Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

33(5 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. pl., hogy a mezőőrnek esküje teljes bizonyíték és pl, hogy ha ugyanez a mezőőr jelentette fel a vadászati kihágást, ő a vádló és egyedüli tanú, kapja a kártétel felét. Mondhatom, ez igazságtalanságokra vezet a gyakorlati életben, ugy hogy nem csoda, ha a nép a vadászati törvény ellen a lehető legnagyobb elkeseredéssel viseltetik. En feltételezem a földmivelésügyi miniszter úrról, épen azért, mert a múltban és a jelenben is tanúbizonyságot szolgáltatott arról, hogy igazi emberies, jó szive van, hogy majd módot fog találni arra is, hogy ezeket az igazságtalanságokat kiküszöbölje. A magyar gazdasági életnek egyik legfontosabb kérdése az állattenyésztés. Méltóztatnak tudni, mekkora csapás az Alföldre az állatbetegségek nagymérvű pusztítása. Nagy köszönettel veszszük a földmivelésügyi miniszter urnak azt a kijelentését, hogy az állatbetegségek elleni ojtóanyagokat kiveszi a magánüzérkedés kezeiből és termelésöket állami intézetekre bizza. Én specziálisan ezt annál is inkább köszönöm, mert az államtitkár urat én voltam bátor figyelmeztetni az e téren tapasztalható visszásságokra és én kértem őt, hogy állami intézetekre bizassék. E tekintetben volna még néhány praktikus megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő dolog, hogy a sertésorbáncz és a lépfene ellen egészen biztosan ható ojtóanyagok vannak ; azonban ezeket a köznép nem igen veszi igénybe, mert sok gazda megjárta ugy, hogy oj főanyagokat vett olyan czégektől, a melyek értéktelen hamisítványokat árultak és tapasztalta, hogy az ojtás daczára elhull a sertés, a marha, orbánczban, lépfenében. Ha most elérjük, hogy ezeket az ojtóanyagokat állami intézetek állítsák elő és ha gondoskodunk arról, hogy ezek az ojtások, a melyek különben is kis munkával járnak és azok az ojtóanyagok nagyon kis értéket képviselnek, a községekben legalább egy évben egyszer ingyen legyenek a köznép által igénybe vehetők, akkor, t. képviselőház, azt hiszem, hogy elérjük az állapotot, hogy, ha csakugyan jó az ojtás az orbáncz és a lépfene ellen, akkor az egész község fogja ezeket igénybe venni és talán akkor a pusztító orbáncz és lépfene meg fog szűnni. Ugy gondolnám én azt, hogy a községben előre meghirdetett napon az állami állatorvos kimegy abba a községbe, mindenki a községházára viszi malaczát, marháját és ott az állatorvos ingyen beoltja. Helyesen ezt talán akként kellene korlátozni, hogy ne mindenki vihesse ingyen oltás alá malaczait, hanem a nagybirtokosok, a kiknek erre ugy sincs szükségük, ezt ne tehessék. Ki lehetne mondani, hogy bizonyos számon, pl. egy gazdának 50 darabján tul, nincsen ingyen oltás. Helyesen mondta a földmivelésügyi miniszter ur, hogy védekeznünk kell a tuberkulózis ellen, Radikális eljárásra van szükség. Tudvalévő, hogy a tuberkulózist különösen kezdeti stádiumában nem lehet felismerni, hanem van egy szer, a tuberkulin, a melynek beoltásával legalább azt tudhatjuk meg egész biztosan, van-e abban a szarvasmarhában tuberkulózis vagy sem. Szakemberektói, de meg tapasztalatból is tudom, hogy a tuberkulinnak ez a hatása megvan. Méltóztassék tehát egy bizonyos időben az országnak egész marhaállományát beoltani, hiszen van egész hadsereg állatorvos, a beoltásnál a beteg marhákat lássák el valami bélyeggel és hozzanak törvényes intézkedést arra, hogy ezeket egy-két év alatt ki kell irtani. Ez annál könnyebben vihető keresztül, mert kezdeti stádiumban a tuberkulózissal fertőzött állatok húsát meg lehet enni. A mi a sertésvészt illeti, e tekintetben a kormánynak eddigi eljárásával nem érthetek egyet. Elég baj, hogy a sertésvész ellen nincsen oltóanyag. Azonban, mint minden ragadós betegségnél, ennél is áll az, hogy ha egy állat keresztülment ezen a betegségen, akkor többet nem reagál, vagy nem igen reagál arra. A mi közigazgatásunk a nép zaklatására korlátokat csinált a sertésvész terjedésének abban a hitben, hogy ezzel segít a bajon. Pedig ellenkezőleg. Ha szabad utat adott volna a sertésvész terjedésének, akkor mondjuk, 8—10 évvel ezelőtt keresztülment volna ezen az ország sertésállománya és már rég megszűnt volna a sertésvész. Veres József: De nem volna sertés! Bozóky Árpád : Valami azonban mégis csak megmaradt volna. Inkább hulljon el a malacz sertésvészben, a mikor darabja még csak 10 korona, mint a mikor már belekerült 80—100 forintba. Nagy elismeréssel adózom a földmivelésügyi miniszter urnak azért, hogy a baromfitenyésztést a múltban és most is oly nagy mértékben felkarolta. Tekintetbe kell venni, hogy a baromfitenyésztés épen a középbirtokosoknál van elterjedve. A hol törpebirtokok vannak, a hol a földeken nincs tanya, ott a baromfitenyésztést haszonnal űzni nem lehet, mert ha udvaron tartjuk a baromfit, akkor az sokkal többe kerül, mint a mennyit ér, ellenben a kisgazdák tanyáin nagy haszonnal lehet azt tenyészteni. an, a Kunságban nincsenek nagybirtokosok ; ott 50—100—200 holdas középbirtokok vannak és megállapíthatjuk, hogy épen e két vidéken van a baromfitenyésztés legjobban elterjedve. Nagyon kérem azonban a földmivelésügyi miniszter urat, hogy ne fogadja meg Lázár Pál t. képviselőtársam azon tanácsát, hogy a kisgazdák között költőgépeket oszszon ki, mert előre megjósolom, hogy annak semmiféle jó eredménye sem lesz. A nagybirtokosoknak úgyis módjukban van költőgépeket beszerezni, a kisbirtokosok pedig nincsenek arra berendezve, hogy olyan nagyban űzzék a baromfitenyésztést. Ha kicsinyben, gazdaságuknak megfelelően űzik azt, akkor talán haszonnal fog járni, de ha nagyban űzik, ha magot kell vásárolniuk és alkalmas cselédeket kell tartaniok, akkor nem lesz abból hasznuk. (Igaz ! Ugy van !) Épen azért, mert a baromfitenyésztés a kisés középbirtokokon hajtja a legtöbb hasznot, nem ajánlhatom eléggé a kísérleti rendszer fejlesz-