Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 191)6 november 30-án, pénteken. 189 (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást, Bozóky képviselő ur személyes megtámadtatására kivan válaszolni. Bozóky Árpád: T. képviselőház! Mikor Mezőn" Vilmos t. képviselőtársam a sztrájkoknak, szakszervezetek előnyeiről beszélt, felhozta többek között azt is, hogy kevesebb lett a munkaidő, a munkások kevesebbet dolgoztak. Én erre azt mondtam, hogy több pálinka fogyott el. Erre ő nevem megemlítésével azt mondta, hogy a ki igy beszél, annak kevés érzéke van a szocziális kérdések és a munkások sorsa iránt, bátor vagyok erre vonatkozólag nagyon röviden néhány szót elmondani. (Halljuk! Halljuk/) Bevallom, hogy én a fővárosi munkásoknak a sorsát nem ismerem; azonban a vidéki fajmagyar munkásoknak sorsát, igazságos bajait sokkal jobban ismerem, mint Mezőfi Vilmos képviselő ur. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ezeket a dolgokat nem újságokból, nem könyvekből tanultam, hanem megtanultam azért, mert magam is saját emberségemből, saját becsületes munkámból lettem az, a mi. Engem az életben soha senki sem segitett, én megismertem az életnek minden keserves küzdelmeit, most is naponta érintkezem 30—40 munkásemberrel és azok nekem közvetlenül megmondják az ő bajaikat. A mikor néhányszor erről a dologról Mezőfi Vilmos t, barátommal beszélgettem, tapasztaltam, hogy micsoda óriási tájékozatlanság van nála épen ezekben a kérdésekben, a munkáskérdésekben, különösen azt illetőleg, hogy mi a baja az alföldi magyar munkásnak. Én nem ok nélkül mondtam azt, hogy több pálinka fogyott el; mert hogy ha kevesebb lett is a munkaidő, valahányszor elmentem a szakszervezetekbe, — mert oda is elmentem — ott nem azt láttam, hogy a munkások művelték volna magukat, hanem láttam először is a táblákon felirva olyan jelszavakat, a melyek valósággal az anarchiát jelentik, összeesküvést az egész társadalom ellen, és láttam, hogy ittak, dőzsöltek. Nálam nagyon sok feleség, anya panaszkodott már a miatt, hogy férjük ott tölti el az időt a szakszervezetben és orvoslást kértek tőlem mint képviselőtől arra, hogy férjük ne töltse ott az időt, hanem töltse családja körében. Hát ha azt látnám, hogy a szakszervezeteknek az a jó oldala van, hogy ott művelik magukat a munkások, akkor én is azt mondanám, mint a munkásoknak igaz barátja, hogy tartsuk meg, tűrjük meg a szakszervezeteket. De azt látom, hogy a szakszervezet nemcsak a munkától vonja el a munkást, hanem családjától is elvonja és az egész társadalmat valóságos anarchikus állapotba viszi bele. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tényekre is hivatkozhatom, t. ház, a melyeket épen Mezőfi Vilmos t. barátom jól ismer, annak igazolására, hogy nekem igenis van érzékem a munkások sorsa iránt. A kunszentmártoni választókerületben nagy mértékben el volt terjedve a szocziálizmus, ós én szeretettel, a munkások bajainak kutatásával, felismerésével és munkának kerítésével, Istennek hála, eltüntettem ezt a szocziálizmust. Igaz, bevallom, hogy 3 — 400 ember állandóan künn dolgozik Poroszországban és olyan nehéz kubikos munkát végez, a melyet talán másfajta nép nem tudna elviselni, de a munkahiány és az elégedetlenség megszűnt, és velem együtt bizik a munkásnép ebben a kormányban, hogy gazdag szocziális programmját meg fogja valósítani. Felhozom továbbá, t. ház, azt az esetet, hogy Mezőfi barátom az én választókerületemben egy szocziálista népgyűlést hivott össze, én megjelentem azon a népgyűlésen, s mikor meghallgatták a pesti kiküldöttnek szónoklatát és meghallgatták az enyémet is, — az én javaslatom más volt, mint a pesti kiküldötté — épen az a pesti ur az én határozati javaslatomat szavazásra bocsátotta: az emberek százai az én javaslatomat fogadták el, a pesti kiküldött mellett pedig csak egyetlenegy ember szavazott. (Helyeslés bálfelöl.) Mindezekből az tűnik ki, hogy nekem igenis van érzékem a szocziális kérdések iránt és majd lesz alkalmam még azt máskor itt a képviselőházban részletesen tárgyalni. Azonban igaz, hogy én azokat, a miket tapasztaltam az életben, a magam hasznára nem kamatoztatom, hanem igyekszem a bajokon — az emberiségnek javára és a munkások sorsának szanálására — csendben segíteni. (Helyeslés.) Még pedig nem akként, hogy lovat adjak az izgatók alá, hanem azzal, hogy igenis óhajtandónak tartom ugy a szakszervezeteknek, mint a sztrájkoknak megrendszabályozását, mert azok károsak az egész társadalomra, károsak a munkásokra, egyedül csak az izgatóknak hoznak hasznot. (Élénk helyeslés a szélsöbalolclalon.) Ezeket voltam bátor elmondani. Benedek János jegyző: Földes Béla! höldes Béla: T. ház! A kereskedelemügyi tárcza tárgyalásánál a miniszter ur kezdeményezéséből annyira előtérbe lépett a társadalmi kérdés, hogy feladatomnak tartom első sorban megjelölni azokat az álláspontokat, a melyek az itt felhozott intézményekre, illetőleg törekvésekre vonatkozólag felmerültek. Előre bocsátom, hogy nézetem szerint mindannyian, a kik itt megjelentünk, a magyar nemzet képviselői vagyunk, a kiket az a kérdés, a melyet itt tárgyalunk, sem kapitalisztikus, sem szocziálisztikus szempontból nem érdekel (Élénk helyeslés.) és hogy mi azokat kizárólag abból a szempontból ítéljük meg: mit kivan a magyar nemzet érdeke, mit kivan a magyar nemzet egészséges gazdasági és erkölcsi fejlődése. (Élénk helyeslés.)