Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

72. országos ülés 1966 deczember 6-án, csütörtökön. 313 keretébe tartozik a halászati ügy, mély tisztelettel kérem a földmivelésügyi miniszter urat, intézkedjék, hogy ilyen visszaélések ne történjenek, mert ezzel az igazságszolgáltatás és a közigazgatás tisztessége is szenved. A paraszt igy joggal mondja : ez a bíró ime, önmagának csinál igazságot. Azután a büntetések is rettenetesek. Egyik képviselőtársam volt a tanú, hogy egy efféle pisztrángért 10 éves gyermekeket vittek be a csendőrök Mariséitól Gyaluig, körülbelül ötven kilométer távolságra. Ilyenek történhetnek, ha hatósági emberek, a kik igazságszolgáltatási közegek is egyúttal, — fájdalom, hogy büntetőjogi szempontból megadják a főszolgabírónak ezen hatóságot — halászati jogot vesznek árendába és aztán ilyen kérlelhetlenül és kiméletlenül büntetnek. Kérdem a képviselőházat, vájjon helyes-e az, hogy a szolgabíró áruljon halat Abrudbányán, pisztrángot Verespatakon, és a tisztviselői kar nimbuszának emelésére szolgál-e, ha ott látja sokszor a paraszt a hajdúval a főszolgabírót ? Én e tekintetben olyan elvet vallok, a melyet, azt hiszem, mindazok, kik ismerik a szegény ember nélkülözéseit és szükségleteit, osztanak velem együtt, hogy ezeket a patakocskákat, hegyi vizeket nem kellene olyan szigorú elbánás alá venni, mert sokszor az éhség és a végszükség hajtja e kihágásra a szegény parasztot. Azon nézetemnek adok kifejezést, hogy hiába mondják, hogy az illető bérlők tenyészanyagot szereznek, holott a halállomány szaporítására semmit sem tesznek, nem is tehetnek, mert a hegyi vizeken nem is lehet ilyen tenyészállomásokat létesíteni. Azért ez eljárásból haszna nincs senkinek, csak kára. Azért voltam bátor ezt az ügyet a magas ház színe elé hozni, hogy meggyőződjenek arról, hogy ezek a sérelmek valók, nem koholtak, és mert előzőleg panasz és kérvény alakjában megjárták ugyan a minisztériumot, azonban, fájdalom, elutasító választ kaptak. (Felkiáltások: Melyik minisztériumot ?) Azt, a mely volt 1905 február 15-én. (Felkiáltások: Feilitzsch volt a miniszter!) Februárban Tallián volt a miniszter. Ennek a kérvénynek a következő a sorsa és a története. Mikor látták a lelkészek és azok a jegyzők, meg a bírák, hogy a nép teljesen a tönk szélére jut, hogy egy-egy községből ezer lakos hiányzik és hogy a gyermekek ott koldulnak, akkor összeálltak, gyűlést tartottak és összeállítottak egy kérvényt, melyben oly keveset kértek, hogy csodálkoznunk kell annak a kormánynak lelketlenségén, hogy nem teljesítette ezt a kérést. Csak az volt benne : nem kérünk egyebet, mint azt, hogy az a fa, a mely itt van, ne pusztittassék, hanem abban az árban, a melyben azt azok a vállalkozók kapják, mi kapjuk meg. Ott, a hol lehet, a hol kár nélkül legeltethetünk, a havasokon engedjenek legeltetni, mi is megfizetjük a legelő taksáit, mert pusztulnak a marhák ; gondoskodjál legalább arról, te kormány, hogy az a megye, a mely beszedi a megyei útadót tőlünk, valamire KiSrvH. NAPLÓ 1906—1911. ív. KÖTET, való utakhoz is juttasson minket. Ezek voltak azok a rettenetes kérelmek, a melyek benfoglaltattak a kérvényben és ennek érdekében azután megjárták az egész Golgotát: az erdésztől az erdőgondnokhoz, az erdei hivatalhoz, onnan az igazgatósághoz, a szolgabirótól a főszolgabíróhoz, alispánhoz és mindenütt megígérték ezt nekik. A miniszter ur is nagyon szívesen fogadta a deputácziót és az eredmény az volt, hogy indok nélkül visszautasították a kérést. Az erre vonatkozó végzés, mely »Tekintetes Cathisel Konstantin görög-keleti lelkész urnak« van czimezve, itt van kezeim között, a melyet fel is olvashatok, ha tetszik. Ennek értelmében a miniszter a kérelem teljesítését megtagadta. Itt van a kérvény is, melyben csak azt kérték, hogy mérsékelt taksa mellett adják a fát. (Zaj. Felkiáltások : Magyarul szövegezték a kérvényt?) Magyarul küldöttek be a kérvényt, itt van a román eredetije is; legyenek meggyőződve, hogy magyarul küldöttek. Egyébiránt ilyen jogsérelem esetén az a körülmény, hogy románul adták volna be a kérvényt, azt hiszem, nem is lett volna ok a visszautasításra. Elnök: Kérem a szónok urat, ne méltóztassék mindig még mellékvitatkozásokat is folytatni. (Derültség.) Pop Cs. István : A kérvény másolata itt van. Az első pontban az volt, hogy Topánfalva közigazgatási járáshoz tartozó községeknek az odatartozó erdőkben a kis faiparhoz szükségeltető fát egy hosszabb időre megállajoitandó taksában szolgáltassák ki és adják meg az embereknek. Azokat a fákat, a melyek még megvannak, ne engedjék át egyes részvénytársaságoknak kihasználás végett, hanem tartsák meg a nép számára, mert ez a megélhetésük egyedüli eszköze. Valamennyi havasokat és legelőket nyissák meg a községek részére és egyúttal, miután a taksák tekintetében sok visszaélés történik, a legelők ára alacsonyan, azonban egységes árban állapittassék meg. Ez körülbelül ennek az egész kérvénynek tartalma, a melylyel nem akarom untatni a t. képviselőházat. De ugy látszik, nem találtak fülekre, a melyek meghallgatták volna kérésüket és igen keserű tapasztalattal jöttek vissza azok az emberek, a kik eljártak azután is, azelőtt is és mindenütt próbálkoztak. Mindenki azt mondja, hogy az ő legnagyobb ellenségük ott tanyázik a megyénél, a megye viseltetik ezzel az indokolatlan ellenszenvvel velük szemben. Ha a t. ház elé hoztam az ügyet, tettem azért, hogy talán megállítsam azokat az urakat útjukban, a kik a hivatalos hatalmat arra használják fel, hogy a népet igy elkeserítsék, hogy megakaszszam ezen romboló munkájukban és észretéritsem őket a tekintetben, hogy a tisztviselőknek kötelességeik is vannak. Nagyon kérem, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur terjeszsze ki gondját a hegyvidék minden lakosára, munkására és szegény népére. És én azt hiszem, hogy a képviselő40