Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

74. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. 349 sége, hogy én Mezőhegyesen ne lettem légyen, hogy a t. miniszter urnak legyen alkalma egy régi adomáját rám sózni. Egy adomát, a melyet már elmondott a múlt évben is, a midőn Farkasházy t. képviselőtársamnak azt mondotta, hogy volt egy barátja, nem nevezi meg, mert már meghalt, az illető mindig kritizálta a földmivelésügyi tárezát stb. A folytatását méltóztatnak tudni. Ezt az adomát kellett most rám alkalmazni és ezért kellett, hogy ne legyek Mezőhegyesen. Hát, t. miniszter ur, a mikor elsőizben mondotta el adomáját, akkor derültséget keltett vele. Másodszor már élénk derültséget keltett, de ha még egyszer el meri mondani, akkor már falrengető derültség támad a nyomán. T. ház ! Azt hiszem, hogy a t. miniszter ur, a ki engem ellátott jó tanácsokkal, elfogad tőlem is egy tanácsot, azt t. i., hogy hagyja nyugodni azt a szegény meghalt barátját, (Élénk derültség.) az élő barátj aitól pedig ha kap informáeziőkat, fogadja azokat kellő elővigyázattal. Elnök : A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Azt hiszem, nem kivánja tőlem a t. ház, hogy folytassam a vitát t. képviselőtársammal, mert ugy látom, hogy a legjobb akarattal sem tudtuk egymást meggyőzni. A mi a tiszta jövedelem kiszámitásának teóriáját illeti, megvallom, most sem emelhetek kalapot előtte, mert ha Mezőhegyesen 200.000 koronáért magtárat épitünk, vagy gyárat emelünk, nem ismerhetem el, hogy ezt az összeget ugyanazon évben le kellene ütni a tiszta jövedelemből. Lázár Pál : Ezt nem is állítottam ! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter,: Azt méltóztatott mondani, hogy a beruházásokat és az átmeneti kiadásokat le kell vonni. En épen a képviselő úrra való tekintettel, hogy honoráljam tavalyi felszólalását, a mostani költségvetés indokolásában két lapon át foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Az indokolásnak ugyanis 33. lapján a számvevőség által megvizsgált és hitelesített zárszámadások alapján öt évi átlag szerint kimutattam, hogy a mezőhegyesi birtokok és állami uradalmak tiszta jövedelme átlag 25 korona 75 fillér, a kamatszázalék pedig 3-87 részt képvisel. Azt hiszem tehát, hogy jobban nem honorálhattam volna a t. képviselő ur tavalyi felszólalását, mint ugy, hogy két egész lapon vele és felszólalásával foglalkoztam, (Helyeslés a jobboldalon.) és igen sajnálom, hogy ő ezen adatokat alapul nem vette. A mi azt az állítását illeti, hogy tényleg volt Mezőhegyesen, annak örvendek és sajnálom, hogy engem egy képviselőtársam tévesen informált, azonban nem veheti rossz néven a t. képviselő ur, hogy én azt elhittem, mert nem tételezhettem fel, hogy valaki, a ki volt egyszer Mezőhegyesen, azt parczellázni akarja. (Élénk derültség a jobboldalon és a középe n.) Benedek János jegyző: Irsay József! Irsay József: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Megbecsülöm azt, a mi a legdrágább, az időt és midőn a költségvetés mellett felszólalok, egész erőmmel arra törekszem, hogy kevés szóval sokat mondjak. (Halljuk !) Statisztikai adataim nincsenek, t. ház, külföldi példákra pedig sohasem szoktam hivatkozni s a midőn a magyar gazdaságról, s a magyar földről kell szólnunk, nem is tanácslom senkinek, hogy külföldi példákkal hozakodjék elő. Látom, hogy e költségvetés végösszege 54 és fél millióra rug és szeretném, ha akár mához egy esztendőre még egyszer annyi lenne, mert ha valósággal földmivelő állam vagyunk, akkor a jelenlegi előirányzatnak kétszerese sem lenne nemcsak sok, hanem még elég sem. A t. ház engedelmével néhány megjegyzést teszek általánosságban az egyes tételeket áttekintőleg. (Halljuk !) Gazdasági oktatásunk terén immár ä miniszter ur a legnagyobb elismerésre méltó módon elérte azt, a mit magyar földön elérhetett, hogy t. i. a múlt esztendőben az akadémiákat mind felállította. Ezt megelégedéssel állapítom meg és a magyar gazdasági akadémiák tanuló ifjúsága nevében hálásan köszönöm az intézetek ezen fejlesztését, s egyáltalában nem kívánom azt. a mit Lázár Pál t. képviselőtársam kivánt, hogy visszafej leszszük ismét azon intézményeket, a melyeket már felfelé kifejlesztettünk. Állattenyésztésünk terén jelenlegi földmivelésügyi miniszterünk nemcsak a tavalyi és a mostani költségvetés, hanem 1897 óta minden költségvetés tanúsága szerint a legnagyobb körültekintéssel és a leglelkiismeretesebb hűséggel, mondhatni: a tökéletesség utján halad, és a ki ez országot megjárva, legelőink állományát vizsgálgatja, azoknak minden vidéknek megfelelő fajtáiban gyönyörűséggel találja meg a Darányi Ignácz kezének nyomát. (Halljuk !) Engedje meg ez okon az igen t. földmivelésügyi miniszter ur, hogy külön-külön méltóztassék a fajokat figyelembe venni, és kérem, hogy ne menjen tűzzel vassal a nyugati fajok különböző árnyalatai után, hanem kellő és eléggé méltányos helyet foglaljon el az erdélyi fajnak a dúsabb talajra, gazdasági igényére is nemcsak megfelelő, hanem versenyképes fajtája,, melyet a kegyelmes ur épen ugy ismer, mint én. A szövetkezetekre vonatkozólag, a melyeknek vándor apostola voltam és vagyok én is, egy kéréssel fordulok a miniszter úrhoz. Az iparosok és a kereskedők nem segítőtársat látnak a szövetkezetben, hanem ellenlábast, nekünk tehát ezeket a kiélesitett szegleteket le kell csiszolnunk és össze kell egyeztetnünk a két végletet, mert megvallom, nem szívesen mennék abba az irányzatba bele, hogy tiz embernek a kenyere megszerzésében segítségére legyek és ezért egytől-kettőtől elvegyem azt a darab kenyeret, melyet ő másképen megszerezni nem'tud.