Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-68
182 68. országos ülés 1906 r, mány ezzel is, nehogy egy hideg bécsi szellő eltüntesse a kormánynyal egyetemben ezt az egész uj szocziálpolitikai gondoskodást. Egy hang (bdfelől): Ne fájjon a feje! Mezőfi Vilmos: De fáj ezért a fejem, mert akarom, hogy ezek az ígéretek minél előbb testet öltsenek. Arra kérem a kereskedelemügyi kormányt, hogy ezekbe a törvényekbe olyan intézkedéseket is vegyen be, hogy ne írott malasztok legyenek, mint a többi munkásvédelmi törvények, melyek a papiroson vannak meg, de nem hajtják végre. Szterényi József: Például ? Mezőfi Vilmos: Például a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényes intézkedéseket, melyeket bármely kereskedelemügyi miniszter az ő pillanatnyi szeszélye szerint, az érdekelt gyárosok érdekei szerint, vagy az illető nyomdatulajdonosok kérése alapján bármikor felfüggeszt. Ugron Gábor: A nyomdatulajdonosok most szolgák, a szoeziálisták parancsolnak nekik. Meg kell védeni a munkaadókat is. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Most rátérek arra, a miről előre tudom, hogy az ellenvélemények egész áradatát fogja reám zúdítani. Rátérek arra, a mit én abban a programmban, melyet a kereskedelemügyi miniszter ur elénk terjesztett, egy igen csúnya szépséghibának látok, rátérek az ő sztrájktörvényt bejelentő nyilatkozatára. (Zaj.) Azt mondta a t. kereskedelemügyi miniszter ur, — szószerint olvasom, mert csak igy érthetjük : — »Szándékom a sztrájkügyet törvénynyel szabályozni«, (Elénk helyeslés.) mire egy képviselőtársam közbeszólt, hogy a szakszervezeteket mentül előbb fel kell oszlatni. (Élénk helyeslés.) Erre a miniszter ur igy folytatta : »Azért, mert egyrészről biztosítani akarom a sztrájk jogát, a mint azt a t. előadó ur igen szépen kifejtette« — tehát az előadó ur beszédjére hivatkozik a miniszter ur — »másrészről ugyanakkor a munka szabadságát is biztosítani kívánom, mert nem tűrhető, hogy ott a legnagyobb zsarnokság uralkodjék, (Igaz 1 Ugy van!) a legnagyobb kényuralom, és nem tűrhető,hogy mások bírálják el azt, hogy egy ember, egy család Ínséget szenvedj en-e vagy éhséggel küzdjön-e és szabadjon-e neki dolgozni vagy nem ?« Ugron Gábor: Teljesen igaza van! (Igaz! Ugy van!) Mezőfi Vilmos: Én is azt mondom, hogy ez igen helyesen van mondva, szépen van mondva. Igaz, nem szabad tűrni, hogy egy országban ilyen zsarnokság uralkodjék, hogy legyenek egyesek, vagy többen, kik kényszerithessék a munkásokat abban, hogy dolgozhatnak-e vagy nem ? Én azonban ezeket a bűnös embereket nem a szervezett munkások tömegében keresem. Én ezeket a bűnös embereket egészen másutt találom. (Felkiáltások : Mondja meg, hol!) Kérdezem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, vájjon nem zsarnokság-e az, ha egy munkaadó gyáros valamely tetszetős jelszó alatt, pl. hogy ő ipari üzemét redukálni akarja, mert elspekulálta magát, nagy hasznot remélt és jember 30-án, pénteken. többet termelt, mint a mennyi fogyasztója volt : becsukja a gyárat és szabadjára ereszt egy pár ezer munkást. Ezek aztán nem találván munkát, éhezvén, kivándorolnak. Ez is zsarnokság. (Élénk ellenmondás.) Ugron Gábor; Ez szerencsétlenség! (Zaj.) Elnök." Csendet kérek, képviselő urak. Mezőfi Vilmos : Azokra illik rá az, a mit a kereskedelemügyi miniszter ur mondott, a zsarnokság, a kik behozzák Galieziából és Bukovinából az olcsó munkaerőt, azért, hogy a faj magyar munkásnak ne kelljen 10—25—30 krajczárral nagyobb munkabért fizetniök. Ugron Gábor: Nem annyiról van szó. Forintokról van szó. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Ezek is zsarnokok, méltóztassék elismerni. (Nagy zaj.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak türelemmel lenni az ellenvélemény iránt; az még sem járja, hogy a legcsekélyebb ellenvélemény hangoztatásánál a legnagyobb mértékben türelmetlenkednek. Ez eüenkezik a házszabályokkal is. Mezőfi Vilmos : Habár itt is tudom, hogy nagy ellenvéleményt idézek fel, én azt is zsarnokságnak és a magyar munkás ellen intézett merényletnek tartom, a miről a hírlapok utján vettem tudomást, hogy Békés megye gazdasági egyletében egy tízezer holdas főúr azt mondotta, hogy kulikat kell Kínából behozatni a fajmagyar földmivesmunkás aratók kiszorítására, mert éhbérért aratni nem akarnak a nagybirtokosok földjein. Ezt nem lehet helyeselni. (Nagy zaj.) Baloghy Ernő: De ha nem akarnak szerződést kötni és dolgozni ? ! Mezőfi Vilmos : Ugyanakkor, mikor a magyar munkás százezrével kivándorol, mert itthon a megélhetés létfeltételeit nem találhatja meg, mikor a nagyvilágban két nagy kiviteli czikkel dicsekedhetünk': az egyik a Hungara, a magyar leány, a másik a magyar kétkezi munkaerő, akkor kinai kulik behozatalával ijeszteni a földmives munkásokat, a kiknek minden bűnük az, hogy egy-két hatossal több munkabért kérnek (Nagy zaj.) a nagybirtokos uraktól, mi más, mint zsarnokság ? Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur — szószerint idéztem — azt. mondta, hogy az előadó ur fejtegetéseihez csatlakozik a sztrájktörvényt illetőleg. Lássuk, mit mondott Babó Mihály előadó ur ? Elmondta, hogy mi lesz a megalkotandó sztrájktörvénynek a czélja % (Olvassa) : »Szükséges lesz ennélfogva — úgymond — gondoskodni a törvényben arról, hogy azok, a kik a megkötött szerződést pontosan és lelkiismerettel teljesitik, bántódásban ne részesüljenek, (Helyeslés.) viszont azok, a kik ok nélkül és indokolatlanul megtagadják a munkát, továbbá azok, a kik rminkástársaikat a munkától erőszakosan visszatartják, megfelelő megtorlásban részesüljenek.« (Helyeslés.) Az előadó urnak idézett szavai alapján bátor vagyok konstatálni, hogy ha az a törvény tényleg ilyen lesz, akkor sztrájkmozgalom Magyarországon
