Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

Gí. országos ülés 1906 november %2-én, csütörtökön. 15 (Zaj.) Csupán pár szót szólok még és befejezem beszédem. T. ház! Magyarország mostani helyzete nagyon kritikus. Kritikus ugy a belpolitika, mint a külpolitika szempontjából. Én nem tudom, mire vonatkozott az a bizonyos paktum, melyről annyi szó esik, nem tudom, hogy benne foglaltatik-e a létszámemelés; de tudom azt, hogy mi nem fogunk háborút viselni sem Németországgal, sem Oroszországgal, sem Francziaországgal, hanem igenis lehetnek dolgaink a Balkán-félszigeten. Szerintem nem érdeke a magyarságnak, hogy olyan politikát folytasson, a milyet folytatnak Bécsben a mérvadó körök. Ezért szerintem tisztán meg kell mondanunk, hogy Magyarország, a magyarság az okkupáczió mellett van-e vagy ellene. (Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Hát mit akar az ur? (Nagy zaj.) Polit Mihály: Mondjuk: ki nyíltan akarjuk-e támogatni az osztrák, a bécsi köröket, igen vagy nem? Markos Gyula: Nem támogatjuk! Polit Mihály: T. ház! Mivel sem a bel-, sem a külpolitika terén egyet nem értek a mostani kormány politikájával; mivel a mostani kormány nem híve annak a demokratikus irányzatnak, a mely hódit egész Európában; mivel a széles néprétegek mellettünk, a nemzetiségek mellett foglalnak állást és végül, mivel a mostani kormány iránt bizalommal nem lehetek, nem fogadhatom el a költségvetést. (Helyeslés a nemzetiségi padokon. Felkiáltások, a baloldalon: Éljen a kormány!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter; T. képviselőház! Miután Polit képviselő ur egj" konkrét tényre hivatkozott, melyet azonban olyan világításban adott elő, a mely a valóságos tényeknek nem felel meg. . . . (Felkiáltások : Gondoltuk !) Olay Lajos: Sohasem mondott igazat! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: .... kénytelen vagyok azt a tényállást helyreállítani. Ebből azután ki fog tűnni, hogy mennyi illethet meg engem abból a dicséretből, a melyet akaratom nélkül juttatott nekem a képviselő ur és mennyi illet meg engem abból az ódiumból, a melyet bizonyos körökben a tényállásnak ilyen, bizonyára hamis értesülésen alapuló kiszinezése által rám akarnak hárítani. Olay Lajos: Rosszakaratú kiszinezés! (Zaj. Elnök csenget.) Polit Mihály: Ott vannak az iratok! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Engedjék meg, én nagyon szívesen szolgálok minden képviselő urnak, a kit a dolog közelebbről érdekel, erre a bizonyos zombori képezdei ügyre vonatkozó összes iratokkal. A tényállás azonban röviden ez : (Halljuk ! Halljuk!) Mikor én tárczámat átvettem, egy összeütközést találtam a zombori képezdének igazgatósága, illetőleg az azt vezető egyházi hatóság és a kultuszminisztérium közt. Találtam ezt az összeütközést. Ez keletkezett a körül a dolog körül, hogy a képezdei igazgatóság a kiadandó tanítói oklevelekbe be akarta a következő kifejezést tenni: X. Y. szerb, végezte így és így, sikerrel vagy siker nélkül a képezdei tanfolyamot. Polit Mihály: Mindig így volt! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azonkívül a magyar nyelvben való képesítést akként akarta jelezni, hogy az illetőnek a szerb iskolákra elegendő magyar tanitási képesítése van. (Derültség.) Keller István: Szép kis banda! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: És még egynéhány ehhez hasonló dolgot. így az irodalom tanítását nem akarták felvenni azon tantárgyak közé, a melyekből vizsgát kell tenni. (Mozgás.) Ennek folytán az előző minisztériumok mindaddig, mig ebben az ügyben az illető képezde nem alkalmazkodik a kormánynak törvényen alapuló rendelkezéseihez, a képezdei vizsgálatok megtartását és a diplomák kiadását felfüggesztették. (Elénk helyeslés.) Nemcsak a diplomák kiadását függesztette fel, de, mint mondottam, a képesítési vizsgálatoknak megtartását sem engedélyezte. (Helyeslés.) Ebben a helyzetben találtam én az ügyet. T. képviselőház ! Megkisérlettem — és még ma sem mondtam le erről a kísérletről, daczára annak, hogy már hónapok óta húzódik a dolog,— hogy ezt az ügyet az illetékes egyházi főhatósággal barátságos utón intézzem el. Ennek folytán a diplomák kiadását ugyan nem engedhettem meg, de nehogy ártatlan fiatal emberek megakasztassanak pályájukon, felettes hatóságuknak hibájából, a vizsgálatoknak megtartását engedélyeztem, (Helyeslés.) egyúttal jjedig formaszerinti tárgyalásokba bocsátkoztam közegeim által az illetékes egyházi hatósággal. Ragaszkodtam ahhoz, hogy ilyen jelzés, hogy magyar állampolgár Magyarországon hivatalos okmányban szerbnek neveztessék, meg nem engedhető; (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Skandalum!) hanem azt követeltem, hogy a felekezeti jelzést tegyék be az okmányba, hogy t. i. a szerb nemzeti egyházhoz tartozó, vagy szerb anyanyelvű. Ezt el is fogadták. Elfogadták azt is, hogy a magyar nyelv és irodalom, valamint a szerb nyelv és irodalom tekintetében parifikáczió legyen az iskolai bizonyítványban. Szóval, a megegyezés teljesnek látszott, és ekkor engedtem én meg a vizsgák megtartását. Azonban valahányszor valamely pontra nézve megegyeztünk és valamely pontban alkalmazkodott az illetékes hatóság a kormánynak követeléseihez, mindannyiszor valami más uj sérelmet toldott, csúsztatott be a bizonyítványba. Keller István: Szóval kötekednek!