Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

18 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. nemzet igaz tagjának érzi, tartja magát és küzdeni akar a magyar nemzet jóléteért. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért tehát ne méltóztassék panaszkodni s legkevésbbé a mai kormányzat ellen, mert hogy ez ellen legkevésbbé van j oguk panaszra, azt épen az a körülmény mutatja, hogy ilyen nagy számban ülhetnek közöttünk, a mit az előző kormányok alatt nem érhettek el. (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ha önök az eurójjai egységes nemzeti államok fejlődését akarják irányadónak tekinteni, akkor ne feledjék el, hogy Európának egyetlenegy egységes nemzeti állama sincs, — és ne feledjék el, hogy a magyar állam egységes nemzeti állam — a mely megtűrné vagy fentartana oly középiskolákat, a melyekben más nyelven tanitanak, mint az állam hivatalos nyelvén, miként nálunk, (ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Menjenek Posenbe ; majd megtanulják !) Az önök elégedetlensége tehát teljesen jogosulatlan, estessék elhinni, azt a benyomást kell, hogy keltse, hogy nem is annyira fajuk érdekében, mint inkább saját egyéni mellék czéÍjaik érdekében (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) követik ezt a politikát. Somogyi Aladár: A zsebük érdekében ! (Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain.) Vlád Aurél: Mások csinálnak üzletet a politikából ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sághy Gyula : Ez a válaszom Polit Mihály előttem szólott kéjDviselőtársamnak hosszú fejtegetésére és most áttérek tulaj donképeni tárgyamra, a költségvetésre. (Halljuk ' Halljuk !) Nem kivánom az előttünk fekvő költségvetést pénzügyi szempontokból bővebben fejtegetni; ezen szempontoknak az előadó ur fényesen megfelelt; azokat szépen megoldotta. E tekintetben csak méltánylást és elismerést akarok kifejezni a nemzeti kormány iránt azért, mert ezen költségvetésben kifejezve látom a nemzet mindinkább fejlődő szükségleteinek lehető és oly módon való fedezésére irányuló törekvést, hogy ezért ne kelljen a kormánynak adóemeléshez folyamodnia, mert megelégszik az állam jövedelmi forrásainak természetes fejlődésében mutatkozó és elérhető emelkedéssel. Elismerést és méltánylást akarok kifejezni azon törekvéséért is, hogy a költségvetés ugy kiadási, mint bevételi tételeiben a realitás lehető elérésére törekszik és azt hiszem, hogy túlzás nélkül állithatom, hogy hosszú idő óta nem feküdt költségvetés a ház asztalán, a mely annyira reális lett volna, mint ezen költségvetés. (Igaz ! Ugy van !) Mint emlitém, én a költségvetéssel nem pénzügyi szempontokból kívánok foglalkozni, hanem inkább az azzal kapcsolatban lévő politikai mozzanatok szempontjából. De ezekkel is törekszem lehető rövidséggel végezni, nemcsak azért, mert a t. háznak figyelmét és türelmét nem akarom kifárasztani, hanem főleg azért, mert nem tartom időszerűnek, a jelen politikai helyzetbe beilleszthetőnek egy hosszas, terjedelmes költségvetési vitát részünkről, akik ezen padokon ülünk és a kik e nemzeti kormányt szabad meggyőződésből támogatjuk, kezdeményezni, vagy akár csak provokálni. Ezért arra kérem még t. képviselőtársaimat is, hogy mi, a kik hiszünk és bizunk az uj rendszerben és a nemzeti kormányban, bizonyítsuk be azáltal is minél fényesebben ezen bizalmunkat, hogy bár szakszerüleg és alaposan törekedjünk tárgyalni a költségvetést, de azért szükség nélküli hosszas fejtegetésekkel ne húzzuk el; hanem törekedjünk lehető alapossággal ugyan, de rövidséggel és gyorsasággal végezni a költségvetéssel, azt a rendes időben lehetőleg tető alá helyezni azért, hogy időnk maradjon mielőbb azon nagyfontosságú feladatok megoldásával foglalkozni és időt engedjünk a kormánynak is azon nagyfontosságú kérdések kellő előkészítésére, a melyeknek mielőbbi megoldása a nemzet nagy érdekét képezi és a melyek megoldása sürgető szükségként jelentkezik. (Helyeslés.) Én megvallom őszintén, hogy saját elhatározásomból a költségvetés általános vitája folyamán nem is szólaltam volna föl. Ha felszólalok, teszem ezt kötelességből, azon megtisztelő megbízatás folytán, a melyet azon párttól, a melyhez tartozni szerencsém van s a mely a parlamentnek többségben levő legnagyobb pártját képezi, nyertem s a mely megbízásnak készséggel és szívesen teszek eleget, de ismétlem, iparkodni fogok ennek lehető rövidséggel megfelelni. (Halljuk ! Halljuk !) Parlamentünk hosszas gyakorlata már az, hogy mi nemcsak az appropriácziót, hanem magának a költségvetésnek kérdését is bizalmi kérdésnek tekintjük. Abba a vitába, hogy mennyiben helyes ez és mennyiben nem helyes, nem akarok most az előbb emiitett oknál fogva sem belebocsátkozni. De ezt konstatálni kívántam azért, mert nem tartanám helyesnek és megfelelőnek, ha e tekintetben az eddig hosszú időn át fentartott gyakorlattól épen most, egy pusztán átmeneti kormányzás idejében eltérnék és ennek folytán a költségvetés tárgyalásánál a bizalmi kérdéstől, mint kiindulási alaptól eltekintenék. Ha pedig ezt a kérdést felvetem és a politikai helyzetet és állapotot mérlegelni és vizsgálni kivánom, akkor mégis kénytelen vagyok rövid visszapillantást vetni a jelen nemzeti kormány alakulásának történetére. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Az ország nagy alkotmányválságba jutott, az alkotmány felfüggesztésének úgyszólván küszöbéig jutottunk és a legnagyabb evoluezióknak és konvulzióknak veszélye fenyegetett, a mikor a koaliczióra és annak vezéreire az a nehéz feladat hárult, hogy az országot ezen súlyos veszélyekből kiemelje és kimentse. Nem a koaliczión múlt és nem annak vezérein, hogy ezt másképen nem eszközölhették, hanem csak akként, hogy kénytelenek voltak egyelőre belemenni a nemzeti követelmények egy nagy része megvalósításának kikapcsolásába, hogy nem sikerült a végleges megoldás, hogy nem sikerült a nemzeti fejlődésnek békés állandóságát már akkor biztosítani, hanem kénytelen volt a koaliezió egy ugyan tisztességes és becsületes, de