Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

350 74. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. A vízműveknél kegyes volt a miniszter ur rámutatni a kultúrmérnöki intézményre, a melynek egyetlen hibája, hogy a közéletbe még nem ment át annyira, mint a mennyire kivánatos volna. Minthogy azonban a külső munkálatokkal nincsen nagyon lekötve ez az intézmény, igen szerencsés irányzatnak tartanám, ha az egyedüli tekintélynek örvendő katonai mappáknak Pop Cs. István t. képviselőtársam által előhozott hibái miatt kultúrmérnökeink csinálnák meg fokozatosan Magyarország gazdasági mappáját. Kivánnám továbbá, hogy a mikor a nagy vizek szabályozását elvégezzük, a sor a patakok mentére is kerüljön, mert nagy vizünk csak valami négy van, de patak van ezer meg ezer és az a sebes hegyi patak, a mikor kárt csinál, nem egy, de néha tiz esztendőre elmossa a humuszt azoknak a lábai alól, a kik különben is vékonyabb kenyeret kapnak, mint a Tisza- és Duna-menti lakók. Azon gazdasági akczióban, a melyet a miniszter ur maga elé tűzött, t. i. a gazdasági felolvasások, a házi-ipar fejlesztése, és a különböző póttanfolyamok rendezésében én is részes vagyok és ezekért csak köszönettel és hálával adózhatom a miniszter urnak. Ismételten csak kérem az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy mivel már minden téren a szocziális eszmeáramlat uralkodik, hogy ezen gazdasági ismeretek terjesztésére való póttanfolyamokon, azokon a különböző szakiskolákon, megfelelő szakképzettségű emberekkel a nép között tartasson szocziális felolvasásokat és oktatásokat is kisbirtokosainknak és munkásainknak. Általánosságban nem is lenne már más szavam, mint még egy igen szerény kérésem a földmivelésügyi miniszter úrhoz. Ugyanis a m. kir. kincstár kizárólagos tulajdonát képező fürdőkön általánosságban a közös hadsereg békeállományu tisztjei alkalmaztatnak csaknem kivétel nélkül fel ügyelőkül'és'*gondnokokul. Hát, t. ház, ha már megtörtént az 1904. esztendőben az, hogy egyetlen egy magyar bonvédtiszt sem tehette le a törzstiszti vizsgát, legyen kegyes a földmivelésügyi miniszter ur intézkedni, most legalább a tekintetben, hogy az állami fürdőkön a kvóta arányában honvédtisztek is alkalmaztassanak. (Helyeslés.) Lázár Pál : Kvóta arányában a mi fürdőinkön ? Az lehetetlen ! Irsay József: Ezek után a t. ház szives engedelmével három tételről kívánok még szólni. (Halljuk ! Halljuk !) A birtokvédelemről, telepítéseinkről és végül — hogy ne múljék el tőlem se az a keserű pohár — a magyar munkásvédelemről. (Halljuk ! Halljuk !) A birtokvédelemre vonatkozólag megvallom, hogy soha életemben nem szólottam osztály szerint a magyarról, és most, a mikor igy keli tennem, most|sem*szívesen teszem ezt. P Eszembe jut, hogy a széles világnak szárazföldi részén nincsen egyetlen egy nemzet sem, a melyben a részeiére szaggatás oly tökéletesen Keresztül volna vive, különböző faji, nemzetiségi és vallási czimeken, mint épen a magyar földön, a magyar nép között. (Igaz ! ügy van !) Ha azonban már van nagybirtokos, középbirtokos és kisbirtokos, tekintsünk át rajtuk futólag ilyen osztályozás szerint. A legszorgosabb figyelemmel kell lennünk arra, t. ház, hogy e kérdésben e ház falain belül a legtisztább fogalmak verjenek gyökeret a szivekben és a lelkekben, s kint a köztudatban is vüágitó és követendő példa gyanánt álljanak azok a magyar föld lakói előtt. (Helyeslés.) Nem egy keserű cseppet kell a földmivelésügyi miniszter urnak lenyelnie, mikor azt mondják róla, hogy csak a nagybirtokot védi. Pedig igaza van a nagyméltóságú miniszter urnak, a mikor ezt teszi, mert én tudom, hogy ő nemcsak az Esterházyak és a Csekonicsok, nemcsak a Dessewffyek és Wenckheimok érdekét védi, (Ugy van ! balfelől.) hanem védi a nagybirtokot azért, mert azokban a hazának nagyobb darabját védelmezi. (Igaz ! ügy van !) Ebben a házban merült fel olyan vélemény is, hogy a nagybirtokokat szét kell osztani. Homlokegyenest nekimennek némelyek az u. n. hitbizományoknak és nem egy képviselőtársamnak álma az u. n. egyházi javaknak feldarabolása, a mely egyházi javakat közönségesen csak »holtkézi« birtoknak neveznek. Igen visszásán védenők a birtokot, — mert hiszen birtokvédelemről van szó — ha elvennők attól, a kinek van. És ha erről a kérdésről van szó, a magam részéről szívvel-lélekkel teszek bizonyságot a mellett, hogy a birtoknál épen az a jó, ha minél nagyobb az. (Élénk derültség.) A magyar törvényhozás nem ok nélkül intézkedett ugy, hogy a hitbizományi birtok, mint az állam és a nemzet fundamentuma, mozdíthatatlan és örökké való legyen. Viszont a mikor Szent István az ismeretes tiz táblát megalkotta egyháza részére, nem azért cselekedte ezt, hogy hiábavaló intézkedést tegyen, hanem hogy egyháza e réven uj és uj ezer esztendőt érjen meg. (Igaz! ügy van!) Akármelyik képviselőtársamnak feltenném a kérdést bátorsággal, mit gondol, hogy ha igy nem lett volna megvédve az a birtok, megvolna-e már csak a tizedrésze is 1 Hiszen épen azok, a kik rajta vannak, hogy elosztandó a birtok, igazán mondva, nem gondolják meg, mit cselekesznek, mert hiszen a legmagasabb szocziálista elveket ugy nem szolgálta még intézmény, mint ez a holtkézi birtok. (Helyeslések.) Mert a hol elhalt igazán a segitő kéz, apátlan, anyátlan maradtak az árva gyermekek, az a holt kéz élő kézzé változott. (Igaz ! ügy van !) Utánanyúlt minden nyomorúságnak, felvette az útról, a nyomorúság hajlékaiból a gyermekeket, szegényeket, özvegyeket, menedékeket, aggházakat, iskolákat és mind olyan intézményeket teremtett, melyek a szocziális czéloknak a legtökéletesebb mértékben szolgáltak és élő áldandó, élő kézzé lett a holt kéz. (Igaz ! ügy van!) Azért, t. ház, azt hiszem, hogy épen ennek az élő kéznek