágaság mellett, mert idővel az állatok szaporitása által oda fogunk jutni, hogy a drágulás talán részben meg fog szűnni, Másrészt pedig a reménybeli ipar fejlődése következtében amúgy is igen sok állatra lesz szükség, mert hiszen az ipar fejlődésével a fogyasztás is emelkedik és pedig a fogyasztás minősége, a húsfogyasztás. A mai viszonyok között, a midőn a munkások folytonosan sztrájkkal fenyegetnek, a midőn oly nehezek a gazdasági cseléd- és munkásviszonyok, a gazdák amúgy is szinte kényszerítve lesznek áttérni az állattenyésztésre. Egyébként is az intenzív állattenyésztés minden intenzív mezőgazdaságnak is alapját képezi. A miniszter ur gondoskodott az állattenyésztés előmozdításáról első minisztersége alatt a beruházási törvényjavaslatban 3,500.000 koronával, azonban ezen 3,500.000 koronával a közgazdasági alap dotáltatott, s ez már elfogyott, t. i. ez tenyészállatok beszerzésére fordíttatott. Kérném a miniszter urat, méltóztassék erre a czélra ujabb anyagi eszközökről gondoskodni és necsak a kisgazdát, hanem egyszersmind a kisebb középbirtokost is részesítse az állam ezen jótéteményeiben, hogy szintén kaphassanak kedvezményes áron és feltételek mellett tenyészanyagot. Igaz ugyan, hogy a miniszter ur' felvett egy másik 150.000 koronás tételt, a melyből 2% kamatot kíván azoknak megtéríteni, a kik tenyészanyag beszerzésére kölcsönt vesznek fel. Ez a 150.000 korona azonban más czélokat is kivan szolgálni, nevezetesen állatdijazásokat, tenyészállatvásárok rendezését, az országos törzskönyv költségeinek fedezését. Bocsánatot kérek, ez nagyon kevés ezekre a szép, nemes és hasznos czélokra ; mert ha nézzük is & kis Svájczot, az tisztán csak állatdijázásokra évenként egy millió frankot költ. Van is eredménye, mert hiszen a leghíresebb a svájezi szarvasmarhatenyésztés. Azért kérném a miniszter urat, hogy ezt a 150.000 koronát fordítsa elsősorban tisztán állatdijazásra és másodsorban legyen oly szives ezt a tételt a jövőben emelni, mivel ez által nagyban remélhetjük állattenyésztésünk fejlesztését. Szarvasmarha-köztenyésztésünk egyik fejlesztő eszköze a tejszövetkezet. E tej szövetkezeti mozgalmat annak idején a miniszter ur indította, s az ő gondos támogatása és hathatós működése folytán ezen tej szövetkezeti hálózat mind nagyobb és nagyobb lett az országban, ugy, hogy ma már ezreket tesz ki a tej szövetkezetek száma. De mit tapasztalunk ? E tej szövetkezetek a legutóbbi időben válságba kerültek és pedig két okból. Mint szövetkezetek, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, a kettős könyvelés szerint elkészített mérlegeiket be kell terjeszteniök minden évben a kereskedelmi és váltótörvényszékhez. Azonban ezen szövetkezeteket egyszerű paraszt földmivesek, kisgazdák vezetik, a kik nem értenek a kettős könyvvitelhez, igy tehát nem tudják a mérlegeket szabályszerűen elkészíteni és azért folytonosan bírságolják, büntetik őket, ugy, hogy a zaklatástól menekülendő, inkább feloszlatják a szövetkezeteket, a melyek f azután rendszerint egyes magánvállalkozók kezébe csúsznak. De tovább megyek, a győri kir. tábla felirt már az igazságügyminiszter úrhoz, hogy a tej szövetkezeteket vegye ki az ő hatásköréből, mert azt a sok szövetkezeti mérleget megvizsgálni nem képes ; ha rendszeresen volnának elkészítve, akkor talán még át tudná vizsgálni, hanem igy sehogy sem képes a rája háramló feladatnak megfelelni. Kérném tehát a miniszter urat, hogy novelláris utón, egyetértőleg a igazságügyminiszter úrral, hasson oda, hogy ezen tejszövetkezetek a törvényszékek hatásköréből vétessenek ki és helyeztessenek át az Országos Tejgazdasági Felügyelőség, nevezetesen a földmivelésügyi minisztérium hatáskörébe. Hiszen ezek nem is nyerészkedő vállalatok, mert a tej szövetkezetek nem tesznek egyebet, minthogy összeállanak, és együtt értékesitik az ő tejtermékeiket, s azután a befolyt összegen tagjaik egyszerűen osztozkodnak. í W Egy másik hátrányuk ezen tej szövetkezeteknek, hogy a fináncz urak nem tudják megérteni, hogy létezzék egy nyilvános számadásra kötelezett vállalat, mint a tejszövetkezet, a mely adó alá nem eshetik, és nyakra főre megadóztatják a tej szövetkezeteket. Most kérdem, hogy mi különbség van egy nagybirtokos között, a ki tejgazdaságot folytat és a tejét értékesiti, vagy a tej szövetkezetek között, a hol a kisgazdák egyszerűen összeállanak, hogy ők közösen értékesítsék a tejet és a tejtermékeket ? Semmi különbség. Már pedig a nagy- és középbirtokosakat eleinte meg akarták adóztatni, de akkor ez a kérdés a közigazgatási bíróság döntésére lett bizva és a közigazgatási bíróság, igen helyesen, kimondotta, hogy mivel a tejgazdaság nem egyéb, mint a takarmánynak