Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

164 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. Azonban elismerem, hogy a szocziális elégedet­lenségnek egyik igen bőséges forrását képezik ezek az emelkedő árak ; elismerem, hogy a sztráj­kok jelentékeny része ebből a forrásból fakadt, de ki kell jelentenem, és pedig maguknak a szo­eziáldemokratáknak vallomásai alapján, azt. hogy az ő legjelentékenyebb sztrájkjaik egyike, az épitő­ipar sztrájkja alkalmával — nem a mostani esetet, az előbbenit értem — az áremelkedést, a melyet elértek,, nyomban el is vesztették, mert azonnal bekövetkezett a lakbérek emelkedése, tehát a sztrájkok az ő bevallásuk szerint is, már t. i. a mikor őszinték akarnak lenni, még siker esetében sem hozhatják meg mindig azokat az előnyöket, a melyeket tőlük várnak. Vázsonyi Vilmos: Néha igen, néha nem. Bernát István : Midőn ezeket elmondani bátor voltam, annál is inkább, mert e tekintetben pár­tom részéről megbízásnak kell eleget tennem, (Halljuk ! Halljuk !) kérnem kell a t. házat, hogy méltóztatnék hozzájárulni ahhoz a határozati javas­lathoz, a melyet benyújtani szándékozom. Ezen határozati javaslatba röviden az van belefoglalva, hogy fölhivatik a kormány, hogy tekintettel azokra az okokra, a melyeket elmondottam, és még el­mondhattam volna, foglalkozzék a drágulás kér­désével, (Helyeslés.) foglalkozzék pedig ne tisztán bürokratikus módon, hanem az illetékes testü­letek bevonásával, s lehetőleg állapítsa meg az okokat, a melyek ezen drágulást előidézik, és egyszersmind adja elő a médiumokat, a melyek ebben a tekintetben alkalmazhatók. Igen nagy reménységeket talán nem fűzhetünk ehhez, de azt egészen bizonyosan mondhatom, hogy még ha kicsi dolgokat is tudunk ezen a téren elérni, tekintettel arra, hogy az egész ország közgazda­ságáról van szó, mégsem lesz az jelentéktelennek mondható. Mielőtt ezen határozati javaslatomat benyúj­tanám, legyen szabad a kereskedelemügyi minisz­ter ur figyelmét egy másik, a mint hiszem, szin­tén fontos kérdésre ráirányítani. Egy pár nappal ezelőtt a bécsi lapokban jelent meg egy evidenter félhivatalos forrásból származó közlemény. Onnan átvették a magyar lapok is. Ez a közlemény a hadsereg és a haditengerészet számára szükséges szállítások kérdésével foglalkozik, és a magyar érdekeltségre nézve egy cseppet sem megnyug­tató kijelentéseket tartalmaz : azt t. i., hogy az u. n. kompenzácziónál, továbbá a munkabérek beszámításánál az osztrák álláspont győzedelmes­kedett. A mennyiben ez a közlemény idáig meg­czáfolva nem volt, természetszerűleg meglehetős nyugtalanságot keltett a közvetlenül érdekelt magyar körökben. És épen azért kérem a t. keres­kedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ezt figyelmére méltatni és az esetleges rektifikácziókat megtenni. Ajánlom különben határozati javasla­tomat elfogadásra. (Elénk helyeslés. Szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatni fogjuk a tanácskozást. A kereske­delemügyi miniszter ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk !) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! Van szerencsém röviden vála­szolni arra a kérdésre, a melyet Bernát t. képviselő­társam hozzám intézett a hadseregszállitásokra vo­natkozólag és a melyre nézve kinyilatkoztatom, hogy a magyar kormány jogos és méltányos állás­pontja érvényesült, illetve a magyar iparnak teljes kompenzácziót kell kapnia- a hadsereg és haditen­gerészet ipari beszerzéseinek összességében, a kato­nai üzemekben kifizetett munkabérek pedig tény­leg azon állam kvótájához számittatnak, a melynek területén azok kifizettetnek. így tehát nem volt helyes a bécsi lapok híresztelése. Azért, hogy a meg­állapodás világosan álljon a t. ház előtt, fel fogom kérni Szterényi t. képviselő urat és államtitkárt, hogy a megegyezésnek teljes szövegét legyen szives a háznak felolvasni; egyúttal megállapítani kívá­nom az igazság érdekében azt, hogy a létrejött tárgyalásoknál a közös hadügyi kormány elisme­résre méltó részrehajlatlanságot és jóindulatot tanúsított. Minthogy felszólaltam, néhány szóval még meg­jegyzést kívánok tenni arra a javaslatra nézve is, hogy a kormány puhatolja Id az általános ár­felemelések okait. (Halljuk ! Halljuk !) Erce nézve megjegyzem, hogy az áremelkedési okok meg­lehetősen ismeretesek, de, fájdalom, nem lehetsé­ges az árképződésekbe irányitólag befolyni. Mes­terségesen árakat képezni nem lehet, az árképző­dések a kereset és a kínálat viszonyaiból alakul­nak, a mely viszonyokra a kormánynak közgazda­sági politikája birhat csak befolyással. Röviden ezt akartam megjegyezni Bernát t. képviselőtársam felszólalására. Arra a felszólalásra, a melyet Pető t. képviselő úrtól hallottunk, az államtitkár ur fog hosszasabban válaszolni. (He­lyeslés.) Elnök : Ki következik ? Benedek János jegyző': Szterényi József! Szterényi József: T. képviselőház! Bernát István t. képviselő ur kérdésére általánosságban, t. i. arra a részére a hadsereg-szállitási megálla­podásoknak, a melyek hiányosan vagy tévesen közöltettek az osztrák sajtóban és onnan átvéve a magyar lapokban is, a miniszter ur megfelelvén, méltóztassanak nekem megengedni, hogy a minisz­ter ur megbízásából magukat az érdemleges meg­állapodásokat szó szerint terjeszszem a t. ház elé. (Halljuk ! Halljuk !) Ezekkel a megállapodásokkal egy közel évtizedre terjedő küzdelme a magyar iparnak jut befejezésre a magyar ipar érdekeinek teljes védelmével, (Éljenzés.) Magyarország teljes kielégítésével azon a téren, melyet a hadsereg ipari beszerzései képeznek. A kiindulási pont a hadseregszállitásokban egy téves felfogás volt, t. i. az, hogy Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents