Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

168 67. országos ütés 1906 november 29-én, csütörtökön. képviselő ur szerint 346; a sztrájk által érintett ipartelepek száma 2154, a sztrájkban résztvevő munkások száma 39.742, a képviselő ur szerint kereken 58.000. Ezekhez jön még 4902 olyan munki kényszerhelyzetből nem dolgozhatott, a mint a kőműves sztrájknál, a hol a kőművesek sztrájkoltak, ott természetesen a napszámosok sem dolgozhattak; ilyen munkás volt tehát 4902. Az elveszett munkanapok száma volt 69.448. És most jön a legszomorúbb : a mikor a munkabérek alacsony voltáról panaszkodnak, s a munkások rossz megélhetési viszonyai felett keseregnek, akkor 2,849.537 koronára rug a munkabér, a melyet a szegény munkások a sztrájkok Tévén elvesztettek. A képviselő ur adatai 36 munkakizárásról tudnak, holott a mi leggondosabb adataink 1905-ben öt munkakizárást ismernek csak. A kizárás által érintett ipartelepek száma 94 volt, a kizárt munkások száma 2187, elveszett munkanapok száma 22.884, elveszett munkabérek összege 84.452 korona. A mi ezeket az adatokat illeti, a kizárások tekintetében az 1906. év a súlyosabb, és lehet, hogy a képviselő ur a két év adatait méltóztatott összetéveszteni, ugy hogy a sztrájkoknál az 1905. évet, a kizárásoknál az 1906. évet veszi. így lehetséges talán a tévedés a felvétel tekintetében. Midőn tehát ezeket az adatokat bátor voltam felsorolni, méltóztassanak megengedni, hogy hangsúlyozzam azt, hogy lehetetlen egy, az ipar terén a fejlődés utján levő államban ezt a kérdést tisztázatlanul hagyni, mert, fájdalom, az anomália abban van, hogy a sztrájk-mánia — bocsánat a kifejezésért — (Igaz ! Ugy van !) előbb tört ránk, mielőtt iparunk lett volna. (Igaz! Ugy van!) Mert, t. ház, hogy ha előbb nagy indusztriánk van, a melyről azt mondhatnák, hogy exisztencziák százezreit nyomorítja meg ; ha indusztriánk óriási anyagi jövedelmezőséggel járna és akkor tört volna a sztrájk ily nagy mértékben reánk, az talán természetes lenne. De hogy ipar nélkül, a mikor a lakosság egy része kivándorol, a munkás-elem másik része pedig sztrájkol, hogy akkor hogyan teremtsünk ebben az országban közgazdasági fejlődést, az rejtély előttem. (Igaz I Ugy van!) És ha a t. képviselő ur nem tudja, hogy az általa kivételnek jelzett törvény mit akar, bátor vagyok megjegyezni, — a javaslat nem kész — tájékozásul annyit, hog}? akarja szabályozni a sztrájk kérdését, akarja szabályozni a békéltetést, akarja az érdekeltség bevonásával rendezni a kérdést, nem pedig talán az államhatalom túlságos érvényesítésével, nem üldöztetésekkel és nem szuronyokkal akar a kormány szocziálpolitikát csinálni és e kérdést rendezni. (Elénk helyeslés.) Hisz a miniszterelnök ur programmbeszédében és azóta ismételten a kereskedelemügyi miniszter ur külön is hangsúlyozta, hogy mint modern szocziálpolitikai alapon álló kormány, a modern eszközök igénybevételével akarja megoldani ezeket a kérdéseket, biztosi tani akarja azonban egyúttal azt, hogy a terrorisztikus törekvések, az izgatás a sztrájkra erőszakos eszközökkel, erőszakos módon ne legyen lehetséges. (Élénk helyeslés.) Igen t. képviselőház! Mi, kik kötelességszerűleg foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, óriási anyagával rendelkezünk az összes sztrájkmozgalmaknak Magyarországon és bepillantással bírunk abba is, hogy a sztrájkok hogyan rendeztetnek, hogyan keletkeznek és hogy a sztrájkok megszűnése sokszor hogyan akadályoztatik meg. (Halljuk! Halljuk !) A sztrájkszabadság elvének jogosultságát, kivévén azon közgazdasági ágazatokat, a melyek közszükségletet képeznek, azt hiszem, egyetlen liberális kormány sem fogja kétségbe vonni. (Helyeslés.) De hogy vasúti sztrájk legyen rendezhető, hogy gáz- vagy villamos-világítási sztrájk legyen lehetséges, ott, a hol ez egyedüli világítás, hogy a vízvezetéki szolgálat terén legyen lehetséges sztrájk, a mi által a lakosok milliói szolgáltassanak ki a kényszerhelyzetnek, azoknak létérdekei szenvedjenek, azért, mert bizonyos irányokban nem lehet hirtelen oly nagy eredményeket elérni, a milyeneket az illetők el akarnának érni . . . egy hang (jobbfelől) : Aratási sztrájk ! Szterényi József : ... azt hiszem, ilyen sztrájkokat legálisnak elismerni nem fog senki. (Helyeslés.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: Hát az arató-sztrájk ! Szterényi József: Az arató -sztrájkról azért nem beszélek, mert az nem a kereskedelemügyi tárcza körébe tartozik. (Helyeslés.) És én szigorúan azon körhöz ragaszkodom, a mely körről itt szó van. (Helyeslés balfelől.) Felemlittetett egyik képviselőtársam részéről, hogy a munkaadók és a munkások szervezetének létesítésével a sztrájkok megelőzhetők és itt hivatkozott a képviselő ur egy állítólagos mondásomra, a mely azt tartalmazná, hogy a sztrájkoknak leghatalmasabb elleneszköze az erős munkásszervezet. így nem áll a tétel, hanem igenis áll ugy : egymással szemben álló két erős szervezet, a munkaadók és a munkások szervezetei, törvényes alapon állva és egymás közt kiegyenlítve a differencziákat, a legbiztosabb eszköze a sztrájkügy rendezésének. (Helyeslés.) A mig, t- ház, a munkások a legkülönbözőbb bránsokban legerősebb szervezeteket létesítettek, addig a munkaadóknak nem engedtek időt iyen szervezetek létesítésére, s ennélfogva ma hatalmasabb a munkások serege, a mely már szervezettel rendelkezik, a mely évenként körülbelül 1 millió koronát fordít — saját kimutatásaiból ismerjük — legális utón a munkás-szervezetek belső életének kialakítására. Ebben a sztrájkpénztár vagy a sajtó fentartása — mert jól méltóztatnak tudni, hogy a munkások lapjaik számára szintén befizetéseket eszközölnek — nincsenek benne; ezen össszeg tisztán a hatóságilag jóváhagyott alapszabályok alapján létesített szervezetek saját legális czéljaira fordittatik.