Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

72. országos ülés Í906 deczember 6-án, csütörtökön. 311 megy kifelé. Azok a szegény emberek, a kik nem merészeltek Topáníalváig elmenni, már anierikáznak. Es mi történik, mikor ezek az emberek mennek, hogy élelmiszereket szerezzenek maguknak ? Nagyon természetes, hogy a közmunkát akkor akarják végeztetni velük, mikor idejönnek, hogy arassanak, hogy az aratósztrájk élét elvegyék, mert ezek éheznek és dolgozni akarnak. Es míg ők itt vannak, 200-at, a kik nincsenek otthon, meginvitálnak a munkára, mikor az uraknak tetszik, mert a hivatalnokoknak nyáron kellemes, holott ezt tavaszszal is lehetne végezni. Odaviszik a kézbesítést, bedobják a házba. Olyan községben, melynek legalább tízszer akkora területe van, mint Budapestnek, egy kézbesitő van, a ki irni és olvasni alig tud, odadobja az idézést, az asszony meg elteszi a ládába. Azután kijön a főszolgabíró és az erdész és ezek Ítélkeznek. Rendesen meginvitálnak százat, a kik közül, hogy mégis felmenthető is legyen valaki, tizenhármat felmentenek, a többit elitéhk. Itt van a kezemben egy ilyen itélet, a mely azt mondja, hogy : alulirott járási szolgabíró 15/1906. tb. meghatalmazás alapján hozta az alábbi Ítéletet. Elitéli őket az erdei érték- és árszabály d) pontjában irt erdőkihágás miatt és pedig öt korona kár, öt korona pénzbírság, valamint eljárási és egyéb költségekben . Megmondom az indokokat is. Kárban ítéli el és az indokok körülbelül a következők : Az elitéltekkel szemben a tárgyalás rendjén beigazoltatott, hogy a kitűzött két napi munka telj esitésére nem jelentkeztek, ezért el kellett őket Ítélni. Itt van a főszolgabíró kiadmányozása eredetben, át is adom a t. miniszter urnak. (Az ítéletet átadja Mezőssy Béla államtitkárnak.) Nagyon természetes, hogy ők nem jelenhetnek meg, mert Szentannán dolgoznak a németeknek vagy másutt a magyaroknak. Most kijön a nagy apparátus és meghozza ezt a drákói ítéletet — annak kell neveznem, a mikor azért, mert valaki nem megy munkába, kártérítési összeget és egyúttal büntetést szabnak ki rá — mondom, kimennek és kapnak gyönyörű szép diurnumot, minden esetben az egyik egy koronát, a másik 50 fillért és azután hazamennek. Az itélet azután ugy végződik, hogy fenti Ítéletet tudomásul közlöm, hogy meg nem elégedés esetén ez ellen a kézbesítéstől számított 48 óra alatt felebbezni lehessen. (Derültség. Zaj.) Hiszen ha pl. Skerisora határából Topánfalva felé útnak indul, akkor nem ér el 48 óra alatt oda. Nagyon természetes, hogy nem is érti ezt az Ítéletet, mert irni-olvasni nem tud és nem ugy kézbesitik, hogy megmagyaráznák neki, hanem egyszerűen odadobják. Kár tehát ezért az összegért a fáradságos utat megtenni. És most tudja a miniszter ur, hogy hova megy a miihója ! ? Erre azt mondják, hogy jogerős az itélet és jön a végrehajtás. Ez csak egy kis turnus, mert minden hónapban van vagy kétszáz embernek tárgyalása. Megkezdik a végrehajtást. E tekintetben elismerem, hogy humá,nusan járnak el. Rendesen felveszik a jegyzőkönyvet, hogy nem találtak semmit sem, felveszik a napidijukat, haza mennek és kimondják a bölcs ítéletet: íme, ezek ellen nem volt foganatosítható, ergo, most el kell zárni a hunczutokat. Megidézik őket azután a büntetés kiállására, de ők még mindig Magyarországon dolgoznak, — már t. i. a szorosabb értelemben vett Magyarországon, ne méltóztassék ezen fennakadni, csak azt akarom mondani, hogy nem Erdélyben — és még azt sem tudják, hogy büntetésre vannak beidézve. Most már, mert makacsok voltak és nem jelentkeztek a büntetés kiállására, a mikor jön az a szegény ember, a ki itt dolgozott három hónapon keresztül, hogy megkeresse azt a kis összeget, a mivel eltarthatja családját, odaállnak elébe és azt mondják : neked be kell jönnöd Topánfalvára. Kérlek uram, miért? — El vagy Ítélve. — Lefizetem a büntetést; nem tehettem előbb, mert három hónapi távollét után csak most érkeztem meg. Ámde az itélet ki van mondva, elviszik Topánfalvára és az urak maguk között megosztják ezeket az embereket munkára. (Nagy zaj.) Azért mondom ezeket, hogy a miniszter ur vizsgálja meg a dolgot. (Nagy zaj és felkiáltások : Tessék előállani adatokkal ! Neveket kérünk !) T. képviselőház! Alávetettem magamat a miniszter ur kontroljának és ha én rosszhiszeműleg előterjesztek valamit, levonom a konzekvencziát, mert én férfi, vagyok, nem szoktam hazudni. (Helyeslés.) Méltóztatnak látni ebből... (Zaj) itt van kérem az itélet. (Folytonosan tartó nagy zaj.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Pop Cs. István képviselő urat illeti a szó. Pop Cs. István : T. képviselőház ! (Halljuk '.) Igen köszönöm t. képviselőtársaimnak, hogy b. türelmükkel és figyelmükkel megajándékoznak, már azért is, mert igen sokan közülök azt mondták, hogy, fájdalom, sok helyütt magyar vidékeken is olyanok az állapotok, mint a minőket én ecseteltem, ha nem is ilyen mértékben jelentkeznek a bajok. Ezért bátorkodom felhozott állitásaimra vonatkozólag teljes és kimerítő magyarázatot adni, hogy ne vádoltathassam azzal, hogy a ház magas színe elé • koh olt vádakkal állok, a melyek be nem igazolhatók. Sorban fogom legsúlyosabb állításaimra vonatkozólag már emiitett bizonyítékaimat előterjeszteni, a melyeket most kiegészítek. A mi az átalányösszeget illeti, — és erre a kérdésre különösen felhívom az igen t. igazságügyminiszter figyelmét, — tényleg a kezelési költségek miatt és erdőőri alapra kötelezett járulékok czimén bekebeleznek ilyen költségeket és árveréssel fenyegetnek, ha azok behajthatatlanok. És itt bátor vagyok felhívni a figyelmet azokra a hivatalos aktákra, melyek a kezeim között vannak