Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

73. országos ülés 1906 ügyét, baját, és mondhatom, ha bizalmasan beszélgettem azokkal a jóravaló emberekkel, láttam azt, hogy a szoeziálizmus nem okozott közöttük még nagy pusztítást, és ha, a mint a miniszter ur mondotta, a szeretet fegyverével küzdünk a szoeziálizmus ellen, talán az egész jóravaló magyar munkásnépet visszafogjuk terelhetni a vörös zászló alól a piros-fehér-zöld zászló alá. Epén ma egy hete történt, a mikor Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam közbeszólására egy rövidke beszéddel kifejtettem, hogy igenis a szeretet fegyverével nagy eredményeket lehet elérni a szoeziálizmus ellen való küzdelemben és én magam is értem el ilyen eredményeket választókerületemben. Nagyon örülök, hogy a földmivelésügyi miniszter ur szintén ezen a nézeten van és azt hiszem, örül ennek a munkások, a kisemberek minden igaz barátja. És megnyugtathatom a földmivelésügyi miniszter urat arról is, hogy daczára az izgatásoknak és daczára annak, hogy az 1898 : II. t.-czikket az izgatók rabszolga-törvénynek nevezték, a nép, az igaz magyar nép soha olyan ragaszkodással nem viseltetett miniszter iránt, mint épen a földmivelésügyi miniszter ur iránt. (Éljenzés.) A nép a földmivelésügyi miniszter urat az izgatások daczára a nép atyjának tartja és miután tapasztalta, hogy érző szive van, várja is tőle a munkásoknak, a kisembereknek támogatását. Kicsiny dolog, de azért mégis megemlitem ennek bizonyságául azt, hogy ezelőtt néhány esztendővel, a mikor Khuen-Héderváry próbálkozott arra, hogy majd kormányt alakit, választókerületemből egy sürgönyt menesztettek épen a kisemberek Kossuth Ferenczhez és azt kérték tőle, hogy akármilyen kormány jön, csak arra legyen gondja Kossuth Ferencznek, hogy benne legyen Darányi Ignácz. Hát naiv dolog volt tőlük, az igaz, de feltétlen bizonysága ez annak, hogy a nép mennyire ragaszkodik a földmivelésügyi miniszter ur iránt. Beszédemből kihagyok minden olyan részletet, a melylyel már előttem szóló t. képviselőtársaim foglalkoztak. Azonban foglalkoznunk kell néhány olyan gyakorlati kérdéssel, a melyekről a miniszter ur nem nyilatkozott. (Halljuk !) Én közvetlen tapasztalatból ismerem a kisembereknek baját és mondhatom, hogy van bizonyos elégületlenség a kisemberek között. Annak, hogy ez az elégületlenség idefenn nem mutatkozik nagy arányokban, egyrészt az az oka, hogy mi lecsillapítjuk a népet és biztató szót adunk nekik arra, hogy a nemzeti kormány majd igyekszik bajaikon segíteni, a másik ok apedig az, hogy a kisembereknek nincs pénzük, hogy kongresszusokra utazgassanak, holott a társadalomnak majdnem minden más osztálya kongresszusokat tart, jönnek ide kunyorálni ezt vagy azt; természetesen a kisgazdák nem jönnek, mert nincs pénzük arra és nincs meg az a szervezetük, a mely ilyen mozgalom létrehozására szükséges. iczember 7-én, pénteken. 335 Mondhatom, t. képviselőház, és mondhatom a t. miniszter urnak is, hogy az elégületlenség egyik nagy oka például a vadászati törvény igazságtalan rendelkezéseiben van. És miután a miniszter ur ezen kérdéssel nem foglalkozott, a képviselőnek pedig kötelessége itt a képviselőházban feltárni, hogy mi bántja a népet, engedje meg a t. képviselőház, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja a vadászati törvény, hogy a vadászat a földtulajdonnak tartozéka. Azonban mindjárt a 2. §. egy kivételt tesz ezen elv alól és azt mondja, hogy a 200 holdas és a 200 holdon felüli birtokosokra áll ez, rnig a 200 holdon aluli birtokosok kénytelenek eltűrni azt, hogy a község az ő földjüket az ő akaratuk ellenére vadászat tekintetéből bérbe adja és kénytelenek ezen kisbirtokosok összetett kézzel elnézni azt, hogy a vadászok a vadászszenvedély által elragadtatva, lágy időben keresztül-kasul gázoljanak a vetéseken. Kénytelen pl. az a kisgazda ép ezen igazságtalan intézkedésnél fogva eltűrni, hogy ősz közeledtével a kukoriczáson a hajtók végiggázoljanak. Ha csakugyan igaz, — a mint hogy elhiszem — hogy mi a kisemberek bajain segíteni akarunk, még pedig nem azért, mert muszáj, mert »proximus ardet Uoalegon«, hanem azért, mert van szivünk és belátjuk azt, hogy igazságuk van nekik : akkor, t. képviselőház, módosítani kell a vadászati törvényt olyan irányban, hogy az ne korlátozza a tulajdonjogot. Hiszen a mi társadalmunk a tulajdonjog szentségére van felépítve és a szocziálisták elleni küzdelmünkben erre hivatkozunk. Hát óvjuk meg a tulajdonnak szentségét ne csak a 200 holdasok javára, hanem a kisbirtokosok javára is. E mellett a vadkárok kérdése is rosszul, mondhatnám: lelketlenül van megoldva ebben a törvényben. Az egyik paragrafus azt mondja, hogy a kártékony állatok kiirthatok és miután kiirthatok, gondolom, a 13. §. szerint az azok által elkövetett károkról senki sem szavatol. A másik §. pedig azt mondja, hogy a fő vadak által okozott károkért a vadászat gyakorlója felelős. Fel van sorolva a törvényben, hogy melyek a fővadak és melyek a kártékony vadak. De a nyúlról, a mely mezőgazdasági, gyümölcs- és szőlőtermelési szempontból a legkártékonyabb állat, a törvény bölcsen hallgat. Ennek következménye az, hogy nem szabad kiirtani, az ellen a kisgazdának nem szabad védekezni és ha a nyúl kárt tesz, akkor nem kérheti a kisgazda senkitől kárának megtérítését. Uray Imre: Hát kösse be a fáját! Bozóky Árpád: Hiszen ez helyes mondás, de tessék megnézni az életet, hogy hányan kötik be a fájukat! És végre nem ugy kell a törvényt megcsinálni, hogy az csak a nagyembert védje. a kinek erre nincs annyira szüksége, hanem védje a kisembert is. (Ugy van!) T. képviselőház ! Van ennek a vadászati törvénynek más, sok igazságtalan intézkedése is;