Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-68
194 68. országos ütés 1906 november 30-án, pénteken. Szterényi József: T. ház! Elnök : Milyen czimen kivan szólni a t. képviselő ur? Szterényi József: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: A t. képviselő ur szavai értelmét íogja röviden helyreigazítani. Szterényi József: Egyúttal a t. képviselőházhoz azt a kérést is intézem, méltóztassék megengedni, hogy lehető rövidséggel a tárgy érdeménél fogva Mezőíi Vilmos képviselő ur beszédére reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Azt hiszem, a képviselőház az engedélyt megadja. Szterényi József: T. képviselőház! Mezőíi Vilmos képviselő urnak az imént elhangzott beszéde késztet arra, hogy egyrészt félremagyarázott szavaimat helyes világításban állítsam oda, másrészt pedig a képviselő urnak arra a szenvedélyes, a kedélyeket felizgató beszédére oly visszhangot adjak, a mely, azt hiszem, ebben a házban ezután a beszéd után el nem maradhat. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur olyan hangot használt szocziálpolitikai fejtegetéseihez, a mely hang a tömegekre bizonyára izgató hatású lenne. (TJgy van !) ; a tömegeket az ellenkező irányban buzdítja, mint a melyet a képviselő ur itt kéjDvisel. Hiszen ha innen az országgyűlésből oly hangokat hallatunk, hogy lánozoskutya módra vannak odakötve a munkások ahhoz a házhoz, melyet maguknak megszerezhetnek ; hogy nyomorult rabszolgák ebben az országban a munkások és baromi helyzetben élnek, hogy éhséggyötörte, korbács sújtotta helyzetben vannak : akkor nem csoda, ha a békétlenség közöttük terjed, az izgatottság folyton nő ; —de bocsánatot kérek, ezt a hangot, ezt a modort, melyben a t. képviselő ur itt a szocziálpolitikát tárgyalta, innen vissza kell utasítani. (Élénk helyeslés.) Pető Sándor: Odaát is van olyan modor, a mely meg nem felel. (Zaj.) Szterényi József: En nem védek ilyen modort senki részéről sem, de az a magas nivó, a mely e ház tárgyalásait általában jellemzi, fokozott mértékben szükséges ahhoz a nagy problémához, melyet a szocziálpolitika képez. De ha szenvedélyektől vezéreltetve fogjuk tárgyalni ezeket a kérdéseket, legfeljebb azt érjük el, akár munkásbarát, akár munkásellenes irányban, hogy elmérgesitjük a helyzetet. (Igaz ! Ugy van !) A t. képviselő ur a sztrájktörvény magyarázatába bocsátkozott, annak a törvénynek magyarázatába, a melynek még javaslata sem kész és előterjesztve sincsen. Belekapaszkodik továbbá tegnapi beszédemnek egy kifejezésébe, a melyet a t. ház ítélete alá bocsátottam, azt a kérdést t. i., hogy megengedhető-e, hogy vasutasok, postások sztrájkolhassanak; megengedhető, hogy lehessen közszükségletet kielégítő gázvilágitási, vízvezetéki stb. szolgáltatást nyújtó telepeken sztrájk ? A t. képviselő ur belekapaszkodik a közszükséglet kifejezésbe és *— bocsánatot kérek a kifejezésért, de saját szavait idézem — ad abszurdum akarta rárni a dolgot. Konstatálom is, hogy ad abszurdum vitte, (Igaz ! ügy van !) mert a mit a közszükséglet kifejezésnek imputált, hogy.t. i. a malomsztrájk, kőszénsztrájk, vasbányák sztrájkja, sőt hogy tovább menjek az Andrássy-szobor kerítésének sztrájkja közszükségletet képez : ez már igazán abszurdum. Förster Ottó: Az egész ember abszurdum! (Derültség.) Szterényi József: Konstatálnom kell, hogy a t. képviselő ur által felhozott egyetlen konkrét eset sem szubszummálható azon közszüksógletek közé. a melyeket tegnapi beszédemben a. közszükséglet jelzővel érintettem és esze ágában sincs a kereskedelemügyi miniszter urnak egyszerű ipari sztrájkokat, a melyeknek káros hatása hosszabbrövidebb idő alatt elenyésztethető, közszükségiet fogalma alá sorozni (Helyeslés.) mert ilyenképen pl. a malomsztrájk tényleg, a mint Mezőíi Vilmos t. képviselő ur felfogta, kiéheztetésre vezetne, hogyha egy évig tart. De ilyen sztrájk teljesen lehetetlenség, mert minden sztrájk akár békéltetéssel, akár győzelemmel, akár megadással, de végre megszűnik. Tehát az a bizonyos abszurdum esete be sem következik. A t. képviselő ur azonban még tovább megy s már megmondta nekünk, hogy mi van a sztrájktörvényben. Megmondja, hogy kötelező békéltetés van benne, a melynek eredménytelensége lezárással, tolonczozással, vagy nem tudom mivel jár. Ha a t. képviselő ur ily módon azt akarja elérni, hogy már innen az országházból a létesítendő törvény ellen eleve izgattassanak a tömegek, a munkásosztály, — bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, de nem tulaj donithatok mást az ő mai beszédének — (Igaz 1 Ugy van !) akkor ezt a czélt természetesen elérheti, mert a tömeg az ő vezetőit vakon, kritika nélkül követi és nem tudja azt, hogyan áU az, a mit a t. kéjaviselő ur mond. Épen azért kell ezt leghatározottabban megczáfolnom és kijelentenem, hogy ez nem áll; hogy ilyesmi intendálva sincs, mert igazán abszurdum volna, ha a törvényjavaslattal ilyent intendálnánk. (Helyeslés.) A t. képviselő ur tovább megy fejtegetéseiben s minden sztrájk dicsőítésében, azt állitva, hogy mi korlátozni akarjuk a sztrájkszabadságot, ez a tulajdonképeni intencziónk. Pedig a sztrájkszabadságot sem a miniszter ur, sem én beszédünkben kifogásolható módon nem érintettük, mert hisz proklamáltuk itt nyíltan, hogy kodifikálni kell a sztrájkszabadságot, kodifikálni keU a munkásnak azt a jogát, hogy ő sztrájkkal védhesse a maga legális érdekeit, hogy legális utón sztrájkot rendezhessen, de nehogy a sztrájkszabadság visszaélésekre vezethessen : ez az, a mit itt ellenőrizni és ellensúlyozni akarunk. (Helyeslés.) És itt, a t. képviselő ur a sztrájk dicsőítésében kifogásolja azt, hogy mig a bojkott, mig a legmesszebbmenő terrorizmus szabad, addig a
