Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. 33!) azért, mert érző szivünk van, és csináljuk azért, mert a magyar munkásokra, a magyar kisbirtokosokra nem nekünk, hanem az egész hazának szüksége van. (Helyeslés.) És miután a földmivelésügyi miniszter ur ugy a múltban, mint a jelenben bebizonyította azt, hogy van érzéke ezen kérdések iránt, én örömmel üdvözlöm az ő programmját és a költségvetést megszavazom. (Elénk helyeslés.) Várady Károly jegyző : Gyarmathy Dezső ! Gyarmathy Dezső: T. ház! Az 1907. évi költségvetésnek, speczialiter a földmivelésügyi költségvetésnek igen lényeges hiányát látom. Engedjék meg, hogy erre rámutassak, nem azért, hogy a kormányt elitéljem, hogy munkálkodása elé akadályt gördítsek, sőt teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt és a költségvetését elfogadom, de rámutatok erre a hibára azért, mert erős a meggyőződésem, hogy ezen mindnyájunk által ismert hibát a kormány igyekszik majd megjavítani, annyival inkább, mert az alkotmányos éra óta nem volt még kormány, a mely a nemzet és a korona bizalmát oly nagy mértékben birta volna, mint épen a jelenlegi kormány, és nem adatott egynek sem akkora mód ezen bajok orvoslására, mint épen a jelenlegi kormánynak. T. ház ! Az ország erejét, a nemzet gondolkozását és a kormány politikai irányát a költségvetés van hivatva feltüntetni. Egy ilyen nagy és korszakalkotó kormánytól méltán elvárhatjuk, hogy a nemzet gondolkozásának megfelelő nagy és korszakalkotó eszméknek megvalósítását tűzi ki czéljául és százados mulasztásokat igyekszik helyrehozni, hogy nemzeti jövőnknek biztos fundamentumát tegye le. Sajnálattal konstatálom, hogy most, midőn ebben a teremben vagyunk, közel hozzánk egy másik teremben improduktív czélokra többszörös milliókat áldoznak és ugyanakkor ebben az agrikultur államban a földmivelésügyi költségvetés a régi, szerény, kopottas ruhában jelenik meg. Sajnálattal konstatálom, hogy nern látom az egységes nemzeti állam kiépítésének megoldását. Már pedig, nézetem szerint, minden költségvetés, a mely ilyen formában van, olyan, mint a szépen kifényezett, de lyukas talpú csizma, a melyet száraz időben használhatunk némileg, de esős időben könnyen halált okozó betegség csiráját veszi fel. A t. ház engedelmével rámutatok ezekre a mulasztásokra, melyek ezen a téren előfordultak és rámutatok különösen azon etnikai alakulatokra, melyek a magyar nemzet rovására történnek. Azután törekszem bizonyítani, hogy ugy a nemzetnek, mint a dinasztiának egyaránt érdeke ezen bajok orvoslása s hogy erre ütött a tizenkettedik óra ; végül bátor vagyok rámutatni azon eszközökre, melyek nézetem szerint a költségvetés keretén belül ezen feltornyosuló akadályokat elháríthatják, hogy az egységes magyar állam annál szabadabban fejlődhessék. Egyidejűleg beszédem fonalán bátor leszek határozati javaslatot benyújtani. Erőszakos eszközöket nem fogok ajánlani, de viszont az eddigi kenegető rendszernek sem vagyok kivé, mely a sebet kívülről begyógyítja, míg az belülről annál veszedelmesebben terjed. Metszés kell ide, a mint minden rákbetegségnél; különben minden rákbetegség osztrák képződmény. Ausztriában és Magyarországon, e két országban, két alaptényező van. Tul a Lajtán a dinasztia, a Lajtán innen az alkotmányos magyar nemzet. Ezen két tényező együttműködése adja meg a nagyhatalmi állást és ez van hivatva a belső nyugodt fejlődést megteremteni. A történelem tanusága szerint igen gyakran látjuk e két erőt egymással éles ellentétben. Egymást követte az alkotmánysértés, az alkotmányfelfüggesztés, . . , Nagy György : Az esküszegés ! Gyarmathy Dezső: . . . élelhalálharczba kergették bele a nemzetet, ha meg akarta védeni a nemzeti exisztenczia alaptételét, az alkotmányosságot. Az uralkodói nem ismerték a nemzetet, nem annak alkotmányát, sőt magát az országot sem. A koronázott királyok közül Mária Terézia és a jelenkori uralkodók eljutottak Gödöllőig, de a többi a koronázó Pozsony városon kivül alig ismert pár vadászterületet. Az udvar intézte az osztrák ház nagyvilági politikáját. Ott intéztettek el a politikai vonatkozású magyar ügyek, melyek annyi nemzeti keserűségnek voltak forrásai. Az udvar kergette bele a nemzetet a közjogi harczba, gyűlölte a magyar nemzetet, (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) mert abban akadályát látták az egységes monarchia megteremtésének és olyannak tekintették Magyarországot, mely mint a török hódoltságtól felmentett terület, elnéptelenedett, szegény elhagyatott állapotában előbb-utóbb az állami feladatoknak nem tud megfelelni, s kénytelen beolvadni a császári birodalomba. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Elnök : En nagyon kérem a képviselő urat, t méltóztassék közeledni a tárgyhoz, és ahhoz a tételhez, a mely most tárgyaltatik. Figyelmeztetem a képviselő urat, hatalán elfelejtette volna, hogy most a földmivelésügyi tárcza tételét tárgyaljuk. (Derültség.) En ismételve nagyon kérem, méltóztassék ezen tárgyhoz közeledni. (Derültség.) Gyarmathy Dezső: Némelykor az ember fejtegetéseinek nagyobb kört kerit, máskor a tárgy is megkívánja ezt a nagyobb megérthetés okáért, azért voltam erre bátor kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk /) Az udvar nem akarta soha elismerni, hogy e kettős birodalom nagyhatalmi érdekei felett keleten a magyar és nyugaton a német van hivatva őrködni. Századokon keresztül folyt a harcz e két ellentét között: amott a hatalom, minálunk a jog, amott az egységes monarchiára való törekvés, minálunk a független Magyarország eszméje. E kettő mindig éles ellentétben volt egymással és igy mi sem természetesebb, — most térek rá épen a dologra — hogy befolyással volt ezen ország minden különböző lakójának öntudatára. Érezték azok jól, hogy a hegemóniában, mely őket 700 éven keresztül vezette, változás készült. Egy része megmaradott a történeti jog hagyo43*