Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

73. országos ülés 1906 deczember 6-án, csütörtökön. 303 hold, összes befektetés 1,400.000 korona, ennek 4%-os kamata 56.000 korona, bevételi különbség 596 korona, hiány 55.404 korona. Gödöllő 10.600 korona, összes befektetés 1,900.000 korona, ennek 4%-os kamata 76.000 korona, hozzáadva a veszteséget, 2588 koronát, összes hiány 78.588 korona. Volt szerencsém tehát kimutatni, hogy összesen 66.801 katasztrális holdon a kimutatott haszon 892.967 korona, holdanként tehát 13 korona 37 fillér. Ha ebből levonjuk az átmeneti kiadásokat és beruházásokat, a melyek évenként ismétlődnek, tehát olyan összeget képeznek, a melyeket feltétlenül levonásba kell hoznunk, akkor holdanként körülbelül 4 korona 44 fillér marad effektív haszonnak, az összes ménesbirtokokból pro hold 9 korona. Szentiványi Árpád : Hát a lótenyésztés ! Lázár Pá!: Arra rátérek külön, kedves bátyám ! (Derültség.) A mi azt illeti, hogy ez olyan eredmény, a mely elfogadható, arra megjegyzem, hogy ha ezeket a birtokokat átlagban 31 koronával bérbeadjuk, akkor másfél millió koronával többet kapnánk. Tehát a Hódy Gyula t. képviselőtársam által annyira nem szeretett bérbeadást követvén, — bátor leszek erre még más okokat is felhozni és talán sikerül majd meggyőznöm t. képviselőtársamat — sokkal nagyobb összeget kapunk ki, még pedig másfél millió koronával nagyobbat, mintha a mostani rendszert tartjuk meg. Számitásom alapjául vettem egyenként a különböző birtokokat, jóságuk szerint; Gödöllőt holdanként csak 5 koronájával, Mezőhegyest azonban 40 koronájával lehetne bérbeadni. Veres József: Nem veszi ki azt bérbe ily áron senki! Lázár Pál : Mezőhegyest albérletbe magam is kiveszem, pedig eddig nem voltam vállalkozó. De ha kény szerittetem igazam igazolására, hajlandó vagyok kibérelni. (Derültség. Zaj.) Ilyen módon aztán a földmivelésügyi miniszter ur rendelkezésére másfél millió koronával több állana, a mit nagyon jól lehetne bizonyos czélok elérésére felhasználni. Azonban nemcsak ez vezet engemet, hogy minél nagyobb jövedelmet biztosítsunk, hanem az is, hogy nagyobb szocziális czélok is a mellett szólnak, hogy igenis az államnak elől kell járnia akkor, mikor arról beszél, hogy demokratizálni kell a földbirtokot. Ha az állam egy nagy területre, mondjuk 30.000 katasztrális holdra azt mondja, hogy ehhez nem engedek hozzányúlni, akkor a többi nagy földbirtokos is joggal azt mondja, követem az állam példáját. Pedig én azt hiszem, hogy elsősorban az államnak kell ilyen szocziális kérdések megoldásánál előljárnia. És én azt hiszem, hogy épen itt vannak a legnagyobb feladatai a mezőgazdasági kormánynak. A nagybirtokosokról nem kell gondoskodnunk. A kisemberről akarunk gondoskodni, de nem szabad elfeledkeznünk Magyarország középbirtokosairól sem, és én azt szeretném, ha nagyobb bérleteket 500—1000 holdig létesítenének ezen állami ménesbirtokok utján, mert nagyobb bérletekkel nagyon jól lehet mindazon feladatokat megoldani, melyeket a lótenyésztés szempontjából a- legnagyobb területen kel] megoldani. A lótenyésztés is, a .ménesbirtokok maguk is jobban járnak igy, mert azt látjuk, hogy a miniszter ur a költségvetés 69. és az indokolás 42. oldalán 289.000 koronával többet vett fel a takarmány- és kenyérfélék beszerzésére a jövő évre, mint a mennyit felvettek tavaly. Már most, minthogy a földmivelésügyi minisztérium nagyobb jövedelmezőséget akar kimutatni a ménesbirtokokról, inkább jobban megfizetteti a takarmányfélét. Mert ha 1904-ben volt is takarmányhiány, mivel igazolható — még a száz éves kalendárium sem mondja— hogy 1907-ben megint takarmányhiány lesz ? Ma sincsen takarmányhiány ; a mi pedig a kenyér árát illeti, a kukoricza olcsóbb, a gabona pláne olcsóbb ; miért kelljen tehát a jövő évre takarmány- és kenyérféle czimén nagyobb összeget felvenni és ezen a czimen a ménesbirtokoknak többet fizetni 1 Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben is sokkal helyesebb volna, ha csupa önálló birtokok volnának, a melyek közös gazdasági programm szerint kellene, hogy kezeltessenek és képesek volnának azoknak a termelési ágaknak az üzésére, a melyek a lótenyésztés szempontjából szükségesek. Az előbb emiitett szocziális kérdések megoldása szempontjából kell, hogy egy igen szép, nemes példára hívjam fel a t. képviselőház figyelmét. E napokban beszéltem Nákó Sándor gróf fiumei kormányzóval, a ki azt a tervét ismertette velem, hogy egyik nagyobb birtokát parczellázni akarja és hosszujáratu farm-bérleteket akar ott rendszeresíteni oly módon, hogy körülbelül 10 holdas farmok lebegnek szemei előtt; azokat tökéletesen berendezi épületekkel, és azután nem fix összegeket fog bér gyanánt megállapitani, hanem a mindenkori termésnek bizonyos hányadát. így sohasem juthat a munkás abba a helyzetbe, hogy megszorul, hogy rossz esztendőben kénytelen eladni mindenét, hogy a magára vállalt kötelezettségnek megfelelhessen. Ez a rendszer, melyet a t. miniszter urnak az ő nagy parczellázási terveinél utánzásra ajánlanék, mert a mint fix összegekben állapithatjuk meg a bért, akkor a legjobb akarattal is sokszor ott vagyunk, hogy kényszerhelyzetbe hozzuk a gazdákat. Ezt nemcsak a farmrendszernél, hanem a parczell ázásnál is például ajánlom. Szemere Huba: Meg is fog bukni ezzel a rendszerrel gr. Nákó, mert ezt lehetetlen keresztülvinni. (Zaj Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Tessék csendben lenni és akkor fogják hallani a szónokot. Lázár Pál : A ménesbirtokokról és a lótenyésztésről szólva, akaratlanul újból is azt a bizonyos malaezlopó köpenyeget kell szellőztetnem, melyről a múltkori budgetvitánál szó volt. A t. miniszter ur, ugy látszik, hogy a lótenyésztési osztály által azokban az adatokban, a melyeket itt felhő-