Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

14 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. ban kell lennie azzal, helyes-e a monarchiának ezt a politikát folytatni, inert ez a politika az egész Balkán-félszigeten a magyarok elleni gyűlöletet terjeszti, mert az osztrák politika a magyarok ellen gyűlöletet támaszt, pedig a magyar ember ártatlan e tekintetben; ő nem akar a Balkán-félsziget népeinek kizsákmányolására törni, de tényleg az osztrák politika követi ezt az irányt, a melynek érdekében van az, hogy ezen népek ne haladjanak és ne fejlődhessenek. És ez volt a nagyszerű tévedés Belgrádban, a hol azt hitték, hogy a magyarságnak érdekében van a szerbek boldogulása és hogy segíteni fog a magyarság a Balkán-félszigeten a szerbeknek. Ez pedig egy nagyszerű illúzió. T. ház! Még egyet. Mi nemzetiségiek mindig azt gondoltuk, hogy báró Bánffy Dezső a legnagyobb magyar soviniszta. (Mozgás és derültség a baloldalon.) De tévedtünk, csalódtunk. A mai kabinetben két soviniszta ül, (Felkiáltások balfelöl: Csalt ?) a kik felülmúlják Bánffyt. Ezen két miniszter egyike gróf Apponyi Albert. (Hosszantartó általános élénk éljenzés és taps.) A másik gróf Andrássy Gyula t. belügyminiszter ur. (Hosszas élénk éljenzés.) Egy hang (a szélsöbaloldalon) : Hát Kossuth nem? Polit Mihály: Ha az, a mit szóvá akarok tenni, európai módszer és európai eljárás, akkor ám tessék megéljenezni. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Semmi joga sincs igy beszélni. Elnök csenget.) A zombori tanítóképezde ügyét értem. Most lesz száz éve, hogy ez az intézet fennáll. Egyetlenegy kormány sem tagadta — akár az abszolút kormányt, akár az októberi diploma korszakát, akár az 1867-iki időket veszem — soha senki, sőt maga báró Bánffy Dezső sem. tagadta ennek a szerb tanitóképezdének szerb jellegét. És mit tett a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur? Arra a szerb preparandiára vonatkozólag, a mely már száz esztendő óta áll fenn és a melynek szerb voltát senki sem vonja kétségbe, megparancsolta, hogy nem szabad szerbnek nevezni, hanem a »szerb« szót el kell hagyni. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Olay Lajos: Magyarországon vagyunk! Polit Mihály: De akkor ugy-e nem lett volna helyes, a mikor mi szerbek a magyarokkal együtt a törökök ellen véreztünk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Talán ellene? Hát Szenttamásnál? Zaj. Elnök csenget.) Akkor elismertek bennünket, mint szerbeket, a midőn szerb zászlók alatt véreztünk a magyarokkal. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hol ? Hol ?) Olay Lajos: Szenttamásnál ugy-e? (Hoszszantartó nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Keller István: Damjanich megtagadta őket! (Zaj. Elnök csenget), ; Polit Mihály: Hátha önöknek tetszik is ez az eljárás, én azt hiszem, hogy ez nem európai és legkevésbbó vártam volna ezt Apjjonyi Albert gr. igen t. miniszter úrtól, mert őt máitöbb, mint harmincz éve ismerem; ismertem már akkoriban, a midőn Sennyey alatt jaontogatni kezdte szárnyait a politika terén. És meg vagyok róla győződve, hogy ha Sennyey, ez a jeles államférfi élne, nem helyeselné azt, a mit növendéke cselekszik, mert el lehet mondani, hogy Sennyeynck volt növendéke. Olay Lajos: Hála Istennek, hogy csak volt és hogy most nem az, hogy most magyar. Polit Mihály: Beterjesztettek a belügyminiszter urnak jóváhagyás végett egy kaszinói alapszabály-tervezetet, jóvá is hagyta a belügyminiszter ur azt, de elrendelte, hogy ezen szerb kaszinó cziméböl és alapszabályaiból mindenütt, a hol előfordul, a szerb jelzőt ki kell törölni. (Helyeslés balról. Zaj.) Kérdem, szabad-e helyeselünk, szabad-e elfogadnunk ezen költségvetést? Ez a bizalom kérdése a kormány iránt, már pedig mi nemzetiségiek a mostani kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk. Olay Lajos: Hála Istennek, ez az érdeme! Polit Mihály: Ezen koaliczióä kormány a legsovinisztikusabb kormány, a mely valaha létezett. A többség az mind labancz. (Zaj és derültség balfelöl.) A mai nemzetiségi politika nagyon téves alapokon nyugszik és Magyarországnak rendkívül nagy költségeket okoz; ez a nemzetiségek elleni politika, mert hisz az ország lakosainak többsége vagy legalább is fele nemzetiségi, tehát ezek ellen nagyon költséges apparátust kell fentartani. Nagyon sok stréber van a vidékeken, a perifériákon, a kiknek a magyar hazafiság űzése az egyedüli foglalkozásuk. Én már 30 évvel ezelőtt megmondtam, hogy Magyarországon mindenféle népség szerepet játszik a hazafiság leple alatt. (Zaj. Elnök csenget.) Van itt Budapesten egy szerb ajkú hírlapíró, ez kalugyer volt azelőtt, majd elcsapták; akkor kiment Szerbiába, onnan is kikergették, mert borzasztó magaviseletű ur volt; eljött Budapestre, magyarul nagyon jól tudott, hát elkezdett az újságjában, a melyet kiadott, a magyar hazafiságával dicsekedni, a Magyarországgal való barátságnak apostola lenni és az újságjának a legutóbbi számában közli, hogy a miniszterelnök ur megkérdezte tőle, hogy mit kellene nekünk csinálni a kongresszussal, a mely deczemberben fog összeülni Karloviczán. Hát én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki nagyon eszes ember, nem ad semmit olyanféle embernek a véleményére, még ha az illető lapot ad is ki, (Felkiáltások: Ki az illető ? Felkiáltások: Markovics!) Én nem nevezem meg, mert az illető egyáltalában nem érdekel, ( csak rá akartam mutatni magára az ügyre.