Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

304 72. országos ülés 1906 deczember 6-án, csütörtökön. zott, félrevezettetett, mert egészen másról beszélt, mint a miről én beszéltem. Bátor leszek azonnal beigazolni. A t. miniszter ur azt mondta, hogy sajnálja, hogy nem voltam annyi bizalommal irányában, hogy megkérdeztem volna . . . Hédervári Lehe!: Mikor mondta ezt ? Lázár Pál: Mondta 1906. Julius 21-én. Mert akkor utalt volna az indokolás 47-ik lapjára, a hol kellőleg indokolva van az a 900.000 korona, a melyre én azt mondtam, hogy az sehol megokolva nincs. A miniszter ur szerint az a 900.000 korona a 47-ik lapon van indokolva, a hol meg van irva, hogy a szepsiszentgyörgyi laktanya épitésére 300.000, a jászberényi laktanya épitésére szintén 300.000 korona, tényleg ez a 600.000 korona. 300.000 korona meg pláne az 1904. évről való. Én egész más dologról beszéltem. Nem arról a szepsiszentgyörgyi dologról, a mely egészen más oldalon is van, hanem beszéltem egész világosan, félreértést nem engedő módon a következőkről. Mondottam, méltóztassék csak megnézni a tárczát terhelő kölcsönöknél, tehát a IX. fejezet, 4. cziméről volt szó, a 45. tétel egész világosan és preezizen mit mond : Azt mondja : Ménesek és méntelep épitésére felveendő 900.000 korona kölcsön 4 százalékos kamata 36.000 korona. Már most kérdem, hogy azon nagy befektetést, a mikor 900.000 koronáról van szó, nem kell-e az indokolásban megemlíteni és megemlíteni azt, hogy ennek 36.000 korona kamata hogyan lesz a lótenyésztés czéljaira fordítva ? Az indokolásban tényleg egy árva szó sincs, vagy, mondjuk, csak egy árva szó van benne, nevezetesen az 1906. évi indokolás 142. oldalán az áll : 45. alrovat alatt 36.000 korona. Egy betűvel sincsen több. Azt hiszem tehát, hogy tévedésben van a t. miniszer ur, mert egészen más dolgokról beszél, mint a melyekre nézve én felvilágosítást kértem. De a lényegre áttérve, sajnálattal konstatálom, hogy az az u. n. malaczlopó köpeny bizony azóta megnőtt, a malacz pedig meghízott, a mennyiben a lótenyésztési alapra most megint csak több vétetik fel. Méltóztassék az 1907. évi költségvetést összehasonlítani az 1906. évi költségvetéssel. Lótenyésztési kiadási többlet 1906-ban 96.902 korona, beruházási többlet 218.620 korona, átmeneti kiadási többlet 47.000 korona, összes többlet 363.896 korona. Azt hiszem, hogy tényleg sokkal fontosabb és sürgősebb szükségleteket kellene kielégíteni, a melyekre nem futja, mintsem hogy megnyugvással nézhetnék, hogy évről-évre erre a lótenyésztésre többet és többet áldozzunk. Igaz, hogy a miniszter ur arra hivatkozik, hogy most a népies lótenyésztésre beállított 100.000 koronát. Köszönöm az ilyen alamizsnát, a mikor 4,467.000 korona kiadásról van szó és csak 100.000 koronára hivatkozhatunk, hogy az szolgál népies lótenyésztésre ! De akkor sem mondják meg, hogyan akarják ezt. erre a czélra fordítani. A mi azt illeti, hogy milyen összegeket ad a minisztérium bizonyos czélokra, sokan azt mondják, hogy letört méneknek összevásárlására fordít nagy összegeket; de hát én ezt nem állítom, hogy tényleg így volna, azonban mégis ménlovak beszerzésére a 69. oldalon 200.000 korona, a 70. oldalon szépen elosztva 230.000 korona, a 71. oldalon 201.000 korona, összesen 630.000 korona van felvéve. T. miniszter ur, ha a népies lótenyésztésre tényleg felvett százezer koronát, azt hiszem, idején való lett volna, hogy a lótenyésztési kerületeknek tanulmányozásával foglalkozzanak, hogy a dolognak valami látszata legyen. Ugy tudom különben, hogy az 1906. évi budget tárgyalása előtt igenis tanácskozások folytak országszerte, de arról, vájjon megujittattak-e legalább a sajtó utján, semmiféle tudomást nem szerezhettem. A lótenyésztés mellett más téren is, különösen a szarvasmarhatenyésztés és a baromfitenyésztés terén akarom egyre és másra a t. miniszter ur figyelmét felhivni. (Halljuk l) A baromfitenyésztés rendkívül fontos kérdése az ország épen azon rétegeinek, a melyek leginkább vannak arra utalva, hogy mellékkeresetekkel maguknak némi jövedelmet biztosítsanak. Most is foglalkozik dicséretre méltóan a földmivelésügyi miniszter ur a baromfitenyésztéssel ; évenkint, ugy tudom, körülbelül százezer korona árban osztatnak ki kakasok. Ezt az összeget fel kellene emelni, mivel e tekintetben sokkal nagyobb a szükséglet. Bátor vagyok felhivni a miniszter ur figyelmét arra, szíveskedjék ennél nagyobb számban költőgépeket bocsájtani a nép rendelkezésére. Ezeket a költőgépeket itthon csinálják, egy-egynek ára 80 forint, és miután mindegyikben eg}^szerre kétszáz tojást lehet kiköltetni és három hónapon belül ezt ötször-hatszor újból ismételtetni, mindegyik költőgép után körülbelül 1000 uj baromfi tenyésztetik, ugy, hogy 2000 költőgép 2 millió baromfi tenyésztését jelentené. Azt hiszem, hogy akkor, a midőn mindenfelé arra igyekszünk, hogy olyan termelési ágakat istápoljunk, a melyek elsősorban a kisemberen segítenek, s a melyek másrészt az ország kivitelét mozdítják elő, akkor ilyen czélra nagyobb befektetést tehetünk. Papp Elek : És ez nem is lesz kehes, mint a ménló. Lázár Pál: Az állattenyésztés tekintetében még arra vagyok bátor a miniszter ur figyelmét felhívni, hogy az apaállatokra most részben nem ügyel fel senki, mert az egyéni felelősség nincsen megállapítva. Másrészt az a hiba, hogy a főszolgabíró ellenőrzi az apaállatokat, ő selejtezi a rosszakat, pedig nem minden szolgabíró ért hozzá. Szemere Huba : Egész bizottságok mennek ki ! Lázár Pál : Az állattenyésztési felügyelőségnek hatáskörébe kellene ezt utalni és törvényesen meg kellene állapítani az egyéni felelősséget. Most sem a kisbíró, sem a jegyző nem vállal az állatért felelősséget. Ha az 1894 : XII. t.-czikk szakaszát módositanók, akkor megfelelő apaállatokat biztosithatnánk minden községnek.