Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

190 68. országos ülés Í906 november 30-án, pénteken. Mikor itt szocziális bajokról, társadalmi betegségekről van szó, az első feladat mindenesetre a diagnózis helyes megállapítása, pedig sokan azt a hibát követték el, hogy nem állapították meg ennek a társadalmi bajnak a diagnózisát. Csak ha a diagnózist helyesen állapítottuk meg, akkor foghatunk hozzá a megállapításához annak az eljárásnak, melylyel a bajon segíthetünk. (Halljuk! Halljuk!) Azok a kérdések, a melyek itt felmerültek és a melyek főleg a sztrájkjavaslattal kapcsolatban érintettek, végső gyökerüket a szakszervezeti rendszerben találják. Én tehát arra fogok törekedni, hogy a szakszervezeti kérdést abba a világításba helyezzem, a melyben én látom, a ki foglalkoztam ezzel az intézménynyel és annak történeti fejlődésével. (Halljuk! Halljuk!) Ez az intézmény Angliából indult ki. Ha vizsgáljuk azt, hogy Angliában tulajdonképen kiknek a javára, melyik munkáscsoport javára létesítették ezt az intézményt, akkor azt látjuk, hogy itt az a törekvés volt, hogy egy arisztokratikus részét a munkástársadalomnak kiemeljék, a mely képes azoknak az önkormányzati feladatoknak megfelelni, melyek a szakszervezetekkel, az úgynevezett Trade ITnion-nal járnak. Ennek a következménye az volt, hogy egyenesen azt kívánták, hogy csak azok a munkások, a kik műveltségüknél és minőségüknél fogva nagyobb jövedelemre tettek szert, alapítsák a szakszervezetet, mert a nagyobb műveltséggel és nagyobb jövedelemmel jár először az, hogy csakugyan képesek az ily társulással járó állandó dijakat viselni, a mi természetesen nem történhetik meg, ha a munkás ennek fedezetét nem találja meg keresetében. Továbbá csak erről a munkásról tételezhették fel azt is, hogy annak elég ideje lesz a szakszervezet ügyeivel, annak önkormányzati feladataival foglalkozni. Tehát ez egy másik feltétel volt arra, hogy egészséges szakszervezeti élet fejlődjék ki. A harmadik feltétel az, hogy az illető munkás, kapcsolatosan az előbb említettem magasabb kvalifikáczióval, bizonyos tekintetben — ha tetszik ezt a kifejezést használni — monopolisztikus helyzetben van: őt pótolni nem igen lehet. Ilyen emberekktl lehet csakugyan csatába menni s ilyen emberekkel lehet csatákat nyerni és ezek mindenesetre hivatvák a munkásügy érdekében olyan hatalmas mozgalmat megindítani, a melynek azután az eredménye az, hogy Anglia létesiteíte a Trade Union-okat, a melyek a munkásügy terén kiváló jelentőségre emelkedtek. Hozzáteszem még csak azt, hogy az angol szakszervezeteket bizonyos konzervatív szellem lengette át. Ott a lényege a feladatnak kezdetben a segélyezésben állott. Csak későbben csatlakozott hozzá az a törekvés, hogy a munkások felmenő osztálymozgalma előmozdittassék, természetesen sztrájkok intézésével is. Azonban tudjuk nagyon jól, és a ki átnézi számadásaikat, láthatja, hogy az, a mi sztrájkokra fordittatik, a költségeknek csak igen kevés részét teszi. Azt is tudjuk, hogy ott a sztrájkok engedélyezése igen sok feltételhez van kötve, hogy ez igen alapos vizsgálatnak a tárgya és hogy épen az óriási nagy költségekre és az óriási nagy felelősségre való tekintettel csak akkor engedik meg a sztrájkot, ha jogosult és ha kilátás van sikerre. (Zaj. Elnök, csenget.) A hol nem jogosult, vagy nincs kilátás sikerre, ott a sztrájk nem engedélyeztetik. Tényleg azt látjuk, hogy Angliában, egy ilyen nagy ipari államban az utolsó évek statisztikája szerint aránylag igen kevés sztrájk volt; nem igen volt több mint pl. Magyarországon az utóbbi években. Ez már eléggé illusztrálja a helyzetet, a mivel nem akarok nyilatkozni az iránt: helyesen vagy helytelenül történtek-e ezek a sztrájkok. Érdekes különben az, hogy ámbár ily kautélákkal van körülvéve ez az ügy Angliában, a munkásságnak csak igen csekély töredéke van eddig a Trade Unionok-ban; j>edig ott már az ötvenes években, 1851-ben alapították a legnevezetesebb és mintegy klasszikus példát nyújtó szakszervezetet, a gépészekét. Ez vetette meg elméletileg és gyakorlatilag az egész szervezetnek az alapját. Ilyen hosszú idő daczára ott a legmagasabb becslések szerint 14—19% az, a mely az ilyen szakszervezetben részt vesz, pedig nálunk is már nemsokára elérjük ugyanezt a számot. És még hozzá kell venni azt, hogy mindannak daczára, hogy ott ilyen konzervatív szellem uralkodik, mindennek d hogy ott a segélyezés is nagy szerepet visz, mindennek daczára sok a panasz a szakszervezetek ellen és vannak munkások, a kik az onnan kiadott parancsokkal nem tudnak megbarátkozni; azonban el kell ismernünk azt, hogy a szakszervezetek lényegesen hozzájárultak a munkások intellektuális és erkölcsi színvonalának emeléséhez. íme, azok a feltételek, a melyektől a szakszervezetek helyes működése függ. Már most vizsgáljuk meg, vájjon a feltételek nálunk megvannak-e és ezeknek megfelelőleg alakultak-e a szakszervezetek? Simonyi-Semadam Sándor: Azok nem lesznek kozmopoliták, hanem angolok maradnak! (Igaz! Vgy van!) Földes Béla: Tudjuk nagyon jól, hogy nálunk már régebben történtek kísérletek szakszervezetek létesítésére, a melyek nem igen vezettek eredményre; egészben talán, mondhatjuk, négy-öt év óta történik, hogy a munkások nagyobb számban csatlakoznak a szakszervezetekhez, mint az előttem szóló t. képviselő ur emiitette is, hogy 1905-ben 71.173 munkás tartozott oda, tehát körülbelül valamivel több, mint