Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

310 72. országos ülés Í'J06 deczember ü-án, csütörtökön. jöjjön el, kubikoltassa, hogy elvitethessem.« Megint szívességet kell tennie azért, hogy elmenjen az az erdőőr, hogy a fa eladhatására megadja az engedélyt, elvégezzék a kubikolást és kiadják a bárczát. Ilyen körülmények között hozza le onnan és azután feldolgozza és útnak inditja, de milyen borzalmas utakon.! Miért ? Mert az a megye, a mely 6 és 3 koronákat szed be ezen szegény emberektől a megyei útadó czimén, egyáltalán egyetlen utat sem javíttat, ugy hogy neki ökröt kell valahonnan szereznie, hogy lehozhassa legalább Topánfalváig azt a fát. Ilyen nehéz úton-módon jut az illető fájához, a melyet aztán feldolgoztat és piaezra visz. Elmentem, t. ház. az egyes házakba. (Halljuk ! Egy hang jobbfelöl: A kerületében ?) Bocsánatot kérek, nem a kerületemben ; ott az önök pártjabeli képviselőjelöltnek nem is volt ellenjelöltje. Ne méltóztassék azzal vádolni, hogy hazabeszélek, mert olyan községről van szó, a mely nem tartozik az én kerületemhez és nagyon örvendenék, hogyha azon kerület képviselője meghallgatná szavaimat; ám czáfolja meg ; bizonyítsa be, hogy hazudom. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ki az ?) Nem tudom; azt hiszem, hogy Thorotzkai. (Egy hang bal/elől: Nem Juriga ?) Ha ez önnek kedélyes tréfa, t. képviselőtársam, akkor nem veszem rossz néven. Házról-házra jártam ; a nép ott kis kunyhókban lakik ; nincs a ház körül semmi a világon ; pusztaság mindenütt. Egy malaczkát sem lehet találni még a huszadik, harminczadik házban sem. Beléptem egy helyütt a szobába, de a bűztől visszatántorodtam és szemrehányóan kérdeztem : Miért nem hagyjátok nyitva az ablakot, miért nem eresztitek be a levegőt, hiszen ezen a gyönyörű szép és egészséges vidéken isteni a levegő ! — azt mondta : Nézd a kis gyermeket, nincs mivel betakarnom ; ha kinyitom az ajtót, bejön a hideg és elpusztul. Én azt mondtam, hogy hiszen itt vannak az erdők, hulladékot csak lehet hozni. Erre azt felelte : Ha én most hulladékot hozok és a kéményből kijön a füst, akkor itt lesz az erdőőr ur, a hatalmas gornik és megbüntet, mert első kérdése az. hogy bárcza nélkül miféle j ogon hoztam rőzsét. De nemcsak ezt teszik, hanem a kis gyermekeket is bántják, ha hulladékfát mennek hozni hatósági engedély nélkül, bárcza nélkül. Ezek az állapotok megvannak, de ezek az állapotok nem méltók hozzánk. (Mozgás. Rákosi Viktor közbeszól.) A t. képviselő ur, ugy tudom, poézissel is foglalkozik és talán tudja, hogy a nagy urak mennyit vétenek a törvény ellen és mindig végszükségre vagy egyébre hivatkozva mentik magukat. De a szegény ember, a ki végszükségben van és nem akar megfagyni, mindig tartozik respektálni a szigorú törvényt: tiszteim a törvényt, bárczát kell keresnie, hogy ne bántsák. Még a kis leányt is, ha az erdőből szederrel vagy málnával jön, megbüntetik, sőt sokszor gyalázatosan elővezetik. Ez a képe annak a vidéknek, a hol az államkincstár a boldog földtulajdonos és a hol az államkincstár igy jár el. A legőszintébben kijelentem, hogy nem vádolom a mostani kormányt, sőt attól várom a javulást. A miniszter ur, a mikor nagyjában fölhozattak ezek az adatok, azt kegyeskedett mondani nekünk, hogy foglalkozzanak honfitársaikkal gazdasági irányban, (Élénk helyeslés.) — ha jól tudom, 1906 Julius 24-én mondta — és hogy ha gazdasági irányban tapasztalnak sérelmeket, hozzák azokat ide, és Ígérem, hogy nem fogunk elzárkózni az orvoslás elől. (Helyeslés.) Azt hiszem, helyesen idéztem. Ily körülmények közt egész bizalommal fordulok a t. miniszter úrhoz. De, t. képviselőház, ez még semmi. (Derültség.) Éber Antal : A bizalom, az semmi! Pop Cs. István : Bárkinek a kijelentését kétségbe vonhatják, de én t. képviselőtársaim kijelentéseit nem szoktam kétségbe vonni, mert nincs rá jogom. (Helyeslés.) Meg lehet, hogy a kincstár ezután helyesebben jár el, de mostanig teljesen hozzá nem értő embereket küldtek ki, a kik nagyzási mániában szenvedtek és mindenütt ugyanazt akarják tenni. Azt hiszik, hogy a mi az Alföldön helyes, az ott a sziklákon, a hegyek gerinczén is helyes és alkalmazható és megkezdték a csemetekertek ültetését, ott is, a hol annak kevés az eredménye. A vágásokban, — jelzem, hogy ott csak fenyő van — a vágásokban, a hol a vágás után igen kitűnő a legelő, nem engedték a legeltetést, azon a czimen, hogy azokat a kis csemetéket a marhák tönkre teszik, jóllehet ujabban a kincstár meggyőződött a parasztgyakorlat folytán, hogy épen a fenyőcsemetékre kell odaengedni a marhát, mert az csak ugy prosperál. Eddig az a magas fű, a mely buján terem ott, ellepte a csemetét, azután jött a hó, a csemete megpenészesedett és elpusztult. Most, miután a községek elszegényedtek, meggyőződött a kincstár, hogy ez igaz és megengedi itt-ott a legeltetést. (Ellenmondás és zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Molnár Jenő képviselő urat felhívom, hogy ne zavarja a szónokot. Pop Cs. István : Ha megengedik, hogy közbeszólásokra is válaszoljak, a t. képviselő urnak azt a tanácsot adom, hogy menjen és tekintsen meg egy olyan fenyőerdőt, melyben voltak marhák és egy olyant, a mely védve volt minden oldalról, hogy még a madár sem juthatott belé és akkor meg fogja látni, hogy milyen gyönyörű az, a hol a marha volt. Laehne Hugó: Megfordítva! Pop Cs. István : Mondom, hogy az elmondottakkal azoknak a szegény embereknek az ürömpohara még nem telt be. Vannak ott olyan különböző rettenetes intézkedések, határozatok, — én nem is tudom, a megye vagy Id hagyja jóvá — a melyek kényszermunkára parancsolják a parasztot. Most mi történik % Az a paraszt, a kinek erdeje nincs, mert nem adnak neki, azt a vállalkozók pusztítják, kinek legelője sincs, a marhaállománya pusztul — fogja magát és lejön ide dolgozni és