Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-74

348 74. országos ülés 1906 deczember 10-én, hétfőn. évre meg kell fizetni. Ez tiszta dolog, s igy effektív haszon tényleg csak 90.000 korona volt. Ha adóbevallás volna nálunk szokásban, akkor a t. miniszter ur is ezen az alapon az adóbevallásnál, mint effektív hasznot csak 90.000 koronát mondana be. Általánosan szokásos eljárás, hogy a kiszámított hasznot, a kiszámított adatot nem fogadjuk el abszolút értéknek, hanem kiszámítjuk az effektív értéket is. így van ez például a gőzerő számításánál is. Mikor gőzgépet konstruálunk, kiszámítjuk, hogy ez például száz lóerő. Egy hang (a szélső baloldalon): Kilogramm. Lázár Pál,: Méltóztassék figyelembe venni, hogy különbség van a lóerő és a kilogramm között. (Derültség.) Mivel pedig egy része a lóerőnek súrlódási veszteségre esik, az effektív lóerő sokkal kevesebb, vagyis hetven vagy nyolozvan. Más szóval mindenütt, a hol preczize számítanak, a számított és effektív érték közt bizonyos különbség van. Ez tehát nem uj dolog és igy, sajnos, nem is vehetnék rá szabadalmat. (Derültség.) A t. miniszter ur ki akarja rám sütni, hogy az eperjesi gör.-kath. püspökség birtokának megszerzése kérdésénél két millió koronával tévedtem. Egy fillérrel sem tévedtem, mert e birtokot megvették b. Luzsinszky Zsigmond és Hartmann Elek 2,400.000 koronáért. E birtok ugy a földmivelésügyi miniszter ur, mint a közoktatásügyi miniszter ur kiküldötteinek ajánlata folytán bocsáttatott eladásra. Joggal feltételezhettem, hogy ha a miniszter ur meg akarja venni a birtokot, 2.400.000 koronáról lehet szó. De mivel csak egy kis részt akart megvenni, azért természetesen csak 400.000 koronát igért. Hogy hol van itt a tévedés, ezt nem látom be; mert ha az egész birtokot akarta volna megvenni, a mit nagyon helyeseltem volna, akkor 2,400.000 koronát igért volna. Most a dolog ugy történt, hogy tényleg a nevezett egyének vettékfmeg ezen árért és máris túladtak rajta, még pedig jó haszonnal. Ha a minisztérium vette volna meg, akkor az az erdőrész, a melyért most 400.000 koronát kértek, megmaradt volna a minisztériumnak ingyen. Ez az adatom is tehát teljesen megfelel a tényállásnak. Azt azonban nem tudhattam, hogy a minisztérium nem az egész birtokra alkuszik, hanem égy részére. Részemről sajnálom, hogy nem méltóztatott az egészet megvenni. A miniszter ur azt mondja, hogjr igéretét vette a vevőknek, hogy a birtokot nem fogják külföldinek eladni. Hamarosan nem tudtam az adatokat megszerezni, de ugy hallottam, hogy valami lengyel embernek a birtoknak egy kis részét máris eladták ugy, hogy azok, a kik az Ígéretet tették, nem tartották azt meg. Mondom, nem állott elég idő rendelkezésemre, de az adatokat meg fogom szerezni és a t. háznak rendelkezésére fogom bocsátani. Azonban e nagy tévedést mindenesetére rám kell sütni, azért, hogy a miniszter ur áthidalhasson egy dologra, a melyre nézve magam jelentettem be a háznak, hogy meg voltam tévesztve. Tévedtem tehát és lehet, hogy jövőre is fogok tévedni, mert tévedni emberi dolog. Én azonban azt hiszem, csalhatatlanságot senki sem arrogálhat magának, a miniszter ur sem, s ezt lesz szerencsém be is bizonyítani, mert a t. miniszter ur maga is szokott tévedni. Tévedett először, a mint erre rámutattam akkor, a mikor rám fogta, hogy 14 koronára becsültem a mezőhegyes! ménesbirtok jövedelmét, holott 14 métermázsáról beszéltem és nem 14 koronáról. Tévedett akkor, a mikor azon bizonyos 900.000 koronára nézve, a melynek indokolását követeltem, kijelentette, hogy az megtörtént ezen meg ezen az oldalon, holott ott egészen másról van szó. Tévedett ujabban is, midőn azt állította a képviselőházban, hogy nem szükséges azt a 900.000 koronát indokolni azért, mert mindig csak 36.000 korona kamat fordul elő, a t. miniszter ur pedig nagyon helyesen mondta, hogy ha már egyszer indokolva lett a tőke, csak nem kívánható, hogy a kamatot minden esetben újból indokolják. Igaza volna a miniszter urnak akkor, ha a tőkét valamikor indokolták volna. Én sem kívánom, hogy azt a 36.000 koronát indokolják mindig újból. Miután azonban legelőször fordul elő ez a 36.000 korona, illetőleg a 900.000 korona tőke az 1906-iki költségvetésben, — utánanéztem és sem az 1905., sem az 1904. költségvetésben nem fordul elő — s miután tehát a miniszter ur sohasem indokolta azt meg, nincsen jogában azt mondani, hogy én nem követelhetem annak az indokolását. Én csak egyszer kérem azt az indokolást. Téved továbbá a t. miniszter ur, a mikor a következőket állítja: »egyébiránt azt hallottam és pedig több oldalról, hogy Lázár Pál képviselő ur, a ki oly tüzetesen beszél Mezőhegyesről, még sohasem szerencséltette Mezőhegyest látogatásával*. Hát én nem kívánhatom, hogy a miniszter urnak tudomása legyen arról, hogy én a mezőhegyesi czukorgyárat, vagy ottani barátaimat mikor látogatom meg, de ha a miniszter urnak bejelentik, hogy külföldi professzorokkal, nevezetesen két elsőrendű lószakértővel Mezőhegyesre megyek, hogy nekik a hazai lótenyésztést bemutassam, erről már tudhatott volna. Azt is tudhatta volna a miniszter ur, hogy mint a műegyetemi mezőgazdasági gépkisérleti állomás főnöke, az Omge-tel együtt rendeztem Mezőhegyesen aratógépbemutatást és végül arról is tudhatott volna a t. miniszter ur, hogy miután három évi külföldi tanulmányutamat, a melyre a földmivelésügyi minisztérium küldött ki, befejeztem, magam kértem, hogy miután össze akarom hasonlítani a külföldi mezőgazdasági viszonyokat a hazaiakkal, küldessem ki a ménesbirtokokra, a mire négy hónapot töltöttem a földmivelésügyi minisztérium jóakaratából Mezőhegyesen, Kisbéren és Bábolnán. (Élénk tetszés.) Ily körülmények között azt állitani, hogy nem voltam Mezőhegyesen, talán mégis tévedés. Tévedni tehát emberi dolog, a mely megesik miniszterekkel is. A miniszter urnak azonban ezt a tévedést azért kellett rám bizonyítania, illetve azért volt szűk-