Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 11 mert ott a "bizalom a kormányhoz határtalan; tehát nem valami panama volt ez, hanem az angol minisztereknek azon meggyőződéséből eredt, hogy az országnak szüksége volt ezen összeg elköltésére. Mint mondom, Grladstone akart éhben rendet csinálni. Magyarországnak is van bizonyos rendszere a pénzügyekben és ez az ősi magyarországi önkormányzat, melyben a hires cassa domestica nagy szerepet játszik. Már most, t. ház, midőn ezen költségvetést bírálat alá veszszük, tudnunk kell. hogyan van terhelve Magyarország és annak lakossága? De ezt nem tudjuk, mert itt ebben a költség­vetésben nem az egész teher van feltüntetve, a mely a lakosságra hárul; itt vannak a külön­féle sok pótadók, melyek majdnem ennyi, sőt talán több teher az országon különféle muni­czipális, községi pótlékokkal, ngy hogy Magyar­országon legalább is kétszer annyit fizet a lakosság, mint a mennyit a költségvetés feltün­tet. (Eüenmondások.) Majdnem kétszer annyit. T. ház! Én azt mondom, hogy egy rend­szert kellene Magyarországon megállapitani. Vagy akar a magyar kormány a francziák pél­dájára eljárni, s akkor tehermentesiteni kell a sok-sok teendőt és a községeknek municzipiumát, vagy nem akarja ezt és az önkormányzatot akarja, s akkor ismét sokat kell megengednie és átengednie a községek muniozipiumára. Ter­tium non datur. Magyarországon, t. ház, a megye ez a sark­pont ugy az adminisztráczióban, mint a pénz­ügyekben. Természetes azonban, hogy a megyét önkormányzattal reformálni kell. A municzipiá­lis autonómia, a megyék önkormányzata lesz ez. Mert a mai napon perifériákon, t. ház, a megye bizonyos mindenféle nemzetiségi keveré­kekből összeállított gentry, mely a magyar haza­fiság leple alatt ott irányadó. A magyar haza­fiság leple alatt mindenféle stréberek a megyék­ben dominálnak. Nekünk nemzetiségieknek, t. ház, nem elég csak a képviselők választására kiterjeszkedő választási reform. Megyei megbizottaink válasz­tásának reformálását is követeljük. Mi azt akarjuk, hogy a magyar parlament hü kifejezője legyen az ország lakosságának, és hogy a megye is hű képét nyújtsa lakóinak. Ez csak a muni­czipiális autonómia keretében, az általános sza­vazati jog megvalósításával érhető el. T. ház! Nagyon örültem, mikor a t. bel­ügyminiszter ur felvetette itt a házban azon nagyon egészséges eszmét, hogy a megyéknek pénzügyekben nagyobb önállóságra kell szert tenniök, hogy a megyék lehessenek azon véd­bástyák, a melyek régente voltak, t. " i. Magyarország alkotmányának védbástyái. (He­lyeslés.) Örültem ennek, mondom, mikor a bel­ügyminiszter ur ilyen egészséges eszmét pendí­tett meg itt az országházában, de rendkívül el­szomorított másfelől, mikor azt mondotta, hogy igaz bár, hogy a főispáni intézmény nem ér egy fabatkát sem, mégis fenn kell azt tartani, te­kintettel a nemzetiségekre. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) T. ház! Alig hiszem, hogy a t. belügy­miniszter urnak boldogult édes atyja valaha ilyet mondott volna. Mert ez borzasztó rossz hatással van a külföldre. Ez annyit akar mon­dani, hogy Magyarországon tulajdonképen olyan állapotok vannak, hogy az ország lakosságának többségét, (Ellenmondásoh) vagy legalább is felét rendőri felügyelet alatt kell tartani. Ez szerintem, t. ház, a legszomorúbb testimonium paupertatis a magyarországi viszonyokra nézve. T. ház! Nekem sok elmondani valóm volna e kérdést illetőleg, főleg Horvátországra nézve, a mi a kultuszminiszter tárczáját illeti, de ezt nem teszem. Szeretném előadni azt a nemzeti­ségi politikát, a melyet az előbbi kormány űzött és a mostani kormány is űz. Most 31 éve, mikor szőnyegen volt a választási novella, beszédet tartottam a képviselőházban. Kiindultam a demokratikus elvből és a szélsőbalon a füg­getlenségi párton a demokratikus elvek nagyon tetszettek, de akkor mondtam valamit, a mi nagy visszatetszést keltett a kéjjviselőházban, hogy a demokratikus elvek kifejlődése folytán Magyarország vagy lesz egy keleti Svájcz, vagy nem lesz. (Nagy mozgás.) Eszem ágában sem volt, hogy Magyarország feldaraboltassék olyan­formán, mint a svájczi kantonok. Hiszen ez Magyarország történeti fejlődésének nem felelne meg, Magyarország különféle népeinek érdeké­ben sincs. De azt akartam mondani, hogy fel kell állítani az ősi autonómiát a megyékben, de modern alapon, demokratikus alapon. A magyar­országi megyéknek autonómiája hajdan határ­talan volt, nagyobb volt, mint a mai napon a svájczi kantonok önállósága és függetlensége. Ez valami nagyszerű volt. Ha egy megye meré­szelte azt mondani: »TJgocsa non coronat«, ez annyit tesz a mai nap, mintha a mai napon egy svájczi kanton nem akarna engedelmeskedni a berni központi kormánynak. Pedig ilyen volt Magyarországon a megye önkormányzata. A mostani kormány és az előbbi kor­mányok nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a nemzetiségekkel könnyen lehet elbánni. (Nagy mozgás.) Magyarországon a nemzetiségek a demokrácziának elveit képviselik ós a nemzeti­ségek hozzájárulnak mindenhez, a mi Magyar­országon demokratikus. Láttuk ezt a szocziál­demokrata párt tekintetében; láttuk nemrégen Pozsonyban, a mikor a Juriga - perben a szo­cziálisták demonstráltak a nemzetiségek javára; láttuk nemrégen itt Budapesten, a mikor Grossmann kifejtette elveit és állást foglalt a nemzetiségek mellett. És ez egészen természe­tes. Hajdan a magyar kormányok segédkezet nyújtottak a szocziálistáknak a nemzetiségek

Next

/
Thumbnails
Contents