Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

314 72. országos ülés 1906 deczember 6-án, csütörtökön. ház, belátva azt, hogy Magyarország egyelőre mégis par exeellence íöldmivelő állam, terjeszsze ki gondját szintén erre és tegyen meg mindent, hogy ennek a lakosságnak sorsa fellendülhessen és jólétre emelkedjék. Az expozé indokolásában olvasható, t. képviselőház, hogy Magyarországnak milyen gyönyörű havasai vannak. Azt mondja az indokolás (olvassa): »Hozzávetőleg másfél millió katasztrális hold kiterjedésű ama terület, a mely hazánk hegyvidékén, az emberek lakta magassági zóna fölött, a fák tenyésztése vonalát meghaladva, mint havasi legelő, másrészt mint erdei be-Izet és tisztás kaszáló és legelő gyanánt használtatik.* És erre azt mondja a miniszter ur »És mig a mezőgazdasági kultúra fejlődésének az ország legfélreesőbb részében is bizonyos, bár szerény nyomára akadhatni, az emiitett másfél millió holdon haladásról nem lehet szó«. Nem bizony, mert kipusztultak a marhák, nincsen állat, mert az a néhány erdőőr elfoglalja a havasokat, azért nem értékesíthetők azok, azért szegénv a lakosság, mert bár kérve-kérik deputácziók utján és más utón is, nem képesek pénzért sem a havasokat megszerezni. Nem is hinné az ember, hogy mennyiféle furfangot találnak ki, hogy megakaszszák és lehetetlenné tegyék az állattenyésztést. Kitaláltak még valamit, hogy pl. nemcsak a havasok után kell a taksát megfizetni, hanem meg kell fizetni az úgynevezett árnyékpénzt is. T. i. azon árnyas helyek után, a hová visszavonulnak a marhák, hogy árnyékot találjanak. Mert, a kik jártak a havasokon, azok tudják, hogy különösen meleg déli napos időben, délfelé oly veszedelmes legyek lepik el a marhákat, a melyek egész a szomszéd határba kergetik a marhát. Ezeket a helyeket is külön kell megfizetni, mert ha nem fizetik meg, büntetés éri őket. Ez egy lelketlen és megrovandó eljárás, mert lehetetlenné teszi az állattenyésztést és a megélhetést, ezért nincsenek is már állatok azon a vidéken és azt lehet mondani, hogy alig van állat e községekben. Méltóztassék Topánfalván egy alsóbbfoku szakipari iskolát felállitani, hogy az a kezdetleges ipar emelkedésnek indulhasson. Méltóztassék intézkedni, hogy a vállalkozóknak kiadatott területek és erdők, ha lehet, visszavétessenek és intézkedni, hogy jövőben vállalkozóknak az erdők ki ne adassanak. Méltóztassék intézkedni az iránt, hogy miután maga az 1898. évi XIX. törvényczikk is azt mondja, hogy ott, a hol jövedelem nincs, a közigazgatási hatóság ajánlatára a miniszter elengedi a járulékokat: felelősségre vonják azt a megyét, hogy miért engedi, hogy állami kezelési költségek czimén ily nagy összegek kebeleztessenek be azokra az erdőkre, a melyek jövedelmet nem hajtanak és miért nem tesz a törvény értelmében a miniszter urnak jelentést, hogy ezek leírassanak. Tudom, biztosan, hogy a miniszter ur le is irta volna, ha a hatóságok jelentést tettek volna. T. ház! Talán vissza is éltem a t. képviselőház becses türelmével, (TJgy van ! balfelöl.) de azt hiszem, az országnak teszek szolgálatot, hogy ha feltárom ezeket a visszaéléseket. Csak egy községet említek, de ennek a példáját a többire is lehet alkalmazni. Ott van Albák, 5600 lakosa van, a legtisztességesebb, legmunkásabb nép, a melynek 30 vizifürésze volt, a mely után rendesen fizették a kincstárnak a taksát, de jött a lelketlen kormány és vállalkozókat hozott oda, a kik 4 gőzfürészt állítottak fel s ugy pusztították az erdőt. A 30 fürész szintén elpusztult, piedig 12 család dolgozott egyben-egyben — egy családot 6 főre lehet számítani, mert gyermekekben ezek a szegény emberek nagyon gazdagok — (Derültség.) és így 2160 embertől vették el a kenyeret, hogy olcsóbb kiaknázás végett kiadják az erdőt egy vállalkozónak. A paraszt most is fizet köbméterenként 4 koronát, mig a vállalkozó csak 1 korona 50 fillért. Természetesen a vállalkozó sokkal válogatósabb is, vele szemben az erdőőr nem tud oly erélyesen fellépni, mint a paraszttal szemben. Továbbá ennek a községnek abszolúte semmi legelője nincs, mert a szomszéd községek mind lefoglalták a havasokat, s a mi esetleg még maradt, azt lefoglalja a t. erdőőr ur, a ki felhoz valami okot, hogy közgazdasági érdekből, erdővédés szempontjából ezt a belzetet is, azt is, ezt a tisztást is, azt is lefoglalja. (Zaj.) T. képviselőház! Még egyre vagyok bátor rámutatni, és remélem, hogy a t. miniszter úrral nem fog megtörténni az, a mi elődjeivel megtörtént. Ugyancsak a havasok vidékéről van szó, de Zalatna irányában. A 'miniszter ur 1902-ben a lakosok kérelmére elhatározta, hogy a kincstári erdőkre vonatkozó legeltetési tilalmat szűkebb körre fogja szorítani, vagyis több vágást, tisztást ós belzetet engedélyez a lakosoknak Kimondta ezt 1902-ben 12.364. szám alatt. És mit gondolnak, t. képviselőtársaim, mi lett ennek az eredménye? Az, hogy ez a rendelet 1906. deczember 6-ikán még végrehajtva nincs. Tehát azt, a mit a miniszter ur a lakosok kérelmére megtett, azt a még magasabb miniszter, az ottani erdőhivatal nem hajtotta végre. No, még ez sem olyan nagy baj, hanem azóta évenként, így csak a múlt évben az 1905. évben, 371 egyént összesen 4471 korona 32 fillérrel büntettek meg azért, mert marháik odaszaladtak arra a területre, a melyről a kincstár a tilalmat levette. Ily körülmények közt és ily hallatlan viszszaélések fenforgása mellett, azt hiszem, a képviselőház joggal kérheti a miniszter urat, hogy informáltassa magát minden oldalról és tegye meg a szükséges intézkedéseket ezeknek megszüntetésére. De ha állításaimnak valódiságáról akar meggyőződni, akkor nagyon kérem, hogy ezt ne ottani közegek által foganatosíttassa