Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

212 69. országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. a nagyiparral szemben nem tudnak íennállani. A takácsok a textil- és szövőgyárak mellett úgyszólván megszűntek lenni. De vannak más iparágak, a melyek nem pótolhatók soka semmiféle gyár által, s vannak iparágak, a melyek fenn tudják magukat tartani akkor is, ha termelő-szövetkezeteket alakítanak. Ebben az irányban remélem, hogy a t. kormány fogja ezeket a kisiparosokat úgyszólván nevelni rá, mert tényleg konczedálom, hogy neveim kell rá, minthogy köztük a szocziális érzék, sajnos, még igen gyenge. Ezeket voltam bátor mint irányitó elveket előadni és bezárom beszédemet azzal, hogy teljes bizalommal vagyok a kormány iránt és remélem, hogy az ő igazságszeretetével, szocziális érzékével a mi iparunknak és kereskedelmünknek szocziális irányban való továbbfejlesztését elő fogja mozdítani. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. Következik Lázár Pál. Lázár Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi miniszter ur programrajának kétségtelenül a szocziális kérdés a legfőbb góczpontja, és én szemben Giesswein t. képviselő úrral azt látom, hogy e szocziális programra nem szakit ki egyes részletet az egész szocziális kérdés nagy mezejéről, de felöleli annak minden egyes részét, és a mit nagyrabecsülök, minden egyes résznél rámutat az orvoslás módjára. Kétséget nem szenved ugyanis, hogy ha a szocziális kérdéssel foglalkozunk és azt kutatjuk, hogy hogyan lehet e rendkivül nagy horderejű kérdést megoldani, akkor bárom csoportba kell hogy az eszközöket oszszuk. Az első csoport a munkásvédelem. De leszek bátor kifejteni, hogy a munkásvédelem két szempontból kell hogy szemügyre vétessék. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik és főszempont az, hogy a muukásokat megvédjük azokkal szemben, a kik a munkások érdekeit azzal sértik, hogy meggátolják őket a munkában. Eifner Zsigmond: Az izgatók ellen! Lázár Pál: Igenis, az izgatók ellen; a másik, a mivel a szocziális kérdés megfejtéséhez közelebb juthatunk, a munkások felvilágosítása és oktatása, és végre, a mit legfontosabbnak tartok, a munkás vagyonszerzésének biztositása. . És mind e három nagy csoport benfoglaltatik a t. miniszter ur programmjában. A legtöbb ellenzésre talált bizonyos oldalról magának a sztrájktörvénynek felemlítése és Giesswein t. képviselő ur azt hangoztatta, hogy nem szabad e téren egy kérdést külön megoldani, hanem quasi junctimot kell felállítani e kérdések összességének megoldására. Leszek bátor rámutatni, hogy a specziális magyar viszonyok között igenis a kérdés bizonyos részét képesek vagyunk megoldani, más részét azonban a szerencsétlen házasság folytán, a melyben Ausztriával élünk, egyáltalán nem szabad megoldani, nem szabad, hogy másként megoldjuk, mint ' a magyar érdeknek megfelelően, mert különben az egyoldalú megoldás bénítaná a magyar érdeket. Hentaller Lajos: Los von Österreich! Lázár Pál: Elsősorban, hogy illusztráljam, hogy tényleg csak Ausztriára való tekintettel lehet nekünk bizonyos kérdéseket megoldanunk, bátor vagyok rámutatni a munkásoknak baleset ellen való biztosításáról szóló törvényjavaslatra, a mely nemsokára a ház elé kerül. A miniszter ur ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy foglalkozik az aggkorbiztositási törvényjavaslattal is. Én természetesen teoretikus szempontból lelkem mélyéből üdvözlöm a reformokat, de másrészt nem fojthatom el azon aggályomat, hogy minden egyes reform, a mely ennek az országnak munkásaiért áldozatokat hoz, gyengíti az ország iparát Ausztriával szemben. És a munkásbiztositás tekintetében is aggályaim vannak, hogy nem fog sikerülni oly egyszerűen csekély áldozatokkal megoldani, mint azt az államtitkár ur előterjesztette. Erre nézve nekünk csak figyelemmel kell lennünk az Ausztria részéről legutóbb kiadott jelentésekre, melyekből azt látjuk, hogy Ausztria a múlt évben a munkásbiztositási tételnél 60 millió korona deficzitet mutat ki. Már most kérdem, hogy ha nálunk ily deficzitekkel fogunk találkozni, akkor kire fogjuk ráróni e deflcziteket ? Vagy az állam fizeti, vagy az iparosok. Ha az állam fizeti, akkor az összesség joggal fog felzúdulni, mert hiszen az államnak eszközeit veszszük igénybe egyoldalulag és más téren azután nem tudjuk ezeket használni; ha pedig az iparosság viseli, akkor az iparosságot annyira sújtjuk ezzel, hogy még kevésbbé lesz képes Ausztriával versenyezni. Méltóztatik tehát látni, hogy hiába akarnók mi a legjobbat; még a legegyszerűbb szocziális kérdésnél is nagyon kell figyelnünk arra, hogy mily teherrel fog ez járni az országra nézve. Még nagyobb aggályaim vannak a bejelentett aggkorbiztositásra nézve. Tudvalévő dolog, hogy Ausztriában szintén készült egy ilyen aggkorbiztositási törvényjavaslat; benyújtották, de három év óta pihen, nem merik előhozni a rossz tapasztalatok folytán, melyeket a munkásvédelem egyik részénél, a munkás balesetbiztositásnál tettek; továbbá félnek, hogy ha már e téren is oly nagy deficzitekkel kell számolni, mily nagy terhek fognak majd az aggkorbiztositás folytán az államra hárulni. Hiába akarunk tehát bizonyos dolgokban a munkások segítségére sietni, nekünk mindig számolnunk kell az anyagi körülményekkel. Igazán ugrás volna a sötétségbe, ha ily tör-