Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-61
61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 11 mert ott a "bizalom a kormányhoz határtalan; tehát nem valami panama volt ez, hanem az angol minisztereknek azon meggyőződéséből eredt, hogy az országnak szüksége volt ezen összeg elköltésére. Mint mondom, Grladstone akart éhben rendet csinálni. Magyarországnak is van bizonyos rendszere a pénzügyekben és ez az ősi magyarországi önkormányzat, melyben a hires cassa domestica nagy szerepet játszik. Már most, t. ház, midőn ezen költségvetést bírálat alá veszszük, tudnunk kell. hogyan van terhelve Magyarország és annak lakossága? De ezt nem tudjuk, mert itt ebben a költségvetésben nem az egész teher van feltüntetve, a mely a lakosságra hárul; itt vannak a különféle sok pótadók, melyek majdnem ennyi, sőt talán több teher az országon különféle municzipális, községi pótlékokkal, ngy hogy Magyarországon legalább is kétszer annyit fizet a lakosság, mint a mennyit a költségvetés feltüntet. (Eüenmondások.) Majdnem kétszer annyit. T. ház! Én azt mondom, hogy egy rendszert kellene Magyarországon megállapitani. Vagy akar a magyar kormány a francziák példájára eljárni, s akkor tehermentesiteni kell a sok-sok teendőt és a községeknek municzipiumát, vagy nem akarja ezt és az önkormányzatot akarja, s akkor ismét sokat kell megengednie és átengednie a községek muniozipiumára. Tertium non datur. Magyarországon, t. ház, a megye ez a sarkpont ugy az adminisztráczióban, mint a pénzügyekben. Természetes azonban, hogy a megyét önkormányzattal reformálni kell. A municzipiális autonómia, a megyék önkormányzata lesz ez. Mert a mai napon perifériákon, t. ház, a megye bizonyos mindenféle nemzetiségi keverékekből összeállított gentry, mely a magyar hazafiság leple alatt ott irányadó. A magyar hazafiság leple alatt mindenféle stréberek a megyékben dominálnak. Nekünk nemzetiségieknek, t. ház, nem elég csak a képviselők választására kiterjeszkedő választási reform. Megyei megbizottaink választásának reformálását is követeljük. Mi azt akarjuk, hogy a magyar parlament hü kifejezője legyen az ország lakosságának, és hogy a megye is hű képét nyújtsa lakóinak. Ez csak a municzipiális autonómia keretében, az általános szavazati jog megvalósításával érhető el. T. ház! Nagyon örültem, mikor a t. belügyminiszter ur felvetette itt a házban azon nagyon egészséges eszmét, hogy a megyéknek pénzügyekben nagyobb önállóságra kell szert tenniök, hogy a megyék lehessenek azon védbástyák, a melyek régente voltak, t. " i. Magyarország alkotmányának védbástyái. (Helyeslés.) Örültem ennek, mondom, mikor a belügyminiszter ur ilyen egészséges eszmét pendített meg itt az országházában, de rendkívül elszomorított másfelől, mikor azt mondotta, hogy igaz bár, hogy a főispáni intézmény nem ér egy fabatkát sem, mégis fenn kell azt tartani, tekintettel a nemzetiségekre. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) T. ház! Alig hiszem, hogy a t. belügyminiszter urnak boldogult édes atyja valaha ilyet mondott volna. Mert ez borzasztó rossz hatással van a külföldre. Ez annyit akar mondani, hogy Magyarországon tulajdonképen olyan állapotok vannak, hogy az ország lakosságának többségét, (Ellenmondásoh) vagy legalább is felét rendőri felügyelet alatt kell tartani. Ez szerintem, t. ház, a legszomorúbb testimonium paupertatis a magyarországi viszonyokra nézve. T. ház! Nekem sok elmondani valóm volna e kérdést illetőleg, főleg Horvátországra nézve, a mi a kultuszminiszter tárczáját illeti, de ezt nem teszem. Szeretném előadni azt a nemzetiségi politikát, a melyet az előbbi kormány űzött és a mostani kormány is űz. Most 31 éve, mikor szőnyegen volt a választási novella, beszédet tartottam a képviselőházban. Kiindultam a demokratikus elvből és a szélsőbalon a függetlenségi párton a demokratikus elvek nagyon tetszettek, de akkor mondtam valamit, a mi nagy visszatetszést keltett a kéjjviselőházban, hogy a demokratikus elvek kifejlődése folytán Magyarország vagy lesz egy keleti Svájcz, vagy nem lesz. (Nagy mozgás.) Eszem ágában sem volt, hogy Magyarország feldaraboltassék olyanformán, mint a svájczi kantonok. Hiszen ez Magyarország történeti fejlődésének nem felelne meg, Magyarország különféle népeinek érdekében sincs. De azt akartam mondani, hogy fel kell állítani az ősi autonómiát a megyékben, de modern alapon, demokratikus alapon. A magyarországi megyéknek autonómiája hajdan határtalan volt, nagyobb volt, mint a mai napon a svájczi kantonok önállósága és függetlensége. Ez valami nagyszerű volt. Ha egy megye merészelte azt mondani: »TJgocsa non coronat«, ez annyit tesz a mai nap, mintha a mai napon egy svájczi kanton nem akarna engedelmeskedni a berni központi kormánynak. Pedig ilyen volt Magyarországon a megye önkormányzata. A mostani kormány és az előbbi kormányok nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a nemzetiségekkel könnyen lehet elbánni. (Nagy mozgás.) Magyarországon a nemzetiségek a demokrácziának elveit képviselik ós a nemzetiségek hozzájárulnak mindenhez, a mi Magyarországon demokratikus. Láttuk ezt a szocziáldemokrata párt tekintetében; láttuk nemrégen Pozsonyban, a mikor a Juriga - perben a szocziálisták demonstráltak a nemzetiségek javára; láttuk nemrégen itt Budapesten, a mikor Grossmann kifejtette elveit és állást foglalt a nemzetiségek mellett. És ez egészen természetes. Hajdan a magyar kormányok segédkezet nyújtottak a szocziálistáknak a nemzetiségek