Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

214 69. országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. kasnál több van alkalmazva, hetenként legalább egyszer megjelennék egy arra alkalmas előadó, a ki a munkásokat felvilágosítaná. (Élénk helyeslés.) Másrészt nem tagadható azon befolyás sem, a mit e tekintetben az ipari oktatás gyakorol a munkásokra. Büszkeséggel — és jogos büszkeséggel — hivatkozott e tekintetben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur arra, hogy ipariskoláink méltán felvehetik a versenyt és megállják helyüket a többi kulturállamok hasonnemű intézményeivel szemben. (Igaz! Ugy van!) Mégis bizonyos mérvű fejlesztést és ujabb reformokat bátorkodom itt is figyelmébe ajánlani a miniszter urnak. Mostani iparoktatásunknak és ipari képzésünknek ugyanis egyik főhibája, hogy az anyag, mely az iparospályákra kerül, nem rendelkezik a szükséges előképzettséggel. Inas vagy tanoncz ma mindenki lehet, a ki a négy elemi iskolát elvégezte. Szerintem helyes volna, ha a hat elemi iskola elvégzéséhez kötnők ennek lehetőségét; más kulturállamokban is ez az a legkevesebb előképzettség, a mit megkivannak azoktól, a kik ipari pályára óhajtanak lépni. Ha minálunk is életbelépne ez a rendelkezés, akkor a tanoncziskoláknak nem kellene a helyesirás és olvasás tanításával foglalkozniuk, hanem üdvös szakismeretek előadásával gyarapithatnák a növendékek tudását. (Igaz! Ugy van!) És szeretném azt is, ha a közéjáskolák negyedik osztálya bizonyos határvonal lenne, a hol a felsőbb osztályba lépni akarókat kellőleg megrostálnák. A legtöbb olyan ifjú, ki az ipari pályára óhajt lépni, nem rendelkezik nagyobb előképzettséggel. Manapság, tudjuk, ugy áll a dolog, hogy a legtöbb apának ambieziója legalább a középiskolákat elvégeztetni fiával, hogy igy ne legyen kénytelen őt az ipari pályára adni. Ezen a bajon ugy segíthetnénk, ha a közéjáskolák negyedik osztályából csak azok mehetnének át az ötödik osztályba, a kik tanulmányaikat legalább jó eredménynyel végezték. Itt kellene a kisebb képességűeket külön választanba nagyobb képességűektől, s ez által előidézni azt, hogy az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági ]>ályákra mind többen és többen menjenek. (Helyeslés.) Ma végigsanyargatják a fiukat mind a nyolcz osztályon és tekintettel arra, hogy mennyi időt, mennyi költséget áldoztak már rájuk: az egyetemekre adják őket, akár arra valók, akár nem. T. ház! Ha azonban igy meg akarom akasztani a középiskolák negyedik osztályánál a gyengébb képességűeket, akkor egyszersmind módot is kell nyújtanom arra, hogy az ilyen ifjak később, ha időközben felébred bennük a tanulási vágy, tovább képezhessék magukat. (Elénlc helyeslés.) Ezt ugy érhetjük el, ha szerves kapcsolatot létesítünk az egyes iskolák között, ha a tanoncznak és inasnak, jólehet csak mesternél tanul is, módja lesz arra, hogy esti tanfolyamokon tovább képezve magát, vizsgát tehessen a négy középiskola tananyagából, s azután átléphessen az ipari szakiskolába és később a felső ipariskolába. Ezzel, azt hiszem, ismét elérhetnők azt, hogy az ipari pályára többen mennének és — a mi főfontosságu — a megfelelő képzettséggel. Szferényi József: Módjukban van! Lázár Pál: A felső ipariskola tehát csak egy, hogy ugy mondjam: közbenső fórum volna, a melyen tovább képezve magát a növendék, ha különben is kiváló talentumu, a műegyetemre is jöhet. (Helyeslés.) Ilyen értelemben bátor voltam már a t. államtitkár urnak átnyújtani egy reformjavaslatot, a melynek hogy mily nagy hordereje vau, remélem, a gyakorlati élet be fogja igazolni. Igy a fiatalság nem lesz megakasztva pályáján, hanem ha időközben kifejlődik benne a többtudás utáni vágyakozás, ennek a legmagasabb fokig eleget, tehet. Áttérek most, t. képviselőház, a harmadik csoport taglalására, — a mit szocziális szempontból a legfontosabbnak tartok — nevezetcsen a vagyonszerzés kérdésére. Nagyon jól érzik azt azok a bizonyos demagógok, kik azt mondják, hogy a munkás ha házat kap, akkor rabszolga lesz, hogyha a munkás vagyont tud szerezni, akkor az ő politikai szférájukból ki fog lépni és a felett ők hatalmat tovább nem gyakorolhatnak. (Igás! Ugy van!) Ez is mutatja, hogy a kérdésnek súlypontja itt fekszik. Módot kell adni a munkásoknak arra, hogy ők önálló vagyonszerzéshez jussanak. Egyik módja ennek mindenesetre az, hogy ők azt a kis házikót, a mire szükségük van, hogy családjuk otthont leljen, megszerezhessék. Azonban én itt nem állanék meg. A t. kereskedelem ügyi miniszter ur figyelmeztetett arra, hogy Angliában ezeket a szocziális kérdéseket sokkal józanabbul és higgadtabban tárgyalják, ^azért, mert ott intelligensebbek a munkások. Én azt hiszem, hogy azért van ott meg a munkások között a józanság, mert ott is megvan a vagyonszerzés módja. Ez egy oly alapfeltétel, mely nélkül a munkások szocziális kérdését, legyenek azok ipari munkások vagy mezőgazdaságiak, nem lehet megoldani. (Igaz! Ugy van!) Leszek bátor ráutalni, hogy gyakorlatilag hogyan gondolnám megoldhatónak a vagyonszerzés kérdését. Kétségtelenül áll, hogy az a munkás, midőn egy gyárnak legjobb munkaerejét áldozza föl, nemcsak azt a napidijat érdemli meg, melylyel magának és családjának a legszükségesebb betevő falatot tudja biztosítani, hanem ha az a gyár prosperál, annak a munkásnak az ereje járult ahhoz hozzá legalább oly mértékben, mint az a tőkés, a ki a tőkét adta hozzá. Én azt hiszem, ha annak a tőké-