Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

íovember 30-án, pénteken. 180 68. országos ülés 1906 n vámterületet nem csak lehet, hanem meg kell csinálni, kivált akkor, ha Magyarország függetlensége és önállósága függ tőle. (Uyg van ! a szélsőbaloldalon.) Es ki meri azt állítani, t. ház, hogy Magyarország függetlensége és önállósága nem közgazdasági önállóságunktól és függetlenségünktől függ első sorban ? Hiszen a közelmúltban, a nagy válság alkalmával láttuk, hogy Ausztriának nem is annyira a katonai kérdés fájt. hanem az, hogy elveszti iparczikkeinek biztos piaezát; hogy elveszti az ő Hinterlandját, az ő gyarmatát Magyarországban. Ettől fázik Ausztria és ezért igyekszik minket állandóan, nemcsak közgazdaságilag, hanem egyébként, politikailag is magához kapcsolni. Azt kérdezem továbbá, t. ház, hogy elképzelhető-e az, hogy egy önálló államnak, a melynek önálló gazdasági törvényei, a melynek önálló gazdasági berendezkedése van ; a mely önállóan szerződik külállamokkal, ne legyen saját fegyveres ereje ; hogy ne legyen hatalma, a mely közgazdasági érdekeit esetleg meg is védheti ? Tehát ebből a szempontból, politikai szempontból is főfeladatunk, hogy az önálló vámterületet megalkossuk és e részben látom, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur egy széles látkörü politikai akcziót inditott; ezt láttuk az iparfejlesztési törvényben; ezt látjuk a szabadhajózási törvényben ; ezt látjuk most a költségvetésben és a kereskedelemügyi miniszter urnak előterjesztett gazdag programmjában. De, t. ház, ne engedjük, hogy ez a kérdés levétessék a napirendről, mindaddig, mig azt tényleg meg nem valósítottuk. Nemcsak mi itt a törvényhozásban, hanem künn a társadalomban sem és az egyes közgazdasági ágak is egyesüljenek ezen megvívandó gazdasági szabadság harczban, ne keressék azt, a mi őket szétválasztja, hanem azt, a mi őket egyesíti; kövessük bizalommal Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak közgazdasági politikáját, (Halljuk! Halljuk !) mert ő nekünk a közgazdasági önállóság és függetlenség igéretfoldj ét nemcsak meg akarja mutatni, hanem minket komolyan oda be is akar vezetni. A tételt elfogadom. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Darányi Ferencz jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk !) Daczára az ellentétes hangulatnak, a melyet a mélyen t. képviselőházban ama törekvésekkel szemben tapasztaltam, a melyeknek én is egyik képviselője vagyok ; daczára annak a tiszteletnek, a melylyel a kereskedelemügyi kormány ez idő szerinti vezetőjének jóakarata iránt viseltetem, engedje meg a t. ház, hogy a költségvetéssel, de különösen azon fejtegetésekkel szemben, a melyeket ugy a kereskedelemügyi miniszter ur, mint az államtitkár ur részéről tegnap hallottunk, a magam ellentétes észrevételeit megtehessem. (Halljuk I) Lehet, hogy ez a kereskedelemügyi kormánynak jól is fog esni, mert talán örömmel fogja látni, ha az általános, nagy tömjénfüst közepette megjelenik a tagadás szelleme is. Az előttem szólott igen t. képviselő nr tártai mas beszédében egyenesen reám hivatkozott és olybá tüntetett fel engem, mint a ki azért nem akarom a kormány szocziálpolitikáját, mert mint szocziáldemokrata a többivel eg}mtt én is azt akarom, hogy a munkástömegek csak mi bennünk lássák megváltóikat, ( Ugy van ! balfelől.) nem pedig ebben a kormányban és ezen t. képviselőház többségében. Bátor leszek beszédem további folyamán erre az észrevételre kiterjeszkedni, talán sikerül majd meggyőznöm az előttem szólt képviselő urat arról, hogy ebben a feltevésében alaposan csalódott. Most pedig rátérek magára a költségvetésre. (Halljuk I Halljuk !) Figyelmesen áttanulmányoztam az előttünk fekvő költségvetést és azt találtam, hogy az az 1907. évre 306 millió korona kiadást irányoz elő és hogy ebből az óriási nagy összegből munkásvédelmi és szorosan vett iparfejlesztési kiadásokra — értve az iparfejlesztés alatt részben azokat a kiadásokat is, melyek a munkásoknak is javára vannak — csak a következő tételek jutnak : ipari és kereskedelmi ösztöndíjakra 14.500 korona, munkásvédelmi ügyekre 200.000 korona, iparfejlesztésre 2,400.000 korona, — ez a legutóbb megszavazott törvényjavaslat alapján állittatott be a költségvetésbe — ipartörvények elkészítésére 25.000 korona, a budapesti általános munkásbetegsegélyző pénztárnak munkáskórház építésére kölcsönként 300.000 korona, a munkásbiztosító hivatal költségeire — a mit szükségessé tesz a baleset- és betegsegélyzőbiztositásról szóló törvényjavaslat — 200.000 korona, ipari felügyeletre 231.000 korona és végül az államvasutak rovatánál 700.000 korona munkáslakóházak építésére és munkás-közegészségügyi intézkedésekre, összesen körülbelül négy millió korona az ebben az óriási költségvetésben, a mi a 306 millióból részben a munkások javára is fordittatik. Átnéztem azonban az 1906. évi és az 1905. évi költségvetést is és azokban a költségvetésekben csekély eltéréssel szintén megtaláltam ugyanezeket a tételeket. És jóllehet, a balesetbiztosító törvény okozta költségek kihagyásával, az iparfejlesztésre szánt 2,400.000 korona helyett kevesebb van is előirányozva, mégis nagyban és egészben az 1907. évi, tehát az előttünk fekvő költségvetés megfelel az előző évi költségvetéseknek. Ennélfogva ebből a költségvetésből, magából a számok tömegéből, azt az uj irányt, a melyet a t. nemzeti kormány inaugurálni látszik, nem tudom kiolvasni. (Mozgás.) Nem tudom azt kiolvasni a t. kereskedelemügyi miniszter urnak abból a kijelentéséből sem, a melylyel a költségvetést bevezető beszédében a kisiparnak megmentésére vonatkozó szándékait előterjesztette. A kereskedelemügyi miniszter ur ugyanis szószerint a következőket mondotta arra vonatkozólag, hogy miként akarja ő a kisipart a romlástól megóvni (Olvassa) : » Egyeseket gépek adományozásával segítek, csoportokat szövetkezetek megalapításával istápolok, közmühelyeket