Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés Í906 n< teremtek és végre a kisipari hitelt szövetkezet utján szerzem meg.« (Helyeslés.) Igen szép és nagyon üdvös dolgokat akar a kereskedelemügyi miniszter ur, de ezzel szemben kénytelen vagyok konstatálni, hogy ugyanezt az előző kereskedelemügyi kormányok minden alkalommal kijelentették, hogy ugyanezt boldog emlékezetű Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter szintén elmondta és hivatkozom is az igen t. államtitkár úrra, hogy a kisipar megmentésére vonatkozólag a gépek kölcsönzése, szövetkezetek alakitása, a kisiparnak hitelnyújtása stb. nem volt-e akkor is programmjában a kereskedelemügyi miniszternek % Daczára ennek a gondoskodásnak, — a mely visszanyúlhat egy vagy két évtizedre is, mert azóta folyton hallunk a kisipar megváltásáról, megmentéséről szónokolni, — mégis csak azt látjuk ma is és szomorúan tudom, hogy látni fogjuk a jövőben is, hogy a kisiparos pusztul, a kisiparosok ezrei tönkremennek, az önálló exisztencziákból proletárok lesznek, és az, a ki önálló iparűzéssel kereste meg eddig kenyerét, az elmegy ezután a szomszédban felépülő gyárba robotolni. És itt kénytelen vagyok rámutatni egy nagy ellenmondásra, mert nem szabad, hogy a t. képviselőház bármily csalóka látszatnak felüljön, hogy ha egyrészről a nagyipart akarjuk megteremteni — és mint szocziáldemokrata nem ellenzem a nagyipar megteremtését, — mondom, ha a nagyipart akarjuk megteremteni, ha mindenütt füstölgő gyárkéményeket akarunk létesíteni, akkor valljuk meg, hogy a gyárak létesítésével másrészt egyidőben tönkremegy a kisipar. Mert egy szájból hideget és meleget fújni nem lehet. Egyrészt hatalmas gyári vállalatokat létesiteni és kitenni a kisiparost a gyárak megölő versenyének, (Ellenmondás.) kitenni a kisiparost a tömegtermelés veszedelmének, kitenni annak, hogy a nagy gyárak olcsóbban és jobban lássák el a tömegfogyasztást, mint a mennyire erre a kisiparos képes és a mellett mégis azt mondani, hogy igenis, a kisipart meg akarjuk menteni : ez nagy ellenmondás, t. képviselőház. Szterényi József: Dehogy! Más a hivatása! Mezőfi Vilmos: A kisiparos hivatásáról engemet nem kell felvilágosítani, én tisztában vagyok vele. De ha a nagyipart tovább is megteremteni akarjuk, ha a gyárosokat az állam pénzéből milliókkal fogjuk istápolni, tisztában vagyok azzal, hogy a mint egész iparágak vesztek el és tűntek el Magyarországból, ugy lassan-lassan mindig több és több kis iparág fog elveszni. Hiszen természetes és világos dolog ez, mert ha például a czipőgyár két-három forintért tud czipőt produkálni, akkor a fogyasztó publikumnak csak kis része lesz az, a mely az önálló kisipart űzőhöz megy majd 8—10- -12 forintért czipőt rendelni. És igy megy ez az iparban minden téren. Ha nagyipart akarunk teremteni, akkor csak divatra és az egyéni müizlésre alapitott iparnak van jövője, ezt valljuk meg őszintén s ne áltassuk a kisipart azzal, 1 ovember 30-án, pénteken. 181 hogy gépek adományozásával, szövetkezeti csoportok szervezésével, olcsó hitellel megmenthetjük. Szterényi József: Az egész világon igy van ! Mezőfi Vilmos: Tudom, hogy a külföldön is megvan ez a folyamat, a külföldön is tönkremegy a kisipar, de a külföldön megvan már az, a mi nálunk oly erősen még nincs, de lesz : megvan a radikális szocziáldemokrata irány és mozgalom, a mely bevonulva a parlamentekbe, a törvényhozás utján radikális, alapvető munkával, a szocziáldemokráczia nagy eszméjének igazságaival akarja és fogja felszabadítani a munkálkodók millióit és igy a kisiparosokat is. (Mozgás és derültség.) Olay Lajos: Helyes, ki kell nevetni az ámitókat! Mezőfi Vilmos : Ha a t. néppárt ezen nevet, (Ellenmondás a jobboldalon.) ezzel saját elveivel jut ellenmondásba. (Ellenmondás a jobboldalon.) Én a szocziáldemokráczia hive vagyok, az urak az u. n. keresztény szocziálizmus hívei, de az urak e kérdésben, ha hirdetett elveikkel ellenmondásba jönni nem akarnak, csak ugy vélekedhetnek, mint én. Én a szocziáldemokráczia győzelmében látok minden orvosságot, a t. urak a keresztény szocziálizmus győzelmében látják azt. Förster Ottó : Az augurok összenevetnek ! Mezőfi Vilmos: Ismétlem, hogy nagyipart teremteni akarni és kisipart megmenteni egy időben, hideget és meleget jelent. Ha a kereskedelemügyi kormány óriási összegekkel nagyipart akar teremtem, ne tetszelegjen az ország előtt azzal, hogy a kisipart is meg akarja menteni. Ugyanazon politika ez, mint a kormányok politikája általában és ebben nem különbözik a mi kormányunk a külföldi kormányoktól. Mert például a kormányok tagjai közt a finánczpolitikus, a finánczminiszter minden kormányban arra törekszik, hogy minél több korcsma létesüljön, minél több mérget termelő és osztogató pálinkás butikok létesüljenek az országban, hogy minél jobban hízzék az államkincstár, mig ugyanannak a kormánynak egy másik tagja, mint a mi kormányunk egyik ideálisan gondolkozó tagja is, vándortanítókat küld országszerte, hogy óva intsék a népet az alkoholizmus veszedelmétől. Ugyanolyan dolog ez, mint a mikor a kormány nagyipart és kisipart egyszerre akar megteremteni és megmenteni. És elismeréssel adózom a kereskedelemügyi kormány igen t. képviselőjének azért, hogy ő a szocziálpolitikai intézkedéseket programmjába vette. Örömmel látom, hogy a baleset- és betegsegélyezést a miniszter ur bejelentése szerint követni fogja az ipari törvényjavaslat és az ipari törvényjavaslat kiterjed a női, suhancz- és gyermekmunka védelmére, ipari munkások és magántisztviselők jogviszonyainak rendezésére, a vasárnapi munkaszünetre, az alkalmazottak egészségének, életének megóvására, az aggkor és rokkantság esetére való biztosításra. Ezt én mind örömmel veszem tudomásul és csak arra kérem az igen t. kereskedelemügyi' kormányt, hogy ha ezeket a l törvényjavaslatokat beterjeszti, siessen a t. kor-