Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-73

334 73. országos ülés 1906 deczember 7-én, pénteken. Az nem elég, hogy ez a kormány megmutatta, hogy meg tudja védeni az alkotmányt, a köz­szabadságot ; ez a kormány kell, hogy megmutassa azt is. hogy meg tudja védeni a megtámadott jogrendet, (Élénk éljenzés és taps.) és elég erős megoltalmazni a jog- és vagyonbiztonságot és a munka szabadságát. (Éljenzés.) Szükséges lesz, hogy a büntetőhatározatok e téren szigorittassanak. Nem a nyers erő az én jelszavam, t. ház, mert hiszen a nyers erőnek forrása az erőszak, az erőszaknak alapja a szenve­dély, az pedig vak szokott lenni, elhomályosítja a tiszta látást. Hanem igenis tanúsítanunk kell azt az igazi erélyt, a mely egyúttal határozott­ságot, de egyszersmind igazságot és bölcseséget jelent. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés.) De midőn e kérdésekről szólok, nem hallgat­hatom el, hogy az állam részérő], szemben a munkásmozgalommal, különösen az aratásra való tekintettel, mii}' intézkedések tétettek. Itt beje­lentem, hogy igenis óhajtok munkástartalékot szer­vezni oly alapon, a mint eddig szerveztem, és pedig hazai munkásokból, .... Farkasházy Zsigmond: Hát a kulikkal mi lesz ? Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: . . . mert én arra nagy súlyt helyezek, hogy ha van munkáshiány, az ily helyeken, ha más vidé­kekről is, de hazai munkásokkal végeztessük a munkát. (Helyeslés.) E szerint az a vád, hogy mi kulikat akarnánk hozatni, bennünket egyáltalán nem érint. (Helyeslés.) Szándékozom biztosítani a gazdákat, ugy a mint eddig is tettem és talán fokozott mérv­ben, hogy szükség esetén — mindig csak olyanokról szólok, kik az utolsó perczben szerződés ellenére letették a kaszát — részben munkásokkal, rész­ben aratógépekkel legyenek biztosítva. De szán­dékozom egy messzemenő intézkedést is tenni és pedig ugy a munkaadó, mint a munkás érdeké­ben, t. i. annak a munkásközvetitő hivatalnak, mely fennáll ma is a földmivelésügyi minisztérium­ban, nagyobb terjedelmet szándékozom adni, azt ki szándékozom terjeszteni egyszersmind a cseléd­közvetítésre is. (Helyeslés.) Mert minduntalan jönnek munkaadók és cse­lédek, kik felvilágosítást kérnek. Azt hiszem, hogy ezzel lényegesen meg fogom könnyíteni ugy a munkaadónak, mint esetleg a jóhiszemű munkás­nak a dolgát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy mindent az államtól várni nem szabad. (Élénk helyeslés.) Hogy ha a gazdák azt találják, hogy ők méltánytalan követelésekkel állanak szemben, akkor kell, hogy ők is szervezkedjenek és értem, hogy ezt teszik. Ha ő ellenük mesterségesen szer­vezik a munkásokat, -- elég helytelenül — nem lehet csodálni, hogy ők vállvetett erővel akarnak ezzel a mozgalommal szemben védekezni. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! En azt ajánlom mindenkinek, hogy a higgadtságot ezen kérdésben ne veszítsük el. Minél nehezebbek a viszonyok, annál inkább őrizzük meg higgadtságunkat. Ha Magyarorszá­got — a történet tanúsítja,— valami nagy katasz­trófa érte, akkor azt mindig bizonyos fejvesztettség előzte meg. Hogy e munkásmozgalommal szem­ben is sikerrel járjunk el, nem szabad elveszíte­nünk nyugodt Ítéletünket. Megengedem, nehéz dolog, a mit.én kérek ; nehéz dolog attól, a kit csa­lódások értek, a kinek közvetlen keserűsége van, azt kívánni, hogy tartsa meg az ő meleg szivét a félrevezetett jóhiszemű munkásnép irányában. Mert arról nem szabad letennünk, hogy mi azt a félrevezetett népet fel fogjuk és fel tudjuk világo­sítani (Élénk helyeslés.) azzal az erővel és azzal a hatalommal, a mely az igazságban rejlik. (Elénk helyeslés.) Meleg sziv fölött jégkéreg nem képződhetik ; a jóérzésű ember, bármilyen kellemetlenség érje őt, lényegében, gondolkodásában, érzése nemes­ségében megváltozni nem fog. A miket én fel­soroltam, azok aktuális, időleges eszközök, aktuális, időleges fegyverek. A leghatalmasabb fegyver, a melylyel semmi sem bir, az emberszeretet. (Igaz7 Ugy van !) Állandó és hosszas sikereket és eredmé­nyeket azzal fogunk elérni, s én azt tartom, hogy minekünk a lelkiismeretlen izgatókat el kell válasz­tani tudni a mi derék magyar munkásnépünktől. (Elénk helyeslés.) Ezeket a rosszakaratú izgatókat, a kiknek ez a kenyerük, le kell sújtani, (Elénk he­lyeslés.) a magyar munkásnépet pedig magunkhoz kell emelni, (Zajos helyeslés és taps.) mert azt a nagy és hatalmas Magyarországot, a mely álmaink­ban él, máskép feléjüteni nem tudjuk és nem fog­juk, mint a társadalom összes rétegeinek közös hazafias gondolkozásán, érzésén és együttműkö­désén. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Várady Károly jegyző: Bozóky Árpád ! Bozóky Árpád : T. ház ! Mindenekelőtt meg­nyugtatom a t. képviselőházat a felől, hogy elmé­leti fejtegetésekkel, külföldi példákkal nem húzom a költségvetést, hanem tisztán praktikus szem­pontból mondok el néhány megjegyzést. A munkásoknak, a kisembereknek minden igaz barátja örömmel hallgatta a földmivelésügyi miniszter ur beszédjét. Kitűnik ebből a beszédből az, hogy lehet valaki a munkásoknak igaz barátja, a nélkül, hogy szocziálista lenne és ha ezentúl majd ilyen beszédek hangzanak el a miniszteri székekből, akkor talán elérjük azt az állapotot, hogy ha valaki emberiesen gondolkodik, ha igaz, melegen érző szive van, ha munkásában nem a munkaerőt, hanem az embert látja, azt nem fogják szocziálistának tartani, hanem annak, a mi, humánusan gondolkodó embernek. Én 40.000 fajmagyart képviselek ebben a házban ; köztük élek, ismerem azoknak minden

Next

/
Thumbnails
Contents