Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-69
69. országos ülés 1906 decnek biztosítunk bizonyos legitim hasznot, azon legitim hasznon tnl helyén való, hogy a munkás is részesedjék a javadalomban, Én azt hiszem, hogyha egy gyáriparnál 6°/o levonatik a tőke után, az ezen felül való jövedelemre nézve joggal meg lehet kívánni, hogy az osztassák meg a gyáros és a munkás között. (Élénk helyeslés.) Ezt a többletet nem kívánom a munkásnak készpénzben kiadatni, ez a többlet szolgálna elsősorban arra, hogy az a munkás tényleg megszerezhesse azt a kis házikót, a melynek birtokbajutásához a kereskedelemügyi miniszter ur is segíteni akarja. Másrészt ebből egy alapot kellene teremteni, a mely segíti azt a munkást arra, hogy ő részese lehessen annak a gyárnak. (Helyeslés.) T. ház! Én nem katedra-bölcseséget akarok elmondani, én gyárosokkal beszéltem, neveket emiithetek, igy pl. E.ökk István gépgyáros és többen, kiknek ezt a kérdést előterjesztettem, kinyilatkoztatták, hogy fognak e tekintetben kísérletet eszközölni. Egy hang: Angliában már megvan! Lázár Pál : Angliában sok helyen van, de azt mondják, Magyarországon nem lehet. Ott belátták, hogy a társadalmi béke alapfeltétele, a munkásságnak megadni a módot arra, hogy vagyont szerezzen és részese legyen annak a vállalatnak, a melyben dolgozik. Ha ezt el tudjuk érni, akkor megszűnik önmagától a szoczializmus túlkapása, mert az a munkás, a ki érdekelve van a gyárban, az természetesen a gyárnak érdekeit, mint saját érdekeit minden esetben megvédeni és istápolni fogja. {Igaz! Ugy van !) B,á akarok térni arra, hogy Mezőfi Vilmos képviselő ur azt állította, hogy lehetetlen a kisipart és a nagyipart egyszerre fejleszteni, lehetetlen a nagyipart fejleszteni és a kisipart megmenteni, mert ez annyi volna, mint egy időben meleget és hideget előállítani. Én gyakorlati példákra hivatkozom. Elsősorban ott van a hatalmas Amerika, a legnagyobb iparállamok egyike. Ott van Svájcz, elsőrangú iparállamok, méltóztassék ezek statisztikáját megnézni, az azt mutatja, hogy aránytalanul nagyobb mérvben fejlődött ott a kisipar, mint maga a nagyipar. Ez is azt igazolja, hogy a nagyipar fejlődhetik és mellette a kisipar is virágzásnak indulhat. Természetes, hogy ehhez nem olyan kormány vélemények kellenek, mint a milyen Hegedüs Sándor minisztersége alatt volt, a Id azt mondotta, hogy ha tönkre megy a kisiparos, hát beállhat napszámosnak a gyárba, (Nagy Ferencz tagadólag int.) Ezt Hegedüs mondta; majd nyomtatásban fogom bemutatni és akkor majd nem fogja kétségbe vonni a t, képviselő ur szavaim igazságát. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A szabadelvű pártnak a politikája ez volt! Zaj). A mostani kormány igenis belátja zember 1-én, szombaton. 215 hogy mivel tartozik a kisiparosnak, mert a kisipar képezi gerinczét a szabad, független iparosságnak, és az állam fentartására nézve nem lehet mindegy, hogy önálló legyen-e az a kisiparos, vagy pedig önmagával tehetetlen. (Helyeslés.) A költségvetésnek még egy igen fontos kérdéséről, a vasutakról akarok megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon helyesen mutatott reá a t. kereskedelemügyi miniszter ur arra, hogy elodázhatatlan szükség van a pályaudvarok rendezésére. Csak arra \agyok bátor a t. miniszter ur ügyelmét felhívni, hogy ezzel a kérdéssel a magyar mérnök- és épitészegylet is több éven át behatóan foglalkozott. Szerintem ugy lehetne legszerencsésebben megoldhatni ezt a kérdést, hogy a személypályaudvarokat mind a föld alá helyeznénk és elkülönítenénk azokat az árupályaudvaroktól. Ugron Gábor: A föld alá nem megyek, mint az oláh! Lázár Pál: Majd eljön annak is az ideje. Ha azt látjuk, hogy a mit építünk, 10 év múlva már kicsiny és igy napról-napra azzal a gondolattal kell foglalkoznunk, hogy a mit ma tervezünk, elég lesz-e holnap, akkor oly megoldást kell keresni, a mely tényleg gyökeresen van hivatva ezt a kérdést megoldani. Én tehát csak szives figyelmébe akartam ajánlani ezt a kérdést a t. miniszter urnak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Tanulmányozzuk a kérdést. Lázár Pál: A mi a forgalmi eszközöket illeti, bátor vagyok egy, ugyan törvényben gyökerező, de helytelen szokásra a t. miniszter ur figyelmét felhívni. Az 1897 : XX. t.-cz. 37. §-a szerint ugyanis a kiselejtezést nem lehet egészen egyszerűen végezni. A gyárak — s idetartoznak az államvasutak is, szóval azokat az állami gyárakat értem, melyek a pénzügyminisztérium fenhatósága alatt állanak — a saját jövedelmükből kénytelenek tatarozni és jókarban tartani az illető berendezkedési tárgyat. Legyen az lokomotív, vagy kocsi, vagy munkagép, azt mindig teljes leltári árban vezetik tovább. Leírások nem eszközöltetnek, a mi szintén hiba, és hiba az is, hogy ezeket a régi tipusokat kénytelenek fentartani. Ennek tulaj donitható, hogy az államvasutak tulajdonában egy egész rakás lokomotív van, a melyet egyáltalában nem is mernek a sínekre állítani. Égy másik része ezeknek a rossz típusoknak — mert ezt is a törvény irja elő — áldozatokkal tartatik fenn, holott korántsem képesek azt a szolgálatot teljesíteni, a melyre hivatva volnának. Én azt hiszem, hogy nagyon helyes volna, ha az idézett törvényt olykép módositanók, hogy időközönkint kiselejtezés! bizottságok küldetnének ki ugy az államvasutakhoz, mint az állami gyárakba és vasmüvekbe, hogy ezeket a hasznavehetetlen tárgyakat leírják. Azt hiszem,
