Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

$1. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 10 mégis szűk korlátok közé szabott, u. n. ideiglenes békébe, hogy ugy mondjam: fegyverszünetbe belemenni. E részben tehát sem a koalicziót, sem annak vezéreit mint a nemzeti kormány'tagjait s általában a mostani nemzeti kormányt szemrehányás vagy vád semmiképen nem illetheti. Mert csakugyan mindnyájan, a kik ezen küzdelemben részt vettünk: a végleges rendezésnek hő vágyával bocsátkoztunk a tárgyalásokba, és ha nem sikerült eszményeinket elérni, ha nem sikerült a nemzeti követelményeket kivivni, annak oka nem a koaliczióban és vezéreiben, hanem legnagyobbrészt egyéb tényezőkön kivül azokban a hazafiatlan elemekben, a haza azon belső ellenségeinek agyarkodásában és vakondok-turásszerü működésében fekszik, a kik nem átallották a magyar nemzet érdekeit olcsó áruczikknek tekinteni, melyet saját önző, haszonleső érdekeikért eladhatnak, elárulhatnak. (Igaz ! Ugy van !) Kmety Károly: Bélyeget rá! Sághy Gyula : A nemzet átlátta ezt a kényszerhelyzetet s a koaliczió megállapodásához és a nemzeti kormány állásfoglalásához hozzájárult, ismerve a csak szűkebb keretben mozogható jjrogrammot, abba belenyugodott és azt hozzájárulásával a választások eredményében is megerősítette és elfogadta akkor, a mikor a képviselőházba egy elenyésző töredéket leszámítva, túlnyomó többséggel a függetlenségi pártot és együttesen a koalicziós pártokat juttatta be. (Igaz! ügy van ! Hulljuk ! Halljuk !) A nemzet belátta, hogy ha mindent nem is érhetett el, mégis óriási nagy veszélyek hárultak .el az ország felől, belátta, hogy mód és alkalom nyilik ez uj korszakban a nemzeti erő kifejtésére, az alkotmány megerősítésére, és általában az ország jólétének fejlesztésére úgyannyira, hogy ha kell, a nagy nemzeti czélokért vívandó küzdelmeinkbe a siker biztos kilátásával bocsátkozhatunk majdan bele. (Igaz ! Ugy van !) A mikor tehát, t. képviselőház, a politikai bizalom kérdését mérlegeljük, akkor meg kell vizsgálnunk, vájjon a kormány annak a feladatnak, a melyet magára vállalt, milyen buzgalommal, milyen határozottsággal iparkodik megfelelni ? T. képviselőház ! Ha csak az igazságosság mértékével is akarunk mérni — minden egyéni és pártérdek, rokon- vagy ellenszenv félretételével — nem lehet tagadnunk, hogy ez a nemzeti kormány feladatának magaslatán áll, hogy odaadó buzgalommal, kitartással és megfelelő képességgel törekszik a programmjában felállított kérdések megoldására, azoknak a nemzet érdeke szerint való rendezésére. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen már eddig is több, a szocziális bajok orvoslására s a gazdasági jólét emelésére irányuló törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, melyeknek egyrészét már le is tárgyaltuk (Igaz ! Ugy van !) és most is szorgalmasan dolgozik a közszabadság és az alkotmány megerősitését czélzó javaslatokon, valamint törekszik a közéleti tisztesség, a közéleti • erkölcs emelésére, érvényre és uralomra juttatására is. (Igaz ! Ugy van !) Ha közéletünket egyszerre nem sikerült is még ilyen rövid idő alatt minden salaktól megtisztítani, ez nem a buzgalom, a jóakarat hiányán, hanem az idő rövidségén és a feladatok nagy halmozottságán, nagy tömegén múlt. Hiszen az utolső időben szomorúan terjedő súlyos romlását a közerkölcsöknek egyszerre, egy tollvonással megszüntetni nem lehet, az erkölcsi uralom fénye nem képes egyszerre a leselkedőket odúikba visszaterelni, visszakergetni. De igenis lassanként a fokozatos javulást e téren is észlelhetjük, tapasztalhatjuk. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni azok nagy lármájától, a kik a sajtó ama részében, mely a nemzeti eszményeket, a nemzeti követeléseket mindig gunynyal illette, most a nagy dobot ütik és azt kiabálják, hogy a nemzeti kormány még mindig nem tudta megvalósítani ezt vagy amazt, még mindig nincs magyar vezényszó, nincs külön vámterület, de azt elhallgatják, hogy a kormány mint átmeneti kormány csak kötött programm megvalósítására vállalkozott; elhallgatják, hogy épen a lármázok s azok titkos és nyilvános vezérei és felbujtói voltak azok, a kik előbb hazafiatlan működésükkel gátolták a nemzeti nagy czélok kivívását és elérését s lehetetlenné tették azt is, hogy a külön vámterület gyorsan és most mindjárt megvalósulhasson. Hiszen mostani eljárásuk és lármájuk tulajdonképeni alapoka sem egyéb, mint az, hogy a nemzeti érdekek és nagy czélok rovására e czélok megvalósulásának továbbra is lehetetlenné tételével az ő saját egyéni érvényesülésüket elérhessék. (ügy van !) Id. Madarász József: De hiszen Bécs is nagy oka annak. Sághy Gyula : Ez az ő czéljuk, erre töréke znek lármájukkal. A nemzet igazi vezérei iránt meg akarják ingatni a bizalmat, de a nemzet átlátván a szitán, a nemzeti ügy megrontására irányuló vakondok-munkát meg fogja érteni, és az illetőknek nem fog felülni, mert tudja és látja a nemzet, hogy a jelen nemzeti kormány programmjának megvalósítására komolyan és határozottan törekszik, és annak egyes részeit már is megvalósította, törekvéseinek komolyságát cselekedetekkel, tényekkel igazolta. (Igaz! Ugy van!) Tudja és érzi a nemzet, hogy hosszú idők mulasztásait, bajait és sebeit egyszerre orvosolni nem lehetséges, különösen, mikor a kormány működése átmeneti jelleg által korlátolt hatáskörben folyhatik csak le. De tudja és látja a nemzet azt is, hogy a kormány a nemzet alkotmányának megerősítésére, a nemzet jólétének előbbre vitelére folytonosan buzgón működik, érzi és látja, hogy jobb irány, uj szellem, uj rendszer üditő levegője lengedez már, a mely lassanként a magyar nemzet politikai légkörét a miazmáktól igenis meg fogja tisztítani.(Helyeslés.) Id. Madarász József: Jöjjön a B,ákóczi-korszak! Sághy Gyula : Tudja és érzi a nemzet, hogy ha sikerül e gálád törekvés, akkor annak következménye csak az lehetne, hogy a mai nemzeti kormány helyébe épen azok az élősdiek lépnének, 3*