Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-68
192 68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. szerződésszegéssel vádolni azt a munkást, a ki midőn munkaadója és ő közötte e tekintetben megállapodás nem történt, ott hagyja a munkát. Egészen más a helyzet ott, a hol pl. az idő szerződésileg van megállapítva. Itt azonban felmerül az a nagy és nehéz kérdés, melyet a jogászok legjobban tudnak méltányolni, hogy ha a szerződésszegés esete előfordul, mit kell és mit lehet akkor voltaképen tenni? Magánjogi utón nem lehet elbánni azokkal, a kik abbahagyják a munkát, mert alig van vagyonuk és igy nem tudnak kártérítést adni, s különben is a kártérítés meglehetős szégyenletes része a magánjognak. A mi pedig a büntetőjogi eljárást illeti, ez szintén nem nyerhet alkalmazást, mert hogyan büntessünk meg pl. százezer munkást ? Visszatérve most már a sztrájkjogra, tudva van, hogy a kormány is elismerte és nem vonta kétségbe azt, hogy a munkásokat megilleti ez a jog. A kérdés tehát csak az lehet: czéíszerü-e mindig ezzel a joggal élni ? A sztrájk mindenesetre fegyver a munkások kezében, a melylyel maguknak kedvezőbb megélhetési feltételeket eszközölhetnek ki. Ha azonban megnézzük a legújabb sztrájkstatisztikát, látni fogjuk, hogy a sztrájkok egy igen nagy része eredménytelenül, sikertelenül végződik, ugy hogy a munkások már sokszor kijelentették különösen a külföldön, hogy helyesebb volna azt az összeget, illetőleg azt az áldozatot, a melylyel rájuk nézve a sztrájk jár, valami más, a munkások helyzetének javítását előmozdító intézményre fordítani és nem sztrájkolni. így pl. a parlamentben való képviseltetésnek és költségeinek fedezésére. Eltekintve azonban mindezektől, bátor vagyok hivatkozni arra is, hogy egyike a leghatározottabb állásfoglalásu, de világos eszű szocziálistákuak is — és én nem mindenkit tisztelek meg ezzel a jelzővel (Nagy derültség.), mert a kik az erőszak, a bűn, a perverzitás utján haladnak, azok énelőttem nem szocziálisták, hanem őrültek, vagy bűntettesek, — (Igás ! Ugy van! a baloldalon.) egyenesen figyelmezteti a munkásokat arra, hogy ne sztrájkoljanak, mert a sztrájk, különösen az ujabb időben, nem vezethet eredményre, a mennyiben a munkások oly hatalmas vállalatokkal állnak szemben, a melyek sokkal könnyebben bírják el a sztrájkot, mint ők. Sőt ama nagy sztrájkmozgalomban, a mely a Ruhr vidékén lefolyt, bár 2 millió tonnával csökkent a termelés, a vállalatok mégis nagyobb osztalékot adtak mint az előző évben; a sztrájk tehát hasznára volt a vállalatnak, mert az áremelkedés nemcsak pótolta a veszteséget, de még nagyobb nyereséget is okozott. Hozzáteszi az illető még azt is (Halijaid Sálijuk!), hogy neki az sem tetszik, a mit a munkások a sztrájkok alatt tesznek. Ott ülnek a sztrájktanyán, isznak, dohánj r oznak, oly vastag a füst, hogy az ember ki nem tartja, rossz a levegő, könnyelműen költekeznek, szóval semmi esetre sem oly módja ez a küzdelemnek, a mely a társadalomra kedvező benyomást tesz, mert nem ugy néznek ki azok, a kik küzdelemben vannak, mert van módja, szabálya annak, hogy miként küzd és annak, hogy miként mulat az ember. E tekintetben is kifogásolja tehát a sztrájkot. Elvileg természetesen senki kétségbe nem vonja a munkások jogát, hogy ők munkaszünetelés által is törekedhetnek czéljaik elérésére. (Helyeslés.) Az tehát a kérdés, hogy tulajdonképen mit lehet tenni e küzdelem ellen, a mely a társadalomnak annyi áldozatába kerül. Megmérgezi egész érintkezésünket, mert hiszen mi a munkást nem tekintjük magunktól külön rétegnek, hanem az a mi rétegünk is. (Igás! Ugy van!) Megmérgezi a viszonyt köztünk és munkásaink közt a sztrájk. Hogyan lehet ezen segíteni ? Természetesen nemcsak repressziv módon és a miniszter ur nem is gondol arra, hogy a sztrájktörvény represzsziv módon akarjon hatni. A kölcsönös megértésnek van egy módja és ez az, mely a tapasztalat szerint legjobban bevált, ez pedig: a békés utón való megkötése a szerződéseknek az u. n. tarifaegyezmény utján. Ezen czélból pedig csakugyan szükséges, hogy a munkásokkal szemben álló csoport, a munkaadók csoportja is szervezve legyen. A tarifaegyezménynek az a nagy előnye, hogy a munkás hozzájárulhat nemcsak a bér megállapításához, hanem a szerződés egyéb feltételeihez és hosszabb időre van megállapítva a viszony munkások és munkaadók közt. Ezek az úgynevezett egyezmények, a melyek legutóbb Németországban is nagy számban köttettek és köttettek nálunk is, pld. a könyvnyomdászokkal, stb. De ezekkel nem szabad beérni, a mikor a munkásügy terén akarunk haladni. Megvallom, hogy én nekem, a ki jjodig mindig ugy fogok eljárni és cselekedni, a mint az a nemzet erkölcsi és intellektuális érdekének megfelel, nekem is nagy követeléseim vannak a munkásügy terén. (Halljuk ! Halljuk !) Csakugyan sok mulasztást, bajt lehet konstatálni és pedig épen a magyar társadalom részéről. (Igás!) Nem akarom hosszasan fejtegetni azt, hogy nálunk miképen történik tulajdonképen a nagy vagyonuknak, a nagy jövedelmeknek megszerzése. (Halljuk! Halljule!) Azért csak röviden érintem és pointirozom, hogy kétséget nem szenved, hogy kevés oly társadalmat fogunk találni, a hol a nagy jövedelmek, a nagy vagyonok, oly kis része szereztetik produktív munkával, hanem tisztán lukrativ módon, mint Magyarországon. (Igaz! Ugy van!) Ez mindenesetre oly körülmény, a mely a kritikát erősen kihívja. Lehetőleg meg kell akadályoznunk, hogy konjunktúrák, kedvezmények, kiváltságok és. mondjuk, a politikai hatalommal való visszaélés által szereztessenek
