Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

14 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. ban kell lennie azzal, helyes-e a monarchiá­nak ezt a politikát folytatni, inert ez a poli­tika az egész Balkán-félszigeten a magyarok elleni gyűlöletet terjeszti, mert az osztrák poli­tika a magyarok ellen gyűlöletet támaszt, pedig a magyar ember ártatlan e tekintetben; ő nem akar a Balkán-félsziget népeinek kizsákmányo­lására törni, de tényleg az osztrák politika kö­veti ezt az irányt, a melynek érdekében van az, hogy ezen népek ne haladjanak és ne fej­lődhessenek. És ez volt a nagyszerű tévedés Belgrádban, a hol azt hitték, hogy a magyar­ságnak érdekében van a szerbek boldogulása és hogy segíteni fog a magyarság a Balkán-fél­szigeten a szerbeknek. Ez pedig egy nagyszerű illúzió. T. ház! Még egyet. Mi nemzetiségiek min­dig azt gondoltuk, hogy báró Bánffy Dezső a legnagyobb magyar soviniszta. (Mozgás és de­rültség a baloldalon.) De tévedtünk, csalódtunk. A mai kabinetben két soviniszta ül, (Felkiáltá­sok balfelöl: Csalt ?) a kik felülmúlják Bánffyt. Ezen két miniszter egyike gróf Apponyi Albert. (Hosszantartó általános élénk éljenzés és taps.) A másik gróf Andrássy Gyula t. belügyminisz­ter ur. (Hosszas élénk éljenzés.) Egy hang (a szélsöbaloldalon) : Hát Kossuth nem? Polit Mihály: Ha az, a mit szóvá akarok tenni, európai módszer és európai eljárás, akkor ám tessék megéljenezni. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Semmi joga sincs igy beszélni. El­nök csenget.) A zombori tanítóképezde ügyét értem. Most lesz száz éve, hogy ez az intézet fennáll. Egyetlenegy kormány sem tagadta — akár az abszolút kormányt, akár az októberi diploma korszakát, akár az 1867-iki időket ve­szem — soha senki, sőt maga báró Bánffy Dezső sem. tagadta ennek a szerb tanitóképezdének szerb jellegét. És mit tett a t. vallás- és köz­oktatásügyi miniszter ur? Arra a szerb pre­parandiára vonatkozólag, a mely már száz esz­tendő óta áll fenn és a melynek szerb voltát senki sem vonja kétségbe, megparancsolta, hogy nem szabad szerbnek nevezni, hanem a »szerb« szót el kell hagyni. (Élénk helyeslés a ház min­den oldalán.) Olay Lajos: Magyarországon vagyunk! Polit Mihály: De akkor ugy-e nem lett volna helyes, a mikor mi szerbek a magyarok­kal együtt a törökök ellen véreztünk. (Felkiál­tások a szélsöbaloldalon: Talán ellene? Hát Szenttamásnál? Zaj. Elnök csenget.) Akkor elismertek bennünket, mint szerbeket, a midőn szerb zászlók alatt véreztünk a magyarokkal. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hol ? Hol ?) Olay Lajos: Szenttamásnál ugy-e? (Hosz­szantartó nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Keller István: Damjanich megtagadta őket! (Zaj. Elnök csenget), ; Polit Mihály: Hátha önöknek tetszik is ez az eljárás, én azt hiszem, hogy ez nem európai és legkevésbbó vártam volna ezt Apjjonyi Albert gr. igen t. miniszter úrtól, mert őt mái­több, mint harmincz éve ismerem; ismertem már akkoriban, a midőn Sennyey alatt jaonto­gatni kezdte szárnyait a politika terén. És meg vagyok róla győződve, hogy ha Sennyey, ez a jeles államférfi élne, nem helyeselné azt, a mit növendéke cselekszik, mert el lehet mondani, hogy Sennyeynck volt növendéke. Olay Lajos: Hála Istennek, hogy csak volt és hogy most nem az, hogy most magyar. Polit Mihály: Beterjesztettek a belügymi­niszter urnak jóváhagyás végett egy kaszinói alapszabály-tervezetet, jóvá is hagyta a belügy­miniszter ur azt, de elrendelte, hogy ezen szerb kaszinó cziméböl és alapszabályaiból min­denütt, a hol előfordul, a szerb jelzőt ki kell törölni. (Helyeslés balról. Zaj.) Kérdem, szabad-e helyeselünk, szabad-e el­fogadnunk ezen költségvetést? Ez a bizalom kér­dése a kormány iránt, már pedig mi nemzeti­ségiek a mostani kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk. Olay Lajos: Hála Istennek, ez az érdeme! Polit Mihály: Ezen koaliczióä kormány a legsovinisztikusabb kormány, a mely valaha léte­zett. A többség az mind labancz. (Zaj és derült­ség balfelöl.) A mai nemzetiségi politika nagyon téves alapokon nyugszik és Magyarországnak rendkívül nagy költségeket okoz; ez a nemzeti­ségek elleni politika, mert hisz az ország lako­sainak többsége vagy legalább is fele nemzeti­ségi, tehát ezek ellen nagyon költséges appará­tust kell fentartani. Nagyon sok stréber van a vidékeken, a perifériákon, a kiknek a magyar hazafiság űzése az egyedüli foglalkozásuk. Én már 30 évvel ezelőtt megmondtam, hogy Magyarországon min­denféle népség szerepet játszik a hazafiság leple alatt. (Zaj. Elnök csenget.) Van itt Budapesten egy szerb ajkú hírlapíró, ez kalugyer volt az­előtt, majd elcsapták; akkor kiment Szerbiába, onnan is kikergették, mert borzasztó magavise­letű ur volt; eljött Budapestre, magyarul nagyon jól tudott, hát elkezdett az újságjában, a melyet kiadott, a magyar hazafiságával dicsekedni, a Magyarországgal való barátságnak apostola lenni és az újságjának a legutóbbi számában közli, hogy a miniszterelnök ur megkérdezte tőle, hogy mit kellene nekünk csinálni a kongresszussal, a mely deczemberben fog összeülni Karloviczán. Hát én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki nagyon eszes ember, nem ad semmit olyanféle embernek a véleményére, még ha az illető lapot ad is ki, (Felkiáltások: Ki az illető ? Felkiáltások: Markovics!) Én nem nevezem meg, mert az illető egyáltalában nem érdekel, ( csak rá akartam mutatni magára az ügyre.

Next

/
Thumbnails
Contents