Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. 193 nagy jövedelmek és vagyonok. (Igaz! Ugy van!) Kétséget nem szenved, hogy az is nagy mulasztás volt, hogy az 1884: XVII. t.-czikket, a mely meglehetős primitív, meghagyták húsz éven keresztül és nem gondoskodtak a munkásvédelemről. (Igaz! Ugy van!) Nézetem szerint a munkás védelme sokkal fontosahb a munkásra nézve, mint a munkásbiztositás. A munkásbiztositás előnyeiben mégis kevés ember részesül, a ki elér bizonyos kort, vagy a kit baleset, betegség ér. Ezzel nem akarom kisebbíteni a jelentőségét, csak mikor a kettőt összehasonlítom, akkor azt mondom, hogy a munkásvédelemre minden munkásnak van szüksége, mindennap és minden órában, de a betegsegélyezésre, vagy a balesetre szóló járadékra csak kivételesen van szüksége. Pl. Németországban 100 biztosított közül 0'7°/o veszi azt igénybe, vagyis egy-egy munkásnak átlag 70 évig kell élni, hogy egyszer baleseti járadékban részesüljön. Korántsem akarom kisebbíteni a munkásbiztositás jelentőségét, magam is áldásosnak tartom azt, sőt remélem, hogy az igen t. miniszter ur tovább fogja fejleszteni és kiterjeszteni az aggkor- és rokkantbiztositásra, hogy e tekintetben js teljesen biztosithassuk a munkás jövőjét. Én csak a munkásvédelem szempontjából akartam kiemelni azt, hogy az 1884 : XVII. t.-czikket régen kellett volna reformálni, mert a munkásvédelemnek rengeteg nagy jelentősége van, kezdve a gyermektől, a ki a gyárban dolgozik, a legöregebb munkásig. Különösen ki akarom még ezenkívül emelni annak jelentőségét, a mi már el volt ismerve a miniszteri székből, a békéltetés nagy jelentőségét. Nem számithatunk arra, hogy ez a békéltetés ki fogja küszöbölni a sztrájkokat, sőt a tapasztalatok, melyeket Francziaországban a kötelező békéltetésre vonatkozó törvénynyel tettek, nem eléggé kecsegtetők; hanem azért én minden esetre számitok arra, hogy a mi körülményeink között, a mi munkásaink körében, ha helyes vezetés alá kerülnek, a békéltetésnek igen nagy szerepe lesz és jelentékeny százalékát ki fogja egyenlíteni azon vitáknak, melyek a munkások és munkaadók közt felmerülnek. Ha végigtekintünk azon kérdéseken, melyek a munkásügy szabályozásának terén felmerülnek, látjuk, hogy tulajdonképen a társadalomnak az átalakítása, mintegy átgyúrása válik szükségessé. De ebben az átgyúrási eljárásban természetesen igen nagy különbség van s mi, kik' az egészséges társadalmi reformnak a barátai, hivei, sőt talán küzdői leszünk, el fogjuk érni, a mit mások nem fognak elérni, daczára annak, hogy hangzatosabb frázisokkal és erősebb eszközökkel vélnek ugyanazon czél felé közeledni. De nem fognak ahhoz közeledni, hanem inkább el fognak attól távolodni, mert ezt a czélt erőszakos eszközökkel elérni nem lehet, egyszerűen azért, KÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. IV. KÖTET. mert itt az embereknek gondolkozását és érzését kell átalakítani, ahhoz pedig az is szükséges, hogy mi a munkásokat a gondolkozás és nemzeti és emberi érzésnek egy magasabb fokára emeljük. (Helyeslés.) Csak ha erre a fokra fel fogjuk emelni (Apponyi Albert grőf a terembe lép.) — nagyon örülök, hogy épen szerencsém van a t. közoktatásügyi miniszter úrhoz (Éljenzés.), mert neki ebből a munkából igen nagy rész fog kijutni, — akkor gondolkodásukban minden esetre függetlenebbek lesznek azoktól is, a kik ma egyszerűen rendelkeznek velük, mert óriási az ür a munkásvezér, a kinek mégis a műveltség magasabb fokán kell állnia, és azok közt, kik ehhez egyáltalában nem értenek. lg mit egyik szocziálisztikus író panaszol, hogy fájdalom, még sokan a vezérek közül sem értenek semmit a szocziálizmushoz (Derültség.), hanem néhány frázissal felszerelve vágnak neki a világnak. . . (Igaz! Ugy van!) Mezőfi Vilmos: Épen igy van a polgári rétegben is, a vezér és tömeg között ott is nagy a különbség. Földes Béla: ... daczára annak, hogy a legjobb és jobb meggyőződésük arra taníthatná, hogy a mit ők hirdetnek, az tulajdonképen maszlag. Egyike a szocziáldemokráczia legkiválóbb képviselőinek, Liebknecht, is bevallotta, hogy ő igenis a marxista és forradalmi frázisokat jobb meggyőződése ellen pattogtatta. Förster Ottó: Ép ugy, mint most. Földes Béla: Már most az eredmény, a melyben én konkludálok, az, hogy mi az emiitett nagy átalakítást elő akarjuk mozdítani, elő akarjuk mozdítani mindazokkal a kulturális és gazdasági erőkkel, a melyek a magyar társadalomnak rendelkezésére állanak, és azt hiszem, hogy az érdekeket ki lehet egyenlíteni, a munkásokat meg lehet nyerni a magyar nemzeti állameszmének. (Helyeslés.) Itt csak az a feladat, hogy azt az egész tevékenységet, a mely most szabálytalanul mintegy áttör a gátakon, kellő, legitim mederbe kell terelni. Azt hiszem, ez az egyedüli feladat, mert a jog- és az államrend fölé helyezkedni senkinek sincs joga. (Helyeslés.) Ha mi gondoskodni fogunk erről, •— és az igen t. miniszter ur gondoskodni fog törvényjavaslataival — akkor az egész mozgalom legitim mederbe fog tereltetni, és akkor megközelíthetünk egy olyan állapotot, a mely megfelel annak, a mit bátor voltam jelezni, t. i. hogy a munkásoknak minden anyagi, kulturális és erkölcsi szükséglete ki lesz elégitve. (Helyeslés.) Ehhez csak két dolog kell. Ehhez kell ész és kell sziv is. (Helyeslés.) Minthogy pedig tudom, hogy az igen t. miniszter úrban megvan az ész is és a sziv is, hozzájárulok költségvetéséhez és azt elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) 25