Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-73
34U 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. mányos hívének, másik része a hatalomhoz csatlakozott, a harmadik rész várt vagy ingadozott. Az udvar felhasználta ezen ingadozást összbirodalmi politikája javára és hasznosítani törekedett, mert jól tudta, hogy addig, míg ezt az országot etnikailag át nem alakítja, addig katonai beavatkozásnak helye nincs. Ilyen talajjavítások századokon keresztül történtek. Az udvari kamara a neoacquistica commissiókkal idegen kegyenczek kezére juttatja az ősi, nemesi birtokok jelentékeny részét. Telepítő ügynökeik egész a Rajnáig száguldnak, hogy a svábok százezreit irányítsák a Bakony, a Duna völgye vagy a Temes felé. I. Lipót alatt a szerbeket, III. Károly és Mária Terézia alatt a svábokat és az elszászi francziákat telepitik be, II. József alatt a cseheket és bolgárokat. A románok II. Endre óta szivárognak be az országba, de tömegesen a XVIII. században jöttek. A banderiális hadak figyelembe nem vételével idegen hadakat telepítenek be a városokba idegen vezérlet alatt. Kiveszik a Határőrvidéket a kormányszékek hatósága alól és az udvari titkos kamara kieszközli az orthodoxia számára az egyházi önkormányzatot. A római szentszék engedelmével a római katholikus egyházat megnyitja előttük, hagy abba a román oltárnyelvvel és a keleti szertartással beléphessenek. A gubernium örömmel tárja fel a kapukat, hogy az országba minél tömegesebben jöjjenek be idegenajkuak, a bellicum consilium alkalmazza őket; ezzel szemben a magyar közéletet kémrendszerrel veszik körül és katonai erővel törekszenek megfélemlíteni. De mi sem voltunk a hibától mentesek, mert mi magunk hagytuk ott a portáinkat, levándorolva a magyar Alföldre, vagy Romániába, Szlavóniába vagy Ausztriába és legújabban Amerikába, idegennek hagyva a teret. A pozsonyi országgyűlés az erdélyivel száz évnél tovább vitatkozik a Partium és Zaránd vármegye hovatartozandósága felett, és ez a terület az ellenőrzés teljes hiányában elrománosodik. Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat ismételten is, méltóztassék a tételhez szólni, a mely most tárgyalás alatt van. Ezek a fejtegetések bár igen szépek, de talán még sem kapcsolatosak ezzel a tétellel. (Derültség és helyeslések.) A házszabályok nem engedik meg azt, hogy másról legyen szó, mint arról a tételről, ä mely tétel tárgyalás alatt áll. (Helyeslés.) Gyarmathy Dezső: Kérem a ház becses engedélyét azért, hogy ezeket elmondhassam, mert javaslatomnak ez képezi igazi bázisát. (Halljuk! Halljuk !) Elnök : A t. képviselő ur, ugy látom, engedélytkér a t. háztól arra nézve, hogy a tételtől eltérőleg más tárgyról beszélhessen. Nem tudom, méltóztatik-e a háznak az engedélyt erre nézve megadni. (Igen I Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kérem most azon képviselő urakat, a kik az engedélyt nem adják meg, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége az engedélyt megadta. Gyarmathy Dezső: T. ház! Közjogi harczok foglalták le a parlamentet, és nem látták akkor, hogy az utolsó 50 esztendő alatt a magyar faj 456 községet vesztett ez országban. Nyertünk ezzel szemben 261 községet és. igy a tiszta veszteség 195. A románok nyertek 302 községet, vesztettek 64-et, a tiszta nyereség tehát 298. A tótok nyertek 253 községet, vesztettek 106-ot, a tiszta nyereség tehát 144. A németek nyertek 168 községet, vesztettek 116-ot, a tiszta nyereség tehát 52. így tehát mindegyik nyert a magyarság rovására. Csupán az orosz nyert 4-et és vesztett 217-et, vesztesége tehát 213. Ebből is a tót javára esik 176. A szerb nyert 8 községet, vesztesége 87, a tiszta veszteség tehát 79. A horvátok nyertek 46-ot, vesztettek 46-ot, ez tehát egymást megsemmisiti. Hédervári Lehel: Appré ! (Derültség.) Gyarmathy Dezső: Számolva a t. ház egy részének türelmetlenségével, (Halljuk ! Halljuk !) nem sorolom fel, hogy mily hóditásokat csináltak a svábok a magyar vidéken s a Felvidéken a tótok. De vigasztalásul szolgálhat, hogy bár ezekben a községekben kevesbedett a magyarság, a birtokok jelentékeny többsége ma még magyarok kezén van. A sváb és a horvát lakosság napról-napra pusztul, gyérül. A mi nyereség van, az a sváb javára esik, de a sváb velünk hazaszeretetben vetélkedik, (ügy van!) A tót nép zöme is simul a magyar állam eszméjéhez. És ha nem lenne egy pár üzleti szellemmel bőven rendelkező, de rövidlátó ember, akkor a tót lenne az ország legbékülékenyebb népfaja. (Helyeslés.) Én veszélyt, t. ház, csak a románok részéről látok. Csak a románok részéről látom azt a következetes irányt a dákoromán eszmében. Egy hang (balfelől) : Ez a leggonoszabb faj ! (Derültség.) Gyarmathy Dezső : A birtokvásárlás tekintetében is a legerősebb hajlam a románnál mutatkozik. Ö igyekszik földet vásárolni és azt mintegy kilopni a magyar nép alól. Ezzel szemben a magyar társadalom közömbös. Ezer közül egy ha foglalkozik ezzel az eszmével. Pénzintézeteink, daczára hogy számos olyan van Budapesten, a mely az összes román pénzintézetek forgalmát túlszárnyalja, üzleti könyveiken tul nem tekintenek, (Igaz ! Ugy van !) holott a román pénzintézetek tiszta jövedelmük 40—50%-át áldozzák erre a czélra. A kormányok pedig eddigelé struczpolitikát követtek, holott következik a leszámolás órája. A románok, t. ház, lassan szivárogtak be Erdélybe : Először II. András alatt, majd a XVI. században; az erdélyi fejedelmek alatt 25°/o-át képezték Erdély összes népességének, de már Vasili Lupu a szultánhoz intézett jelentése szerint 35°/o a románság; most 56'72°/ 0 . A magyarságot a XVIII. század sorvasztó szelleme, a pestis, a háború, a török jausztitás
